Top 10 Trónok harca pillanat a 6. évadból

Hétfőn befejeződött a Trónok harca 6. évadja, olyan fináléval, ami szinte a teljes 5. évadot maga mögé utasította. Én legalábbis úgy éreztem, hogy az előző évad gyengébb volt az átlagnál, annak ellenére, hogy produkált néhány kiemelkedő részt, mint a Hardhome. Ellenben idén alig találtam valami kifogásolnivalót. Igaz, talán kiszámíthatóbb volt a történet, mint korábban (nem meglepő mondjuk az alapul szolgáló könyv asszisztálása nélkül) és rengeteg fan service-ben volt részünk (aminek rajongóként elméletben örülnünk kéne), de a standard színvonal csak emelkedett látványban, alakításokban, drámában és izgalmakban. Na és fordulatokban sem volt hiány azért. Kedvenc részt így elég nehéz választani, sőt. Jöjjön tehát egy top 10, időrendi sorrendben.

The night is dark and full of spoilers!

1. Jön a közkedvelt animációs sorozat folytatása, How to train your dragon with Tyrion címen.

2. Starkok végre egyesültek hat évad után, hepiend végre? 

3. Ne játssz a tűzzel, vagy Daenerysszel. 

4. #Briemund vagyis Brienne és Tormund szolgáltatták a legtöbb röhögést, Tormund mindent kifejező szemezésével. Ami később Jaime és Brienne shipen elindult a folyón, szó szerint. Bronn jóváhagyásával. 

5. Hold the door!  - Tényleg, magyar szinkronban hogyan oldották meg?

6. A Chuck Norris viccek kihaltak Lady Lyanna Mormont színre lépésével. Nagyon badass 10 éves létére! 

7. Véreb visszatérése. 

8. Tiszta Terminátorba ment át Arya menekülése a Waif elől. 

9. Battle of the bastards csata teljes vágásában.

10. Mivel híresen döntésképtelen vagyok, ezért a teljes 10. epizód. *_*

10+1. Davos megtalálja Shireen hamvait. Szívettépő jelenet egyszerre gyönyörű látványvilággal. 

Nektek mi volt a kedvencetek az idei évadban? 

Continue reading →

Háború és béke minisorozat (BBC)

Megmondom őszintén, az én életemből eddig kimaradt Tolsztoj  - kötelező olvasmányom sem volt, amire valószínűleg sokan irigykednek - de úgy érzem, most már érdemes megpróbálkoznom vele. Persze nem az ezernégyszáz oldalas szörnyeteggel fogom kezdeni, aminek a filmváltozatához nemrégiben szerencsém volt, de azért a polcomon lévő Anna Karenina sem egy leányregény. 

Az ok pedig az, amiért hirtelen kedvet kaptam az orosz klasszikusokhoz, hogy nemrég végignéztem a fentebb említett War & Peace minisorozatot a BBC-től. Ha nem a brit csatorna készíti, akkor valószínűleg fel sem figyelek rá, de mivel így volt, nekem pedig általában pozitív élményem volt a sorozataival, ezért nem is volt kérdés, hogy belenézzek. Pláne azért, mert az Anasztázia mesefilm óta szeretnék egyszer eljutni Szentpétervárra.

Continue reading →

A Jessica Jones sorozat

Hollywood évről évre „enyhén” túladagolja a képregény adaptációkat a nagy vásznon, de amikor olyan produkcióról van szó, mint a Jessica Jones, akkor egy szavam sem lehet.

A történetről: Egy korábbi szuperhős úgy dönt, hogy újrakezdi az életét magánnyomozóként. Ám rá kell jönnie, ez nem fog a legegyszerűbben menni, ha a múltja nem hagyja.

Continue reading →

And Then There Were None minisorozat - egy Tíz kicsi néger adaptáció

Szerintem megegyezhetünk abban, hogy Agatha Christie Tíz kicsi négerje abszolút közösség kedvenc a krimik közt. Mindenki, akitől hallottam, hogy olvasta, imádta. És nincs is ezen mit csodálkozni. Még akkor is, ha a Tíz kicsi néger azon kevés Christie könyvek egyike, amiben nincs egy Poirot - aki szereti megdolgoztatni a szürke kis agysejteket, vagy egy Miss Marple - egy hóbortos kisvárosi öreg néni -aki megunva a szomszédok kipletykálását, inkább magándetektívnek áll szabadidejében. A sztori ugyan egyszerű, de egy tízfős csapat fokozatos legyilkolása egy olyan szigeten, ahonnan nincs menekvés, annál izgalmasabb és rémisztőbb. Még belegondolva is. Míg a végső megoldás kivételesen kikövetkeztethető (spoiler – a bíró, aki utoljára istent játszik és elítél embereket a saját módszerével), bár nekem mint mindig, nem a gyilkos volt az utolsó tippem.

