Szerintem A hobbit
története nem csak egy mese. Azért nem csak egy mese (pláne nem csak
gyerekeknek!), mert a mesékben nincsenek ilyen jelentős jellemfejlődések, mint
A hobbitban. Nincsen ennyi háromdimenziós karakter, és a főbb szereplők sem
halnak meg a mese végén. Ráadásul a mesékben lévő sárkányok okkal pusztulnak el
a bátor főhős keze által – általában azért, hogy válaszul elnyerjék a
királylány kezét. Itt viszont egyik sem történik, ezért szerintem joggal vitatom azt a kijelentést,
hogy A hobbit, a Gyűrűk Ura kistestvéreként, kizárólag gyereknek szól, esti
meseként…
A történetről: Amikor gondtalan, minden becsvágy nélküli életéből, meghitt kis zsáklaki hobbitüregéből Gandalf, a mágus és és egy csapat törp elragadja, Zsákos Bilbó egy kaland kellős közepébe csöppen: „betörési szakértőként” kell közreműködnie a kincs visszaszerzésében, amitől Smaug, a Rettenetes, egy igen nagy és veszedelmes sárkány fosztotta meg hajdanában a Hegymély Királyát. Noha nem szívesen vállalkozik erre a kellemetlen feladatra, Bilbó maga is lépten-nyomon meglepődik tulajdon ügyességén és leleményességén!
