Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Amikor először ismerkedtem meg a regénnyel, bevallom őszintén, nem keltette fel a figyelmemet túlzottan. Ami talán az én hibám is, mert az első gondolatom a könyvvel kapcsolatban - miért akarnék olvasni nagyszeműekről? Igen, jól olvastad. Valamiért azt hittem, hogy ez a könyv címe, ráadásul a poszt-apokaliptikus világ sem volt túl vonzó számomra. Aztán ahogy telt az idő, egyre több pozitív véleményt olvastam a könyvvel kapcsolatban és derekasan bevallom, mégis elkezdett érdekelni. A fő ok persze az volt, hogy magyar könyvről volt szó, hiszen ebből a műfajból magyar által írt könyvhöz még nem volt szerencsém. És milyen jól tettem, hogy végül meggondoltam magam…

Continue reading →

Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: Július

Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő. Pár nap és a blogunk egy hónapos lesz! Valamilyen szinten még most sem hiszem el, hogy most már bloggernek számítok, mert  nagyjából egy éve jutott először eszembe, hogy neki kéne kezdenem valami ilyesminek, de többször is elvetettem különböző okokra hivatkozva, mint például időigényes, nagy felelősség. Pedig csak elkezdeni nehéz. :) 

Így a hónap végéhez érve eszembe jutott, hogy elindítanék egy új rovatot, ami egy havi összesítő lenne úgy általában mindenről, de főleg a hónap legfontosabb híreiről tíz pontban. Tehát könyvmegjelenésekről, film premierekről, azaz mindenről, amiben érdekelt vagyok. A tíz pont egyelőre fix, hiszen valószínűleg már hallottatok ezekről az újdonságokról,  de így legalább tényleg a legfontosabb dolgokról lenne szó. Lássuk hát a Júliust. 

Continue reading →

Szavazás végeredménye II.

Egy újabb szavazás ért véget, amiben most arról kérdeztelek benneteket, hogy elégedettek vagytok-e a Szent Johanna gimi 8. befejezésével. Mindenkinek köszönöm, hogy szavazott, a szavazók tehát... 92% -a IGENnel válaszolt! Ami azt jelenti, hogy a SzJG-t olvasók többsége nagyon is elégedett az abszolút befejezéssel... :)

UI: Új szavazás hamarosan.

Continue reading →

Matthew Quick: Napos oldal

A film és a könyv története az egyik legkülönlegesebb, amit valaha láttam és olvastam.  Már akkor mély benyomást tett rám a film, amikor először láttam (és ami után rögtön eldöntöttem, hogy a könyvet is muszáj elolvasnom). Hiszen csak két ember kapcsolatáról szól a történet, ami helyenként humorral, drámával is fűszerezve van… na de tényleg csak ennyiről van szó?   És most nem arra gondolok, hogy mindkét szereplő egy kicsit „őrült” volt, hiszen ha jobban belegondolunk, valamikor ők se voltak ilyenek. Valamikor régen Pat és Tiffany két, normális gondolkodású emberként élték hétköznapjaikat, egészen addig, amíg egy váratlan esemény meg nem törte őket. És ez lesz az a dolog, ami a legnagyobb pozitív élményt nyújtotta. Látni két embert felállni a padlóról és tovább lépni a veszteségeken, ami alatt az egyetlen, amit tehetsz, hogy kizárólag a napos oldalra koncentrálsz, hiszen azt mindenki megérdemli, nem?

A történetről: Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti… 

Continue reading →

Bezzeg az én időmben, mint kötelező olvasmány (Fehér Klára)

Kötelező.  Már maga a szó is sokakat rettegéssel tölt el. Ha a kötelező mellé társul az a szó is, hogy olvasmány, akkor a 21. század már technológián felnőtt gyerekein allergiás reakciók lépnek életbe, izzadnak és hiperventillálni kezdenek. (Na, jó… ez csak vicc, de a lényeg ugyanaz.) Persze, ennek nem kellene így történnie, de sajnos így van. Hogy honnan tudom? Sajnos én magam is azt a tábort erősítem, aki nem mindig olvassa el a feladott kötelezőt, pedig szeretem a könyveket. (Ennek ellenére a legtöbbet azért elolvastam, mert „jó gyerek” vagyok, és nem tagadhatom, hogy volt olyan könyv is, amit annyira megszerettem, hogy kedvenc lett. Bár… ebből nem volt sok. ) 

