A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelmi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelmi. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 5.

Háború és béke minisorozat (BBC)

Megmondom őszintén, az én életemből eddig kimaradt Tolsztoj  - kötelező olvasmányom sem volt, amire valószínűleg sokan irigykednek - de úgy érzem, most már érdemes megpróbálkoznom vele. Persze nem az ezernégyszáz oldalas szörnyeteggel fogom kezdeni, aminek a filmváltozatához nemrégiben szerencsém volt, de azért a polcomon lévő Anna Karenina sem egy leányregény. 

Az ok pedig az, amiért hirtelen kedvet kaptam az orosz klasszikusokhoz, hogy nemrég végignéztem a fentebb említett War & Peace minisorozatot a BBC-től. Ha nem a brit csatorna készíti, akkor valószínűleg fel sem figyelek rá, de mivel így volt, nekem pedig általában pozitív élményem volt a sorozataival, ezért nem is volt kérdés, hogy belenézzek. Pláne azért, mert az Anasztázia mesefilm óta szeretnék egyszer eljutni Szentpétervárra.

2015. július 10.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Szeretem a különleges könyvcímeket, de ha egy különleges könyvcímhez még egy sejtelmes fülszöveg is társul, akkor még nagyobb az esély rá, hogy a könyv képzeletbeli várólistámon landoljon, elolvasás céljából.

A történetről: A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén. A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.


Eredeti borító
Hoffman regényével is ez történt, a különbség viszont az, hogy némiképp már tudtam mire számítsak. Több éve ugyanis volt egy előéletem az írónővel egy bizonyos Tizenharmadik boszorkánynak köszönhetően. Bár anno a története elvarázsolt, a lassú történetfolyás eléggé a kárára ment a könyves élménynek, így féltem, hogy most is ez lesz. De nem így lett, így ezek után biztosan bátrabban fogok nyúlni Alice Hoffman könyveihez.

Ha valamiben kiemelkedően jó az írónő, az a hangulatteremtés. A huszadik századi New York, Hudson folyó, Coney Island, de legfőképpen a múzeum lakói, az apró fotográfiai momentumok és az elborzasztó tűzesetek voltak a legemlékezetesebben leírva, de annyira, hogy végig úgy éreztem, a határán vagyok annak, hogy mindez megelevenedjen a szemem előtt. 


A karakterek erőteljesek és karizmatikusak voltak, rengeteg szenvedéssel a hátuk mögött, miközben a jövőjüktől sem remélhetnek többet. Coralie és Eddie történetét több szemszögből is megismerhettük, múltjukat E/1-ből, jelenüket E/3-ből. Bár a regény cselekménye lassan haladt, de kettőjük mindennapjai volt annyira érdekes és izgalmas, hogy egy percig sem unatkoztam rajta. Coralie tizennyolc évnyi „toronyba zárt élet” után vágyik több kalandra, cselekvésre és szerelemre. Bár követi szigorú apját mindenben, de szerencsére időben rájön arra, hogy Sardie Professzor alkotásai nem minden esetben jók és helyesek, annak ellenére, hogy a múzeuma csodálatos kincseiként vonzza be a látogatókat. Coralie küzdelme a rossz ellen bámulatra méltó, ahogy jellemfejlődése is, mert naiv jó kislányból hirtelen kell felnőnie, és bátorrá, magabiztosság válnia. Eddie, a másik főhős, a múlt démonjain rágódva próbálja megtalálnia a szépet a természetben a fényképezés művészete útján, miközben a szerelemről és szeretetről már rég lemondott és csak megváltást remél korábbi hibái után. Bár a sok szenvedés miatt nagyon pesszimistán látja a világot, de találékonysága és kitartása teljesen szerethető személyiséggé teszi, így véve rá az olvasókat, hogy drukkoljanak neki és Coralie hepiendjéért. 

A gyilkosan jó hangulatteremtés és az érdekes karakterek mellett az írónő nagy hangsúlyt fektetett a történelemhűségre és a két tűzesetre, ami annak idején történt New Yorkban, és ami keretet adott a történetnek egyúttal. A legszörnyűbb körülményeket is jól érzékeltette Hoffman, ezzel hatásosabbá téve a sztorit. Ez viszont az érzelmekre is igaz volt, mert egy lightos, de érzelmes romantikus szál is központba került egy idő után. 

Érdekességképpen még a Jane Eyre-ről való utalásokat is érdemes megemlíteni, amelynek bármikor örülök, hiszen egyik kedvenc könyvemről van szó. Bár a könyv karaktereinek a véleményével nem értek egyet, mely szerint másképp kellett volna végződnie a regénynek. 

