Vámpírakadémia film: A kritika

Az első előzetesek után felkészültem a legrosszabbra. A főprobléma természetesen az volt, hogy amíg a könyvek a YA fantasy vonalat erősítik rengeteg izgalommal, addig az előzetesekből a regényt nem ismerők teljesen mást szűrtek le. Konkrétan azt, hogy a Vámpírakadémia csak egy újabb gimis tinifilm, ahol a menő és lúzercsajok csapnak össze, vérszívóként.

Szerencsére a legutolsó előzetes végre meghozta a várva várt reményt a filmre, ezért amikor beültem végre a moziba, már sokkal bizakodóbb voltam abban a tekintetben, hogy jó könyvadaptáció lesz. Bár a film befejezésével nem éreztem azt, hogy micsoda katartikus élmény volt, várakozásaimat még így is felülmúlta.

A történetről: Rose-t barátnőjével, Lissával együtt szökés közben kapnak el és visznek vissza a St. Vladimir Akadémiára. A vámpíriskola a mora (halandó vámpír) uralkodói családok és dampyr (félig ember, félig vámpír) testőreik számára szolgál oktatóhelyül. A két lány az átlagos vámpírdiákok életét próbálják élni, de Lissa különleges helyzete (mint az egyik mora nemesi család utolsó sarja) és mágikus képességei, valamint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem nem javít a helyzeten. Az iskola valószínűleg a legrosszabb búvóhely számukra, ezért Rose keményen edz, hogy hivatalosan is Lissa dampyr testőre lehessen a kinti (elvileg biztonságosabb) világban. Ezt viszont megnehezíti a strigák (halhatatlan vámpírok) támadása, akik a morák vérére szomjaznak, köztük Lissáéra is.

Rose, Lissa és Christian

Richelle Mead Vámpírakadémiája nem hiába lett egyik kedvenc vámpíros sorozatom. A sok vérszívókkal teli fantasy regények közt egy teljesen új világot mutat be a román mitológiából vett újkeletű vámpírtársadalmával. Úgy gondolom, hogy a film végül sikeresen átvette ezt a társadalmi felépítést, és az is megérthette a történetet, aki nem ismerte a könyveket. A regény főcselekmény szálát jól adaptálták át a filmvászonra, szerencsére jelentős változtatások nélkül, ami szemet szúrt volna. A jól adaptált történet ellenére, azért a filmbeli események kissé csapongónak tűntek, kevésbé jól felépítettnek, ami talán annak köszönhető, hogy minden fontosabb történést meg szerettek volna jeleníteni a rendezők, minél gyorsabban és rövidebben. (Flox számára legalábbis ez jött le, aki nem olvasta még a könyvet.)

A főszereplők

A készítők a castingnél többé-kevésbé jó munkát végeztek. A fő kedvencem természetesen Rose volt, akit Zoey Deutch meglepően jól alakított, és aminek köszönhetően Rose energikus karaktere sokkal szimpatikusabb lett. (A könyvben Rose-t valamiért ki nem állhattam.) Sajnos Dimitriről ugyanez nem mondható el, a könyvbéli elképzelésemhez sokkal kevésbé illett Danila Kozlovsky színész, aki akármennyire is jól játszotta sorozatbeli kedvencemet, itt nem tudtam megszeretni. Én ugyanis Dimitri karakteréhez inkább egy szálkásabb és fiatalosabb pasit képzeltem el, nem egy ilyen túlgyúrt férfit. Szerencsére ezt a csalódásomat Christian karaktere kárpótolta, akit ugyanannyira szerettem a filmben, mint a könyvben is. Utolsó karakter, akit kiemelnék, az Lissa. Nem hiába hagytam a végére, mert megmondom őszintén, akármennyire is aranyosan alakította Lucy Fry Lissa félénkebb, de ambiciózusabb karakterét, a színésznő kinézete a korábbi elképzelésekhez semennyire sem passzol. (És mi van azzal a szájjal? Egy plasztika jól jöhetett volna… vagy már megtörtént, csak félresikerült?) A többi mellékszereplővel nem volt problémám, Masont, Dashkovékat, Mia Rinaldit, de még Kirova igazgatónőt is jól eltalálták szerintem, habár utóbbinak egy sokkal fiatalabb és gonoszabb karaktert kölcsönzött Olga Kurylenko.

