Mert elhitetik az olvasókkal, hogy egy jó regényt olvasnak. Akkor is, ha a történet egy kalap sz... Így manipulálnak.
Be kell valljam, hogy velem is számtalanszor megtörtént, hogy egy könyvről azt hittem, hogy tetszett, csak azért, mert pár nap alatt felfaltam a könyvet, olyan könnyed és olvasmányos volt. Aztán – jó esetben - pár hét – rossz esetben – pár hónap múlva, egyszer csak eszembe jut a könyv, és rájövök, hogy már semmire sem emlékszem a történetből. Vagy még rosszabb, talán mégis dereng a történet, de elkezdve rajta gondolkodni, tényleg, miért is szerettem ezt a könyvet? Veletek történt már ilyen? Vagy a legfőbb kérdés. Egyáltalán, mennyit számít a könyv végső értékelésénél a stílus?
