Szépség és a Szörnyeteg - A sorozatkritika

Avagy a Szépség és a Szörny… űség igaz története

Esküszöm, hogy szeretni akartam. Már előre elterveztem, hogy új kedvenc sorozatot avanzsálok, hiszen elsőre ebben a sorozatban minden benne volt, amit szeretek. Komolyan, a kezdés előtt kizárólag már csak pozitív kommenteket néztem, hogy megelőzzem az esetleges befolyásoltságot. És akkor jöjjön az a három bizonyos dolog, ami miatt nagy reményekkel kezdtem neki:

1) a romantikus krimi szál

2) a szimpatikus főszereplők

3) a jó alap sztori, ami ráadásul a Szépség és a Szörnyeteg meséjén alapul

Tudni kell rólam, hogy romantikus alkat vagyok, így minden jöhet, amiben van szerelem, de soha sem a nyálas fajtából. A krimi rész ötlete is nagyon jó volt, így legalább volt egy ellensúly a romantikus szállal szemben. A színészek első blikkre jónak tűntek, ráadásul a Szörnyeteget egy olyan pasi játssza, aki rengeteg nőnemű nézőnek bejön, sokszor már csak miatta is nézik ezt a sorozatot. Az alapötletet nézve pedig… ez az, ami rögtön meggyőzött, hogy mégiscsak vágjak neki. Imádom a modernizált meséket, Szépség és a Szörnyeteg Disney meséjével egyetemben… Reményeim viszont az első két résszel szertefoszlottak.

Continue reading →

Isaac Marion: Warm Bodies (Eleven testek)

Életem első zombis filmje és könyve. Az igazság az, hogy eddig nem rajongtam ezekért a rothadó, zöld színű, agyvelőt evő teremtményekért. Persze nem azért, mert rémálmaim vannak miattuk, egyszerűen csak nem vonzottak. 

(Azt viszont nem tagadhatom, hogy a Plants vs. Zombies játékkal valamikor régen jókat játszottam. )  

Mégis, amikor először kukkantottam bele az előzetesébe az Eleven testeknek, akkor tudtam, sőt, éreztem, hogy ez az állapot nem sokáig marad így. Számításaim később beigazolódtak, bár azt nem tagadhatom, hogy a biztonság kedvéért a filmet néztem meg előbb, hátha mégsem fog tetszeni ez az új fantasy-romantika vonal.  

A filmről röviden

Összegezve, a film hihetetlen élmény volt. Első sorban a humor miatt néztem meg, amit teljesen mértékben megkaptam a maga szarkasztikus módján. A történet cselekménye izgalmas volt és bár nem a színészi játék alapján értékelem a filmeket – hiszen én ahhoz nem értek – de véleményem szerint még a színészeket is jól eltalálták, akik teljes mértékben hitelesen adták elő a zombikat, R és M vezetésével.

Continue reading →

Könyvek a mozivásznon 2# - Amikre még szemet vetettem...

Az első könyvadaptáció összefoglalós bejegyzésem után fokozatosan jöttem rá, mennyi filmet hagytam még ki. Oké, a legtöbb várható film, aminek megtetszett az előzetese mostanában, ismeretlen volt számomra korábban, mert a könyvet még nem olvastam... De úgy gondolom, fokozatosan majd sort fogok tudni keríteni rá, vagy ha a filmpremierig nem tudom elolvasni a könyvet, akkor nyilván a mozi után teszem várólistára, ha annyira tetszett a történet. :)

Vámpírakadémia (Richelle Mead)

Continue reading →

Lauren Oliver: Delírium

Rengeteg disztópiás könyv létezik manapság.  A legtöbb ilyen regényben a társadalom vagyoni különbségek alapján oszlik el, máshol a tulajdonságok dominálnak, megint máshol gyerekek gyilkolják egymást és minden harmadik disztópiás regény poszt apokaliptikus vonásokkal van fűszerezve, ahol a világ a megsemmisülés szélén állt, de mégis kaptak egy utolsó esélyt a tovább élésre. Ha ezt életnek lehet nevezni… mert egy közös van az ilyen műfajú könyvekben. A RENDSZER. Nevezhetjük kormánynak, elnöknek, királynak, de egyvalami nem fog változni. A diktatúra. Mert a Rendszer sakkban tartja az országot, korlátozza a társadalmat, megfélemlíti őket, valamint az erőszaktól sem riadnak vissza, vagy a gyilkolástól, ami csak a „társadalom javára válik”, annak érdekében, hogy semmilyen eszközzel ne tudjanak fellázadni.

