Marie Lu: The Young Elites

Mégis ki az, aki nincs oda az antihősökért?

Persze az nyilvánvaló, hogy a legtöbben, köztük én is, a moralitás jegyében a pozitív hősnek drukkol a cselekményében. De manapság már azt vettem észre magamon, hogyha a főgonosz jól ki van dolgozva, érthető céllal egy több dimenziós karakterben, akkor képes vagyok megkedvelni őt is. Ritka esetekben pedig egyenesen a kedvenc szereplőmmé növi ki magát.

Amikor megtudtam, hogy létezik valahol egy olyan YA könyv, amiben a főhős igazából egy antihős, akinek jelleme nem puszta szeretet, szerénység és önfeláldozás, kapva kaptam az alkalmon, hogy beszerezzem és elolvassam. Nem mellesleg az is motiváló tényező volt, hogy Marie Lut sokan szeretik itthon Legenda trilógiája miatt. Valamint a fülszöveg izgalmasan hangzott. Plusz, kedvenc műfajomról van szó. Összességében elég sok minden motivált.

Continue reading →

Sarah J. Maas: Éjkorona

Nem sok könyvsorozatom kezdett olyan erősen, mint az Üvegtrón, mégis volt bennem egy félsz a folytatást tekintve, miután több kedvenc regényemnél is tapasztaltam minőségcsökkenést a második részre. Hiszen egy sikeres könyv után sokszor szokott az író a jól bevált formulához visszatérni, további sikert remélve, de mégis unalmas kimenetellel. Szerencsére Miss Mass merészebben játszott, mint a többi iró, és győzött.

A történetről: Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?

Celaena karakterét már az Üvegtrónban is nagyon meg lehetett kedvelni, mert valljuk be – nem sokszor találkozunk olyan gyilkos hősnővel, aki szabadidejében inkább olvas, vásárol vagy csoki tortát eszik. A lány karakterének az alapjait már bőven lefektette az írónő, de a folytatásban még ennél is tovább ment. Az első részben bemutatott, hivatása ellenére is száz százalékig jószívű Celaenát sokkal több bosszúálló helyzetben láttam most, ami a regény cselekményének rengeteget kedvezett. Ráadásul úgy érzem, pont az ilyen szituációkból adódóan sikerült még hitelesebbé tenni Celaena karakterét – hiszen milyen orgyilkos az, aki néha nem kegyetlenkedik? Sajnos Celaena harci kedve egy újonnan jött nagy adag makacssággal párosult, ami számomra egyes helyzetekben kissé idegesítő volt. De végeredményben mégsem fatális.

Fanart: Celaena és Chaol

Chaol és Dorian szerepe is sokkal jobban kibontakozott ebben a részben. Míg Chaol először a szigorú testőrkapitány volt, szinte mindig pókerarcban, addig mostanra teljesen megnyílt az érzelmeinek és Celaenának. A korábban kiépített szerelmi háromszög rajongók által kedveltebbik pasija is ő ezeknek a vonásoknak köszönhető – na meg annak, hogy mi lányok mindig jobban szeretjük a titokzatos srácokat. Meglepetésemre viszont Mass megkímélt minket a szerelmi háromszög okozta szenvedéstől és nyavalygástól, ami a sorozat YA műfaját tekintve roppant gyors lefolyású megoldás volt. Dorian, aki az előző kötetben tipikus jófiúnak tűnt, kinyilvánítva érzéseit az első perctől fogva – most sokkal fontosabb szerepet kapott. Számomra ez egy kellemesen meglepő  húzás volt az írónőtől, mert Dorian így sokkal többé és érdekesebbé vált egy kikosarazott Disney-hercegnél, és most már bátran szurkolhatunk neki a saját cselekmény szálában. 

Bár a sztori kissé lassan indult be, de mégsem kellett várjak sokáig arra, hogy lebilincseljen. Mass sikeresen vegyítette Celaena küldetésének izgalmait a szereplők egyéni drámáival és a romantikus szállal. (Annyira imádtam Chaol és Celaena közös jelenteit. *_*) Ráadásul rengeteg szívszorító pillanatnak lehettünk tanúi, mely után most már bátran kijelenthetjük, hogy Mass tényleg nem fél írni, ami azzal bizonyítható, hogy képes volt nem egy fontosabb karaktert kinyírni eddig.  


A regény világát egyre jobban átlátjuk, kezdve a királyságokkal, a mágia eltűnésének miértjével és a politikai játszmákkal, amikbe Celaenáék egyre jobban belefolynak. 

Fanart

A legjobb pedig az, hogy az írónő tényleg tudja mit csinál a regény cselekményét illetően. Hiszen úgy tűnik, minden kötet különböző küldetéseit dolgozza fel Celaenának (először az orgyilkosok versenye, most a király bajnoki „feladatai”, harmadszor pedig... na majd az kiderül.)


