A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tűz és Jég Dala. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tűz és Jég Dala. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 18.

Game Of Thrones/ Trónok harca - 4. évad összefoglaló kritika

Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy a Trónok harca mostani évadja abszolút zseniális lett és minden ízében sikeresen felülmúlta az előző szezont. Ami elvezet a következő kérdéshez. Vajon meddig fog ez a sorozat fejlődni? Ugyanis, én már a harmadik évadnál is azt éreztem, hogy ezerszer jobb, mint az előző évad, de szerintem nem állítok valótlant, ha azt mondom, ugyanez volt igaz a második évadra is, viszonyítva az első évadhoz. Ez a tény tehát azt eredményezi, még az ilyen fantasztikusan jó sorozatoknak is vannak hibái, mégpedig az, hogy ez a sorozat már túl jó. 

Nem viccelek. A Trónok harca készítői nagyon magasra tették a lécet, aminek köszönhetően a sorozat nézői elkényelmesedtek és túlságosan is megszokták ezt a magas színvonalat. Ami ahhoz fog vezetni, hogyha ne adj isten, van egy olyan epizód, amelyikben nem hirtelen halállal hal meg valamelyik főbb szereplő (lásd, Red Wedding), vagy nem következik be egy teljesen váratlan fordulat egy másik kedvencünk életében, akkor a sorozat nézői máris azon hisztiznek, hogy milyen unalmas és lassú volt ez a rész az előző epizódhoz képest. És ezt nem én mondom, hanem más kommentekben olvastam, amiket abszolút nem értek. Miért kellene minden egyes részben valakinek kinyiffannia, vagy egy újabb Lannister összeesküvés áldozatának lenni ahhoz, hogy a következő rész élvezetes legyen? Miért mondják rá a folytatásra gondolkodás nélkül azt, hogy „szar” csak azért, mert az egész epizód a Falon játszódik Jon Snowal és Sammel a főszerepben? Persze, nekem is Tyrion a fő kedvenc, de ez a hozzáállás már túlzás szerintem. 

Mindenesetre, összeszedtem a kedvenc részeimet ebből az évadból, természetesen a teljesség igénye nélkül. Abból ugyanis kicsit sok lenne, nem? 

2013. november 16.

George R. R.: Martin Kardok vihara

Ismeritek azt az érzést, amikor valami nagyon jó dolog történik, majd hat kifejlet rémfarkas példány esik neked, míg az utolsó élő sárkányok tüzében elégett hamvaidon a Mások járnak sztepp táncot, rajtad röhögve?  Ha ismered ezt az érzést, az két okból lehet. Vagy nem vagy százas, amiért ilyeneket hallucinálsz, vagy olvastad a Kardok Viharát. Velem mindenesetre az utóbbi történt.

Bevallom őszintén, sokáig nem értettem, hogy miért ezt a harmadik részt isteníti mindenki. Az első két rész elképesztően jó volt, de egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy lehet mindezt felülmúlni az oldalszámon kívül. Amikor viszont befejeztem a könyvet, mindent megértettem. 

Vigyázat! A következő bejegyzés lelőtt poénokat tartalmazhat.  

2013. augusztus 11.

George R. R. Martin: Királyok csatája

A történetről: A vastrónért folyó harcnak a küzdelme 
kiélesedik, önjelölt királyok születnek, kik harcmezőkön és elmékben folytatják küzdelmüket. A Stark család tagjai Ned Stark halála után szétszóródtak, Sansa Királyvárban „vendégeskedik”, Arya után keresés folyik, aki szőrén, szálán eltűnt, Robbnak új királyi szerepéhez kell felnőnie, ami eddig úgy látszik, sikeres, hiszen magát a Királyölőt ejtette foglyul, míg a két kisebbik Stark fiú Deresben tartja a frontot… de vajon meddig? A néhai Robert királynak mindkét fivére igényt tart a trónra, amin jelenleg Joffrey Baratheon ül, Robert király törvényes fia, aki mögött a teljes Lannister-ház áll, jogosan… vagy mégsem? És amíg Tyrion, a Pók Királyvárban azon ügyeskednek, hogy mindenki a legjobb helyzetbe kerüljön, amit megérdemel, addig a Falon túlról – ahol Jon fekete köpenyben, dacol nap, mint nap a hideggel – és a Keskeny tenger túl oldaláról – ahol Daenerys, a Targaryen-ház utolsó leszármazottja embereket gyűjt maga köré – más fenyegetések is várhatóak…

2013. július 2.

George R. R. Martin: Trónok harca


A történetről: A Tűz és Jég Dala történet a Hét királyság földjén játszódó lovagkori történet, ahol a Starkok, a Lannisterek és a többi királyi család vérre menő küzdelmet folytat a hatalomért és becsületért. Már aki.

Miután az előző királysegítő meghalt, Lord Eddard Starkot nevezi ki a király a Segítőnek, aki bár vonakodva, de elfogadja a címet és ezzel bekerül egy politikai játszmába, ahol „győzöl vagy meghalsz” és nincs középút.