Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Itt az ideje egy kis statisztikának.

Régebben még egyszerű volt kiszámítanom, hogy melyek a regények azok, amiktől nem várhatok sok jót. Ha vegyes fogadtatása volt egy könyvnek, akkor 50% esély volt arra, hogy nem fogom szeretni. De talán még több is. Ha viszont kiváló kritikákat kapott a regény, a Molyon egy minimum 90%-os kedvelés aránnyal, akkor a valószínűsége annak, hogy nem fogom szeretni a történetet,  igen csekély volt. Ez azért is volt jó, mert így nem nyúltam mellé vásárlásnál, és nem pazaroltam pénzt olyanra, ami szívem szerint a kukában végezné. Mára ez a rendszer megváltozott. Vagyis inkább felbomlott. Nem tudom pontosan mi az oka, de talán az, hogy, magasabbak lettek az elvárásaim. Vagy szimplán érettebben gondolkodom. Bár a húsz évemmel ez nem tekinthető érvényes oknak. 

Continue reading →

Tammara Webber: Between the Lines (A sorok között)

Karácsony felé közeledve végre bevallhatom, hogy a könyv elolvasása után tisztára úgy éreztem magam, mint azok a szegény gyerekek Szenteste, akik az áhított plüssmackó helyett, a díszes, csili-vili ajándékcsomag alján csak egy pár zoknit találtak… 

A történetről: Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal. 
Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében: 

egyszerűen normális lány szeretne lenni.

Continue reading →

Kelly Creagh: Nevermore – Soha már

Néha a csodaszép borítók mögött igazi rémálmok lapulnak. 

Vonzott ez a könyv, nem is kicsit. Kezdjük ott, hogy a könyv Poe történetein alapul. Dacára annak, hogy a horror nem a kedvenc műfajom, volt ebben a könyvben valami. Poehoz már volt szerencsém A Morgue utcai kettős gyilkosság olvasása által, így nem csoda, hogy ez is felkeltette az érdeklődésemet. Ráadásul a pom-pom lány és a gót fiú szerelmi története is ritka, így minden adott volt egy jó, izgalmas történethez. A rengeteg pozitív kritikát nem is említve. Lehet, hogy túl sokat vártam? 

A történetről: Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.  Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Continue reading →