[Mivel nem csak a könyv, hanem Tris, mint főhősnő és én, mint olvasó is nagy utat tettünk meg A beavatott óta A hűségesig, ezért ez a kritika az egész Divergent trilógiáról fog szólni, nem csak a befejező részről, amit utoljára olvastam.]
Miután az Éhezők viadala egyik kedvenc könyvsorozatommá nőtte ki magát, elkezdtem felfedezni a disztópiát, mint műfajt. Rövidesen fel is fedeztem magamnak Veronica Roth sorozatát, aminek köszönhetően hamarosan új kedvencet avattam…
A történetről: Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.