Miáék csapata

A film hangulata a könyvvel ellentétben teljesen mást közvetített. Amíg a könyvsorozatban a fantasy szálon, rejtélyeken és misztikumon van a hangsúly, Oroszország hangulatát idézve (a neveknek, a családoknak és a vallásnak köszönhetően) addig a filmben sokkal inkább a csajos dolgok, a gimis klikkek, a partik és hi-tech cuccok domináltak, annyi különbséggel, hogy itt vámpírok a szereplők. (Persze mit is várnék a Mean Girls rendezőitől? - de erről majd később.) Amit még kifogásoltam a drámai hangulat hiányán kívül (bár a könyvsorozatban is inkább a későbbi részek voltak ilyenek), a mellékszereplők kidolgozatlansága. Nem derült ki például Mia miért utálja annyira Rosékat, pedig ez a történet szempontjából is fontos lett volna. 

Dimitri és Rose

Pozitívumokat azért hozzáadtak a rendezők, ami a történet javára vált, ez pedig Rose színváltó szeme, amikor Lissa fejében járt. A vizuális effektek rendben voltak, de a lelassított harcjeleneteket véleményem szerint kihagyhatták volna. (Én mondjuk, egy filmben sem szeretem az ilyeneket.) A romantikus részek viszont elegendő mennyiségben jelentek meg, nem túlozták el, habár Rose és Dimitri közt nem is lehetett annyira érezni a vonzódást... 

A film kezdetén lévő lassabban folyó cselekményét a végére felváltotta a rengeteg akció és izgalom. A történetet nem ismerőknek kiszámíthatatlanná és fordulatossá váltak az események, számomra pedig, aki ismeri a sztori végét, egyszerűen egy adrenalin bomba volt. A Girl Power mellett a film nyomokban Rose narrációját és humorát is megtartotta, amitől összességében egy sokkal vámpírakadémiásabb film lett, mint valaha gondoltam volna.

Mason és Rose

Összességében tetszett. Talán nem lesz számomra egy többször-megnézős film, de még így sem bántam meg, hogy megnéztem. Sőt… korábbi számításaimat messze túlszárnyalta. Ezért, akik számára még kétséges, hogy megnézzék majd a filmet, mert nem akarnak egy újabb Twilight Saga szériát, azoknak is bátran ajánlom. Meg azért is, mert egy pár perces összevágott előzetes a filmbeli jelenetekből, még nem jelenti a teljes filmet. Azért azt érdemes megemlíteni, hogy nem baj, ha kevesebbet vársz, mert annál kellemesebb lesz a csalódás… :)

Bár ez már nem konkrétan a filmhez tartozik, de fontos megemlíteni a film marketingjét. Akik az elejétől követték az eseményeket, azok valószínűleg még emlékeznek, hogy mást szerettek volna filmcímnek, és más stílusú posztereket gyártottak még az elején. A film főcíme Blood Sisters lett volna, amivel Rose és Lissa közti erős kötelékre mutattak volna rá, de időközben egy váratlan fordulattal rátértek a „They suck at school” szlogenre csajosabb színekben. Ami valószínűleg nem lett volna probléma, ha az embereknek nem lett volna elege az ilyen típusú vígjátékokból, amire az első filmtrailerekből lehetett asszociálni. Másrészt ez az irányváltás annak is köszönhető, hogy nem szerették volna a készítők, ha a nézők egy újabb Twilightra számítanak, és emiatt nem ültek volna be a moziba. A baj az, hogy a felnőttek többsége már nem kíváncsi se egy újabb vámpír Sagára, se a csajosabb vígjátékokra vámpírkiadásban, ezért választották a marketingesek végül a kisebbik rosszat, az egyszerűen jobb helyett. Ami az lett volna szerintem, hogy maradnak a regény alapötleténél és felépítésénél. Ennek eredményeként egy teljesen új vámpírtársadalmat mutathattak volna be rengeteg akcióval a film hivatalos előzetesében, amit végül meg is tettek, csak már túl későn.

→

Film Pontozása: 10/6