Összefoglalva a sztorit, csak ajánlani tudom ezt a regényt mindazoknak, akik szereti a múlt századi történeteket, eredeti atmoszférával és mélyebb szintű mondanivalóval. Nem mindig könnyű olvasni, de nagyon megéri.   

Amit nagyon szerettem benne: A hangulatát és a két főhős karakterfejlődését. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: A problémák a sok szenvedés után kicsit gyorsan oldódtak meg. 

Kedvenc karakter: Coralie, Eddie

Borító: 5/5

Pontozás: 5/4,5


A könyvért köszönet a Maxim Könyvkiadónak! 


2015. február 3.

Maria V. Snyder: Poison Study – Méregtan

Egy biztos. Ez a könyv mérgező és nem hevered ki egyhamar.

Nem sok olyan könyv van, amelynek az összetevői megfelelnek az ember lányának az elvárásainak, de Miss Snydernek itt és most sikerült. Nálam legalábbis biztosan. Az írónőnek ugyanis sikerült minden olyan elemet belecsempésznie ebbe a könyvbe, ami a gyengém, kezdve a karakterek személyiségétől, a cselekményen át még a legkisebb pormacskáig is a középkori helyszíneken. Plusz, ehhez hozzájárult az írónő különösen olvasmányos és igényes stílusa, et voilá! Kész is a tökéletes recept az év legjobb YA regényéhez…

A történetről: Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások…

2014. december 23.

Robin LaFevers: Sötét diadal

Ismae és Duval története az előző részben nagyon a szívemhez nőtt, így amikor megtudtam, hogy a folytatásban már nem találkozok velük, tele voltam kétségekkel arról, hogy mennyire fogom élvezni a Sötét diadalt. De ahogy lenni szokott, mindig akkor találkozunk a legjobb sztorikkal, amikor egyáltalán nem számítunk rájuk, így történt, hogy Sybella könyve ezerszer jobban tetszett, mint az előző. Na jó, az ezerszer talán túlzás...:) 

A történetről: Árulás, hűtlenség és veszély. Szerelem és kaland, történelem és varázslat, bosszú és megváltás keveredik a Gyilkos kegyelem folytatásában. A XV. századi Franciaországban Sybella az elkeseredéstől és a gyásztól félig eszét vesztve érkezik a Halál titkos kolostorába. A halál szolgálólányai készségesen menedéket adnak neki. A segítségnek azonban ára van… Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor legveszélyesebb fegyverei között tartják számon. Ám ezek az orgyilkos képességek nemigen vigasztalják, amikor újra vissza kell térnie abba az életbe, amely kis híján megőrjítette. És miközben Sybella maga a halál istene által kovácsolt fegyver, a cél érdekében az istenség kénytelen lehetetlennek tűnő küldetésre indítani a lányt. Amikor a halál szolgálólánya a várbörtönben váratlan szövetségest talál, vajon a bosszún kívül talál magának mást is, amiért érdemes élni? 

2014. augusztus 27.

Renée Rosen: Babaarc

Az utóbbi időben több olyan filmet is láttam, ami az 1920-as években játszódik, aminek köszönhetően nagyon megszerettem ezt a korszakot. A hangulatát, a flitteres ruhákat, a zenét, a stílust… ezek után természetesen kíváncsi lettem, milyen lehet mindezt egy könyvben olvasni, remélve azt, hogy ugyanolyan élményt nyújt, mint a filmvásznon. Így is lett. 

A történetről: A tizennyolc éves Vera Abramowitz elhatározza, hogy kitör a szegény környékről, ahol gyermekkorát töltötte, és sokkal izgalmasabb életet fog élni, mint az őt egyedül felnevelő édesanyja. Rövidre vágatja a haját, és a térdét látni engedő ruhákban, vastagon kirúzsozott ajkakkal beleveti magát a chicagói éjszakába. Ilyenkor a nappal gépírónőként dolgozó lány vad charlestont jár, és csinos pofikájával kiérdemli a Babaarc becenevet.
Álma hamarosan beteljesülni látszik: egyszerre két fiatalembert is meghódít – az egyik egy jóképű és gazdag bártulajdonos, a másik nem annyira gazdag, de annál sármosabb szerencsejátékos. Mellettük végre bejut abba a csillogó világba, amelyről mindig is ábrándozott. Úgy gondolja, legnagyobb problémája az, hogy a két férfi közül melyiket válassza. Ám egy nap rádöbben, hogy mindkét szeretője gengszter, ráadásul két szemben álló banda tagjai. Vera váratlanul a szesztilalom idején kirobbanó gengszterháború kellős közepén találja magát – az Al Caponéval szemközti oldalon.

