Mégis ki az, aki nincs oda az antihősökért?
Persze az
nyilvánvaló, hogy a legtöbben, köztük én is, a moralitás jegyében a pozitív
hősnek drukkol a cselekményében. De manapság már azt vettem észre
magamon, hogyha a főgonosz jól ki van dolgozva, érthető céllal egy több
dimenziós karakterben, akkor képes vagyok megkedvelni őt is. Ritka esetekben
pedig egyenesen a kedvenc szereplőmmé növi ki magát.
Amikor
megtudtam, hogy létezik valahol egy olyan YA könyv, amiben a főhős igazából egy
antihős, akinek jelleme nem puszta szeretet, szerénység és önfeláldozás, kapva
kaptam az alkalmon, hogy beszerezzem és elolvassam. Nem mellesleg az is motiváló
tényező volt, hogy Marie Lut sokan szeretik itthon Legenda trilógiája miatt.
Valamint a fülszöveg izgalmasan hangzott. Plusz, kedvenc műfajomról van szó. Összességében
elég sok minden motivált.
