A következő címkéjű bejegyzések mutatása: klasszikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: klasszikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 9.

J. R. R. Tolkien: A hobbit

Szerintem A hobbit története nem csak egy mese. Azért nem csak egy mese (pláne nem csak gyerekeknek!), mert a mesékben nincsenek ilyen jelentős jellemfejlődések, mint A hobbitban. Nincsen ennyi háromdimenziós karakter, és a főbb szereplők sem halnak meg a mese végén. Ráadásul a mesékben lévő sárkányok okkal pusztulnak el a bátor főhős keze által – általában azért, hogy válaszul elnyerjék a királylány kezét. Itt viszont egyik sem történik,  ezért szerintem joggal vitatom azt a kijelentést, hogy A hobbit, a Gyűrűk Ura kistestvéreként, kizárólag gyereknek szól, esti meseként… 

A történetről: Amikor gondtalan, minden becsvágy nélküli életéből, meghitt kis zsáklaki hobbitüregéből Gandalf, a mágus és és egy csapat törp elragadja, Zsákos Bilbó egy kaland kellős közepébe csöppen: „betörési szakértőként” kell közreműködnie a kincs visszaszerzésében, amitől Smaug, a Rettenetes, egy igen nagy és veszedelmes sárkány fosztotta meg hajdanában a Hegymély Királyát. Noha nem szívesen vállalkozik erre a kellemetlen feladatra, Bilbó maga is lépten-nyomon meglepődik tulajdon ügyességén és leleményességén! 

2013. augusztus 31.

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Nem is értem magamat. Hiszen csak egy romantikus történet egy szerelmes párról, akik hosszú idő után találják meg a boldogságot csai úgy, mint a legtöbb romantikus regény szerelmes párjai.  Szóval mi is olyan rendkívüli ebben a könyvben?
Minden.
Kezdjük a legeslegelején.

A történetről: Az árván maradt Jane Eyre-t szívtelen nagynénje neveli, ám egyre súlyosabb ellentéteik miatt a néni végül árvaházba adja a kislányt. Jane-ből művelt, kedves modorú kisasszony lesz, és ennek köszönhetően sikerül tanítónőként elhelyezkednie egy jómódú különc kastélyában, Thornfield Hallban. Miközben az úr, Mr. Rochester szeleburdi gyámleányát pallérozza, tiszta szerelem ébred benne gazdája iránt, és legnagyobb örömére érzelmei nem maradnak viszonzatlanok. Ám a kastély és a férfi sötét titka váratlan akadályt állít boldogságuk elé. Mind Jane-nek, mind Rochesternek súlyos megpróbáltatásokon kell átesnie, míg kiderül, vajon lehet-e reményük a megalkuvás nélküli beteljesedésre.

2013. augusztus 25.

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe


„Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát.”
Jól mondta Lord Henry. Ez a könyv pontosan ez. Egy erkölcstelen, beteg könyv. Nincs mit szépíteni. Leplezetlenül ír a gyarlóságról, romlott erkölcsről, hiúságról, naivságról, befolyásoltságról, nárcizmusról, bűnökről és még sorolhatnám. És az egész folyamatnak az oka; egy festmény. Hát nem szomorú?

A könyv maga, a 19. Századi felvilágosult Londonban játszódik ahol mindenkinek csak a külcsín a fontos. És ezért még a lelküket is hajlandók eladni. Mint Dorian Gray.

A történetről: Dorian gazdag és gyönyörű fiatalember, aki örökké szép és fiatal akar maradni, s ezért még a lelkét is eladná. Miután egy barátja megfesti portréját, a fiú csak azt kívánja, hogy bárcsak a képmása öregedne helyette. Ördögi kívánsága teljesül. Dorian átadja magát az élvezeteknek, a bűn útjára lép, míg egy napon szörnyű felfedezést tesz; a pincében elrejtett képmás életre kel…