Ismeritek azt az érzést, amikor valami nagyon jó dolog
történik, majd hat kifejlet rémfarkas példány esik neked, míg az utolsó élő
sárkányok tüzében elégett hamvaidon a Mások járnak sztepp táncot, rajtad
röhögve? Ha ismered ezt az érzést, az
két okból lehet. Vagy nem vagy százas, amiért ilyeneket hallucinálsz, vagy
olvastad a Kardok Viharát. Velem mindenesetre az utóbbi történt.
Bevallom őszintén, sokáig nem értettem, hogy miért ezt a
harmadik részt isteníti mindenki. Az első két rész elképesztően jó volt, de
egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy lehet mindezt felülmúlni az oldalszámon
kívül. Amikor viszont befejeztem a könyvet, mindent megértettem.
Vigyázat! A következő bejegyzés lelőtt poénokat
tartalmazhat.