Continue reading →

Olvasnivaló csemegék 1#

Eredetileg úgy terveztem, hogy nem fogok a frissen megjelent könyvekről írni, se nem azokról a regényekről, amiket a jövőben elszeretnék olvasni, mert őszintén.  Abból nincs vagy egymillió? Később viszont rájöttem, hogy időközben annyira felgyűltek a várólistás könyvek, hogy valamilyen szinten azért össze kellene szedni legalább azokat a regényeket, amik újdonságok és egyben érdekelnek... Így született meg tehát ez a rovat, ahol ha nem is heti vagy havi rendszerességgel, de néha, amikor kedvem tartja, akkor összefoglalom azt a pár könyvet, amire szemet vetettem. 

Continue reading →

Michael Ende: Momo

Momo története a mesébe rejtett rideg valóság.

 

A történetről: A regény történetének helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Krimibe illő izgalmas kalanddal hozza vissza az embereknek az ellopott időt. S kiderül: a reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható.

Continue reading →

Delphine De Vigan: No és én

Mikor ezt a könyvet olvastam, tél volt. Szállingózott a hó. Hideg volt. Éjszaka gyakran mínusz tíz fok is lehetett. Képzeljük el, hogy ilyen időben milyen lenne az utcán lenni, aludni, élni. Sikerült? Nekem nem. (És nem azért, mert most hét ágra süt a nap... )De ne ítéljetek el, mert néha, nagyon ritkán, a valóságba egyszerűen jobb bele se gondolni…

Mégis ez a könyv most pontosan erről a valóságról szól.

A történetről: Lou, tizenhárom éves, kimagaslóan intelligens, ezért két évvel előbbre jár, de mégis magának való, csendes, párizsi lány. Lucas, Lou osztálytársa, kétszer bukott, egyedül él egy nagy házban. No, tizennyolc éves és az utcán él. Sorsok összefonódása, családi tragédiák a múltban. Miközben Lou, a történet főszereplője, a kérdésekre keres választ. Olyan kérdésekre, amikre helyes válasz nem létezik.

Continue reading →

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Hihetetlen könyv egy távoli világról, ami valójában nem is állhatna távolabb tőlem - hiszen mi köze van egy huszonegyedik századi tizenévesnek a Távol-keleti gésa kultúrához a II. Világháború kellős közepén?

A történetről: Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.

Continue reading →

Szavazás végeredmény III.

Korábban volt egy feltevésem arról, hogy hazánkban vajon a Végzet Ereklyéi rajongók elégedettek-e a Csontváros filmmel. A feltevésem beigazolódott, mert 92%-ban IGENnel válaszoltak a szavazók! Ennek igazán örülök, mert ahogy a kritikámban írtam, én is nagyon szerettem a filmet, mert szerintem kimondottan jó könyvadaptáció volt.  :)  Rendben, vannak olyanok, akiknek nem tetszett (8%), de ugye tudjuk hogy kinek a pap, kinek a papné... :D 

UI: Köszönöm azoknak, akik szavaztak és új szavazás hamarosan. 

Continue reading →

Sulikezdés előtti hangulat: Időnyerőt azonnal!

Először is lenne egy költői kérdésem. 

Melyik a rosszabb: ha temérdek időd van (mint a legtöbb embernek nyáron) viszont ötleted egy szál se, vagy ha temérdek ötleted van, és még sincs időd a megvalósításra. A választ nem tudom, de azt igen, hogy ezen a nyáron az utóbbiban szenvedtem. Ezt bizonyítja a rengeteg elmaradt bejegyzés az utoljára olvasott könyveimről, amiket csak fokozatosan fogok pótolni, mert a holnapi sulikezdés miatt továbbra sem lesz sok időm... Így felmerült egy szívesség, amit azoktól kérnék, akik közeli ismertségben vannak McGalagony professzorral.

Continue reading →