Féléves várakozás után végre sikerült kalózkodva megnéznem a tavalyi év egyik legvártabb könyvadaptációját, a Zafírkéket – bár soha nem fogom megérteni, hogy miért kellett ezt a filmet hét lakat alatt védeni az internet korában… de, ha a végeredményt nézzük, akkor van benne valami.
Először is leszögezném. Nem volt rossz film, mert a két óra alatt egyszer sem unatkoztam igazán, hiszen elszórakoztatott, és mint a történet ismerője, kíváncsian vártam, hogy a Rubinvörös film után mit fognak kihozni a folytatásból. A nem olvasók nagy valószínűséggel szeretni fogják – már aki a YA könyvadaptációkat kedveli – , de a regény kedvelőinek lesznek kifogásolni valóik. Gyaníthatóan több is, ahogy nekem is.