Az Éjkorona befejezése természetesen függővég volt, mely további fordulatokat biztosan tartogat a folytatásra, így tűkön ülve várom, hogy az is megjelenjen.

Amit nagyon szerettem benne: A jól kidolgozott cselekményt és a szerelmi háromszög lezárását.

Ami kívánnivalót hagy maga után: Celaena csökönyös magatartása.

Kedvenc karakter:  Chaol, Celaena, Dorian

Borító: 5/5

Pontozás: 5/5

Continue reading →

J. R. R. Tolkien: A hobbit

Szerintem A hobbit története nem csak egy mese. Azért nem csak egy mese (pláne nem csak gyerekeknek!), mert a mesékben nincsenek ilyen jelentős jellemfejlődések, mint A hobbitban. Nincsen ennyi háromdimenziós karakter, és a főbb szereplők sem halnak meg a mese végén. Ráadásul a mesékben lévő sárkányok okkal pusztulnak el a bátor főhős keze által – általában azért, hogy válaszul elnyerjék a királylány kezét. Itt viszont egyik sem történik,  ezért szerintem joggal vitatom azt a kijelentést, hogy A hobbit, a Gyűrűk Ura kistestvéreként, kizárólag gyereknek szól, esti meseként… 

A történetről: Amikor gondtalan, minden becsvágy nélküli életéből, meghitt kis zsáklaki hobbitüregéből Gandalf, a mágus és és egy csapat törp elragadja, Zsákos Bilbó egy kaland kellős közepébe csöppen: „betörési szakértőként” kell közreműködnie a kincs visszaszerzésében, amitől Smaug, a Rettenetes, egy igen nagy és veszedelmes sárkány fosztotta meg hajdanában a Hegymély Királyát. Noha nem szívesen vállalkozik erre a kellemetlen feladatra, Bilbó maga is lépten-nyomon meglepődik tulajdon ügyességén és leleményességén! 

Continue reading →

Maria V. Snyder: Poison Study – Méregtan

Egy biztos. Ez a könyv mérgező és nem hevered ki egyhamar.

Nem sok olyan könyv van, amelynek az összetevői megfelelnek az ember lányának az elvárásainak, de Miss Snydernek itt és most sikerült. Nálam legalábbis biztosan. Az írónőnek ugyanis sikerült minden olyan elemet belecsempésznie ebbe a könyvbe, ami a gyengém, kezdve a karakterek személyiségétől, a cselekményen át még a legkisebb pormacskáig is a középkori helyszíneken. Plusz, ehhez hozzájárult az írónő különösen olvasmányos és igényes stílusa, et voilá! Kész is a tökéletes recept az év legjobb YA regényéhez…

A történetről: Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások…

Continue reading →

Könyv Vs Film: Elátkozott Ella

A történetről: Ha egy mesebeli bárókisasszony szép, okos és ráadásul gazdag – mi híja lehet a boldogságának? Óh, nagyon is sok, mert Ella minden adományok tetejébe születésekor varázslatos ajándékot kap Lucindától, a jóindulatú, de roppant meggondolatlan tündértől – az örök engedelmességet! Ha valaki azt parancsolná, hogy három napig ugráljon fél lábon, meg kellene tennie, de még azt is, ha történetesen azt a parancsot kapná, hogy vágja le a tulajdon fejét! Hogyan védekezik a talpraesett és szerencsés adottságai mellett még jó humorral is megáldott leányzó az átoknak bizonyuló ajándék ellen, hogyan igyekszik megszabadulni tőle, és hogyan jut el a manók, tündérek, hús-vér, jó és rossz emberek, derék óriások és gonosz orgok között.. Ugyan hová? A boldogtalansághoz? A boldogsághoz? 

Könyv: Elátkozott Ella történetébe nem várt módon már az első oldalon beleszerettem. Meseszerű történet, vagyis inkább feldolgozás, aminek a CinderElla - más néven, a Hamupipőke - az alapja. Ennek ellenére egy teljesen új történetet kaphattunk varázslényekkel, átkokkal, hercegekkel és ogrékkal, miközben egy olyan világba kalauzol el bennünket az írónő, ahol a Happyily Everafterért azért meg kell dolgozni. Érdekes karakterekkel és egy találékony főhőssel az élen a cselekmény még izgalmasabb és szerethetőbb volt, amit ráadásul egy csipetnyinél nagyobb romantika is fűszerezett.