2014. február 11.

A könyvtolvaj története egy könyvben és egy filmben (Markus Zusak)

Korábban valamiért azt hittem, hogyha a főszereplő egy gyerek, akkor egy gyerekeknek szóló történetet is kapunk. De Liesel története már első pillanattól kezdve visszarántott a valóságba. Abba a hideg, kegyetlen világba, ahol magától, a Haláltól hallhatjuk első kézből az esti mesét… Azt az esti mesét, ami még egy felnőtt embert is simán megtörne, nem hogy egy gyereket. Viszont ez a történet itt és most mégsem egy egyszerű német kislányról szól a II. Világháborúban. Hanem magáról a könyvtolvajról. És ez mindent megváltoztat.

A történet: 1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga. Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

2014. január 8.

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

Valami sanda megérzés alapján úgy éreztem, nekem tetszeni fog ez a regény. Ennek két oka volt. 

1) nagyon szeretem a középkorban játszódó regényeket
2) az Üvegtrón óta keresem az olyan típusú könyveket, ahol a főhősnő nem ölbe tett kézzel várja a szőke herceget, hanem helyette előre vágtat és még földet érés előtt lekaszabolja… itt meg orgyilkosokról van szó, nem? 

A könyv elolvasása után elmondhatom, Ismae története sikeresen teljesítette mindkét elvárásomat, talán még többet is…

2013. november 16.

George R. R.: Martin Kardok vihara

Ismeritek azt az érzést, amikor valami nagyon jó dolog történik, majd hat kifejlet rémfarkas példány esik neked, míg az utolsó élő sárkányok tüzében elégett hamvaidon a Mások járnak sztepp táncot, rajtad röhögve?  Ha ismered ezt az érzést, az két okból lehet. Vagy nem vagy százas, amiért ilyeneket hallucinálsz, vagy olvastad a Kardok Viharát. Velem mindenesetre az utóbbi történt.

Bevallom őszintén, sokáig nem értettem, hogy miért ezt a harmadik részt isteníti mindenki. Az első két rész elképesztően jó volt, de egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy lehet mindezt felülmúlni az oldalszámon kívül. Amikor viszont befejeztem a könyvet, mindent megértettem. 

Vigyázat! A következő bejegyzés lelőtt poénokat tartalmazhat.  

2013. augusztus 11.

George R. R. Martin: Királyok csatája

A történetről: A vastrónért folyó harcnak a küzdelme 
kiélesedik, önjelölt királyok születnek, kik harcmezőkön és elmékben folytatják küzdelmüket. A Stark család tagjai Ned Stark halála után szétszóródtak, Sansa Királyvárban „vendégeskedik”, Arya után keresés folyik, aki szőrén, szálán eltűnt, Robbnak új királyi szerepéhez kell felnőnie, ami eddig úgy látszik, sikeres, hiszen magát a Királyölőt ejtette foglyul, míg a két kisebbik Stark fiú Deresben tartja a frontot… de vajon meddig? A néhai Robert királynak mindkét fivére igényt tart a trónra, amin jelenleg Joffrey Baratheon ül, Robert király törvényes fia, aki mögött a teljes Lannister-ház áll, jogosan… vagy mégsem? És amíg Tyrion, a Pók Királyvárban azon ügyeskednek, hogy mindenki a legjobb helyzetbe kerüljön, amit megérdemel, addig a Falon túlról – ahol Jon fekete köpenyben, dacol nap, mint nap a hideggel – és a Keskeny tenger túl oldaláról – ahol Daenerys, a Targaryen-ház utolsó leszármazottja embereket gyűjt maga köré – más fenyegetések is várhatóak…

2013. július 2.

George R. R. Martin: Trónok harca


A történetről: A Tűz és Jég Dala történet a Hét királyság földjén játszódó lovagkori történet, ahol a Starkok, a Lannisterek és a többi királyi család vérre menő küzdelmet folytat a hatalomért és becsületért. Már aki.

Miután az előző királysegítő meghalt, Lord Eddard Starkot nevezi ki a király a Segítőnek, aki bár vonakodva, de elfogadja a címet és ezzel bekerül egy politikai játszmába, ahol „győzöl vagy meghalsz” és nincs középút.