A könyvek mellett a filmekre sem maradt annyi időm, mint szerettem volna, de azért a két és fél hónap alatt párszor eljutottam moziba. Nagyon várt animációs filmem, az Inside Out, vagyis Agymanók szerencsére nem okozott csalódást, sőt. Még jobban is szerettem, mint számítottam rá. Persze, a rengeteg égig magasztaló kritika alapján volt egy elképzelésem arról, hogy a Pixar megint megütötte a főnyereményt, de azért majdnem húsz évesen nem szokás ilyenekben reménykedni. :D Ugyanis a sztori egyszerre volt zseniális, elgondolkodtató, vicces és szerethető, rengeteg érzelemmel (szó szerint) elmesélve - inkább a felnőtteknek címezve. A befejezés pedig egyenesen elevenembe talált a költözés és a kapcsolatok terén történő változások miatt, így bár életemben nem először, de nem is sokadszorra, meghatódtam egy filmen. 10/10
Eszembe sem jutott, hogy megnézzem kategóriába került A kém, egészen addig, amíg egy barátnőm nem rá nem vett, hogy nézzük meg. A tipikus amerikai vígjátékokat egy ideje már kerülöm, és a főszereplőket játszó színészek sem a kedvenceim, így nulla elvárással ültem be a moziba, remélve, hogy legalább egy kicsit is tetszeni fog a Kingsman hatására... Legnagyobb meglepetésemre viszont nagyon tetszett a film, minden  |
| A 2014-2015-ös Könyvmoly Párbaj A-listája |
Ahogy a cím alapján látni lehet, ezzel a bejegyzéssel mérföldkőhöz értünk. Megmondom őszintén, már maga a tény is boldoggá tesz, hogy ennyi idő alatt, ennyi posztot magam mögött tudhatok, ráadásul egy cseppnyi lelkesedést sem veszítettem. Pedig a suli mellett sokszor nehéz időt szakítani rá, de úgy gondolom, eddig sikeresen megoldottam. Vagyis... majdnem. A mostani "próbavizsga hétnek" köszönhetően inkább sikeresen megcsúsztam a kritikákkal. Nem tudom, hogy mennyire látszott az oldalon, mert igyekeztem azért négy-öt naponta posztolni, de most, hogy van egy kis szabadságom a vizsgák befejeztével, igyekszem minél többet pótolni blog szinten. (Egyúttal előre szólnék, hogy májusban már rendes vizsgáim lesznek, aminek köszönhetően sajnos még kevesebbet fogok posztolni ebben az időszakban...)
Nem tervezek egyelőre gasztro blogot indítani, de szeretem megvizsgálni
a könyveket minden szempontból. Ezért a mostani posztban a könyvbéli
ínyencségek kerülnek terítékre.
Kevesebb, mint huszonnégy óra és
itt van a Szenteste. Ilyenkor az ember lánya legszívesebben otthon ülve nézne
ki az ablakon a havas tájra, míg a lakásban a karácsonyfa fénye emelné a család
hangulatát. Fahéj és narancs illata lengené be a szobát és mindenki csak az
ajándékok átadására és a sült pulykára várna izgatottan. De mi van akkor, ha
mindez csak szép álom marad? Mert nincs hó, a karácsonyfa műfenyő, a fahéj és
narancs már rég elrohadt, a pulyka odaégett és az egész család stresszel az
ünneptől, mert kevesebb, mint öt órával ezelőtt még a zsúfolt plázában
idegeskedtek azon, hogy mi a fenét vegyenek a nagyinak. Üdv, a huszonegyedik században! – mondhatnánk,
mert az igazság az - ha az emlékezetem nem csal – hogy amikor kisebb voltam,
minden könnyebb volt. Már attól ünnepi hangulatba tudtam kerülni, hogy
beleolvasgattam a kedvenc mesekönyvembe – amiben tényleg nagyon aranyos és
tanulságos történetek voltak. Most már persze sokkal nehezebb az „ünnepi ráhangolódás”,
de azért összeszedtem, mik azok, amelyek néha, még több év elteltével is sokat segítenek
az ünnepi hangulat feljavításában.
Tudom, tudom. Ez a
film már rég nem aktuális, hiszen a premier volt vagy három éve, ráadásul hamarosan jön a második része. Személy szerint most mégis az első résszel foglalkoznék, hiszen én csak nemrég fedeztem fel a világ egyik legjobb animációs filmjét -
helyesbítés, idén tavasszal a vizsgák idején. Az igazság az, hogy korábban sosem értettem, miért ennyire sikeres ez az animációs film a nézők és kritikusok közt
egyaránt. Nyilván nem volt
ismeretlen előttem az Így neveld a
sárkányodat gyerekfilm több évvel ezelőtt sem, de valamiért nem vonzott.
Sárkányok? Ugyan, én már kinőttem a gyerekkorból, miért érdekelne, hogy hogyan
neveljük a sárkányunkat? Ráadásul nekem még sárkányom sincs, tehát, mint oktató
film, azért sem volt érdemes megnéznem. Aztán másfél éve mégis úgy adódott,
hogy elkezdtük nézni angol órán. Néztünk
belőle vagy húsz percet, de számomra akkor tömény unalom volt. (Amihez valószínűleg köze volt az akkori gyatra nyelvtudásomnak is. ) Az első találkozásom a mesefilmmel tehát nem
sikerült jól, így hosszú ideig kitartottam amellett, hogy én csak azért sem
nézem meg siker ide, vagy oda… egészen az ez évi vizsgámig, amikor is egy kis
pihenés szempontjából úgy döntöttünk, Flox és én, hogy nézzünk meg egy filmet. Fél órán át veszekedtünk azon, hogy mit akarunk látni, végül ráböktem erre és
megnéztük. És imádtuk.
Elárulok egy titkot. Valamikor nyolc éves lehettem, amikor
családilag elmentünk a moziba. Eredetileg egy animációs filmet terveztünk, de
amikor a moziba értünk, kiderült, hogy elnéztük az időpontot, vagy telt ház
volt (a részletekre már nem emlékszem), ezért a szüleink kénytelenek voltak egy
másik filmre mozijegyet venni. Valami
esküvőről szóló vígjátékra esett a választásuk, amivel igazából nem is lett
volna bajom, de kiderült, hogy a film felirattal megy. Megmondom őszintén, a
filmből egy képkockára sem emlékszem már. Arra viszont nagyon is, hogy milyen
reakcióm volt, amikor meghallottam, hogy feliratos filmet nézünk. Kiakadtam,
hisztiztem, sírtam és bőgtem, a szüleimnek meg úgy kellett becipelnie a vetítő
terembe, hogy azt követeltem, nézzünk egy másik filmet. És ez folytatódott az
egész film alatt…