Összefoglalva a történetet, mindenkinek ajánlatos elolvasnia ezt a regényt, akik imádják a mesefeldolgozásokat… mert Ella tündérmeséje tényleg egyike a legjobbaknak. (Csak merjünk a borító mögé nézni…)

Film: Annak idején először a filmhez volt szerencsém, ami akkor még szórakoztatónak bizonyult. Jó színészek és egy roppant érdekes sztori tette teljessé a filmélményt, miközben vicces poénok adagolták a fiatalabb korosztálynak a szórakozást. Utólag elolvasva a regényt most már beláthatom, hogy a jó történeten kívül minden más túlerőltetett lett a filmben, a fantasy világ túl giccses, a humoros poénok meg egyszerűen borzalmasak… amit a Char herceg rajongói klub mindent elmond. :D Nem mondom azt, hogy a film egyszerűen szörnyű lett a könyvhöz képest, mert, ahogy már említettem, egyszer látni mindenképp megéri, ha szereted a vígjátékokat aláfestő dalokkal, szerelmi szállal, Anne Hathawayjel a főszerepben. Viszont amíg tényleg jópofa egy gyerek számára, addig sokkal kevésbé hozza a könyv természetes és varázslatos hangulatát. És mégis milyen lenne a regény hangulata a filmvásznon? Legjobban számomra az Örökkön-örökké című film hozza ezt, nem csak a hasonló ötleten alapuló cselekmény szál miatt…

* Képek a filmből

Continue reading →

George R. R.: Martin Kardok vihara

Ismeritek azt az érzést, amikor valami nagyon jó dolog történik, majd hat kifejlet rémfarkas példány esik neked, míg az utolsó élő sárkányok tüzében elégett hamvaidon a Mások járnak sztepp táncot, rajtad röhögve?  Ha ismered ezt az érzést, az két okból lehet. Vagy nem vagy százas, amiért ilyeneket hallucinálsz, vagy olvastad a Kardok Viharát. Velem mindenesetre az utóbbi történt.

Bevallom őszintén, sokáig nem értettem, hogy miért ezt a harmadik részt isteníti mindenki. Az első két rész elképesztően jó volt, de egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy lehet mindezt felülmúlni az oldalszámon kívül. Amikor viszont befejeztem a könyvet, mindent megértettem. 

Vigyázat! A következő bejegyzés lelőtt poénokat tartalmazhat.  

Continue reading →

George R. R. Martin: Királyok csatája

A történetről: A vastrónért folyó harcnak a küzdelme 

kiélesedik, önjelölt királyok születnek, kik harcmezőkön és elmékben folytatják küzdelmüket. A Stark család tagjai Ned Stark halála után szétszóródtak, Sansa Királyvárban „vendégeskedik”, Arya után keresés folyik, aki szőrén, szálán eltűnt, Robbnak új királyi szerepéhez kell felnőnie, ami eddig úgy látszik, sikeres, hiszen magát a Királyölőt ejtette foglyul, míg a két kisebbik Stark fiú Deresben tartja a frontot… de vajon meddig? A néhai Robert királynak mindkét fivére igényt tart a trónra, amin jelenleg Joffrey Baratheon ül, Robert király törvényes fia, aki mögött a teljes Lannister-ház áll, jogosan… vagy mégsem? És amíg Tyrion, a Pók Királyvárban azon ügyeskednek, hogy mindenki a legjobb helyzetbe kerüljön, amit megérdemel, addig a Falon túlról – ahol Jon fekete köpenyben, dacol nap, mint nap a hideggel – és a Keskeny tenger túl oldaláról – ahol Daenerys, a Targaryen-ház utolsó leszármazottja embereket gyűjt maga köré – más fenyegetések is várhatóak…

Continue reading →

J.R.R.Tolkien: A Gyűrűk Ura Trilógia

A Gyűrű szövetsége

Úgy találkoztam először eme trilógiával, mint a legtöbben. Láttam a filmeket, sokszor részletekben, egyszer teljes egészében és mindig nagyon szerettem. Lenyűgözött ez a kitalált világ, a helyszínekkel, hangulatával, a szereplőkkel és a boldog befejezéssel, hiszen ez egy mese, nem? Egy hosszú-hosszú mese főleg felnőtteknek, ahol a jók győznek, a rossz megkapja megérdemelt „jutalmát”…

Ezek után persze fontolgattam a könyvet, majd pár éve volt lehetőségem beleolvasni, de az előszónál megtorpantam. Ismerős, nem? Megijesztett a sok leírás, a hosszú történelmi háttér a hobbitokról, Középföldéről és becsuktam a könyvet. Szándékomat tehát ezzel a könyvvel jó mélyen eltemettem magamban, mert bár gondoltam, igazából megpróbálhatnám, de egy dologtól nagyon-nagyon féltem. Mi lesz, ha nem fog tetszeni? Mert egy dolgot biztosan tudtam… nem akarok csalódni. 

Continue reading →

George R. R. Martin: Trónok harca

A történetről: A Tűz és Jég Dala történet a Hét királyság földjén játszódó lovagkori történet, ahol a Starkok, a Lannisterek és a többi királyi család vérre menő küzdelmet folytat a hatalomért és becsületért. Már aki.

Miután az előző királysegítő meghalt, Lord Eddard Starkot nevezi ki a király a Segítőnek, aki bár vonakodva, de elfogadja a címet és ezzel bekerül egy politikai játszmába, ahol „győzöl vagy meghalsz” és nincs középút.

Continue reading →