Continue reading →

Philip Pullman: Északi fény

A film plakátja

A történettel való megismerkedésem úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt megnéztem Az arany iránytű című filmet. A film nem hagyott mély benyomást, de mégis volt benne valami, amitől azt mondhattam, hogy tényleg nem rossz film. Tetszett, főleg a történet miatt. Mint később kiderült, a film alapja egy könyvsorozat, Az Úr sötét anyagai, amit Philip Pullman írt. Az íróhoz korábban már volt szerencsém pár kisebb novellája és egy másik sorozata által (lábjegyzet: aki imádja a „gyerek horrort”, annak szívből javaslom, A tökéletes óramű, avagy mindenki működésre kész című kisregényét…), de ezek közül egyik sem győzött meg annyira, hogy ezt a sorozatát is rögvest kézbe vegyem. Most mégis így tettem, de egyáltalán nem bántam meg. Miért is?

Continue reading →

Szavazás végeredménye I.

A tegnapi napon lezárult az első szavazás, amiben a Rubinvörös filmről kérdeztelek benneteket. Először is mindenkinek köszönöm szépen, hogy szavazott. Meglepő eredmény született, én az utolsó pár napban nem is néztem már az eredményeket, hogy meglepetés legyen, vajon a szavazók hány százalékának tetszett a Rubinvörös film. Akkor tehát az eredmény úgy hangzik, hogy a szavazók... *dobpergés* 62%-ának tetszett a film! 

( 38%-nak nyilvánvalóan nem tetszett, de nem vagyunk mérgesek, hiszen ízlések és pofonok...)

Igazán örülök, hogy a többség hasonló véleménnyel van a film iránt, mint, én. :) 

UI: Elindítottam a következő  heti szavazás, amiben a Szent Johanna gimiről van szó.  

Continue reading →

Szent Johanna Gimi: Kezdettől örökké

Végre sikerült rávennem magamat, hogy nekikezdjek a Szent Johanna Gimi értékelésének. Nem az egyszerű, olvasás utáni gondolataimat szeretném leírni, amiknek a többsége csöpög a nyáltól, hanem egy teljes átfogó képet rajzolni a történetről, azt, hogy milyen benyomást tett rám, milyen hibái voltak és mégis miért vált ennyire az egyik kedvenc sorozatommá. Ja, és mire utaltam, hogy számomra nem ajánlatos olvasás után közvetlen kritikát írni?

Continue reading →

Könyvek a mozivásznon (2013-2014)

Nagyon úgy tűnik, hogy Hollywood ráállt a könyvből filmet készítésre. Persze ez valamilyen szinten nem baj, hiszen jó látni egy olyan könyvnek a filmváltozatát, amit korábban könyvben olvastunk és ezzel összehasonlítani a korábban elképzelt képet a „valósággal”. (Ennek ellenére azért hideg zuhanyként ért, amikor a múlt héten kiderült, hogy a Shrek sem a filmrendezők agyszüleménye…)

A 2013-as év első félévből sem maradhatott ki több könyv filmre adaptálása, gondoljunk csak A Burokra, ami elég megosztó film lett (de nekem tetszett), a Rubinvörösre, ami szintén vegyes kritikát kapott a könyv rajongóitól (egy korábbi posztban már kifejtettem a véleményemet) vagy ott van a Warm bodies, ami nekem szintén pozitív élményt nyújtott, bár a könyvet még nem olvastam. Úgy látszik tehát, hogy az első félévem könyvből-filmek terén szerencsés voltam és remélem ez tart még egy ideig, hiszen a filmrendezők még bőven nem merítették ki az ötletkészletüket…

Continue reading →

Stephen Chbosky: The Perks of Being Wallflower (Egy különc srác feljegyzései)

Sok mindent el szeretnék mondani erről a könyvről, de helyesen fogalmazni egyszerűen lehetetlen. Hogy milyen élmény volt olvasni, mennyire volt hatással volt rám, mennyire volt a történet egyszer édes, máskor meg szívszorítóan keserű. 

A történetről: A könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

Continue reading →