Rengeteg disztópiás könyv létezik manapság. A legtöbb ilyen regényben a társadalom
vagyoni különbségek alapján oszlik el, máshol a tulajdonságok dominálnak,
megint máshol gyerekek gyilkolják egymást és minden harmadik disztópiás regény
poszt apokaliptikus vonásokkal van fűszerezve, ahol a világ a megsemmisülés szélén
állt, de mégis kaptak egy utolsó esélyt a tovább élésre. Ha ezt életnek lehet
nevezni… mert egy közös van az ilyen műfajú könyvekben. A RENDSZER. Nevezhetjük
kormánynak, elnöknek, királynak, de egyvalami nem fog változni. A diktatúra.
Mert a Rendszer sakkban tartja az országot, korlátozza a társadalmat,
megfélemlíti őket, valamint az erőszaktól sem riadnak vissza, vagy a
gyilkolástól, ami csak a „társadalom javára válik”, annak érdekében, hogy
semmilyen eszközzel ne tudjanak fellázadni. 