A regényt én már jó pár éve elolvastam – valamikor, a könyvmolyságom hajnalán - de az adaptáció híre felvillanyozott, főleg, amikor kiderült, kik azok a színészek, akik önként vállalkoztak arra, hogy sorra legyilkolják őket. Plusz, a BBC gyártmányaként nem könnyű csalódni, gondoljunk csak a Sherlockra, Jane Eyre-re vagy a Büszkeség és balítéletre.

Ami miatt először tartottam az adaptációtól, hogy megváltoztatják a végét a sztorinak. Láttunk már ilyet ennél a Christie történetnél. Szerencsére nem történt ilyesmi, de tény, hogy a végén én már azt sem bántam volna... aminek persze semmi köze Aidan Turner karakteréhez. *határozottan próbálja tagadni* Az a kevés változtatás, ami nekünk magyaroknak szokatlan, mint például a tíz kicsi katona, szerintem rendben volt, hiszen eleve többféle változat létezik négerrel, indiánnal vagy katonával.

Minisorozatként teljesen megállta helyét a történet. Sikerült egységesen elosztani az izgalmakat mind a három epizódra, meghagyva persze a végére a legdrámaibb és legintenzívebb jeleneteket. Nem volt nagyon gyors, de sikerült teljesen könyvhű atmoszférát teremteni, eredeti angol tájakkal és hangulatteremtő operatőri munkával. A véres krimiszál mellett pedig volt egy meglepetés románc, persze nőként nem panaszkodok rá. :D

A castinget nagyon jól eltalálták, minden színész, akit szerettünk máshol, mint Mr. Rochester, Tywin Lannister vagy Ross Poldark, itt is kiváló alakítást nyújtott. Bár a könyvből nem emlékszem már részletekre, de szerintem sikerült még érdekesebb jellemvonásokkal felruházni a szereplőket, vagy legalábbis kiemelni azt, hogy mennyire különbözik ez a tíz idegen, akiket egy bizonyos levél „véletlenül” összehozott. 

Összefoglalva a történetet, a BBC-nek sikerült egy minőségi sorozatot összehoznia - mondjuk egy Agatha Christie alapanyaggal, szerintem ezt el is várhatjuk. Mindenesetre, megint megjött a kedvem ahhoz, hogy újra kézbe vegyem kedvenc krimimet. 

Pontozás: 10/9 

Continue reading →

Sorozatok, melyek több figyelmet érdemelnek

Van pár olyan tévésorozat, amiről itthon nem igazán hallunk. Legjobb esetben azért, mert Amerikában teljes bukta a kritikusok szerint,  és így el sem jut a híre tengerentúlra, míg legrosszabb esetben azért, mert a hazai közönség egyszerűen nem vevő rá és a hazai csatornák meg sem próbálják venni (vagy ha igen, akkor is olyan későn játsszák, hogy semmi nézettsége sem lesz). Szerencsére én már egy ideje nem hazai berkekben keresem a sorozatnézés adta lehetőségeket (khm...online filmek netflix hiányában), aminek köszönhetően annyi jó sorozatot tudtam felfedezni, hogy sajnálni tudnám, ha nem így lenne. Ezek közül most összeszedem a kedvenceimet, amelyeket csak ajánlani tudok a műfaj kedvelőinek, ha eddig nem hallottak róla.

Continue reading →

Top 10 ok, amiért érdemes nézni az Izombie-t

Múlt héten befejeződött az Izombie első évada, számomra temérdek sok meglepetéssel. De tényleg, ki gondolta volna, hogy ennyire fog tetszeni, amikor ki nem állhatom a zombikat? Bár a sorozat nem sok figyelmet kapott a csatorna (CW) rajongóitól, de mivel őszre szerencsére már berendelték a folytatást, ezért össze is szedek top 10 okot a sorozat kedvéréért, hátha még többen kedvet kapnak az Izombie-hoz. 

1. Akik anno szerették a Veronica Mars sorozatot (ugyanaz a rendező), vagy imádják a zombi témájú sztorikat, biztosan szeretni fogják ezt a sorozatot is. 

2. Rengeteg vicces popkulturális utalás, ami kiváló humorforrásként szolgál.

3. A sorozat képregény adaptáció, és ez látszik a stíluson is, amitől máris egyedibb lesz az sorozat.

4. Szellemes és dinamikus dialógosuk a karakterek közt.

5. Liv, a főhős, zombiként emberi agyakat kényszerül enni, amelynek (és az előző agytulajdonos személyiségének) hatására minden epizódban más karaktert kap. 

6. Fangirlködésünk  tárgya, Lowell. 

7. Bár kezdetben még nem, de fokozatosan rá éreztek arra a készítők, hogy mennyire jól kiegészíti egymást az egy epizód-egy eset és a folytatásos történet, zombi módra.

8. Ravioli. Vagyis Ravi és Liv cuki párosa, mert minden közös jelenetük fénypontja a sorozatnak és egyértelműen látszik, mennyire jól működik köztük a kémia.

9. Blaine tökéletes főgonosz, és nem csak azért, mert jó a humorérzéke.

10. Major, aki a sorozat nyolcvan százalékában csak egy idegesítő, tudatlan ex volt, de aki a fináléban nagyot robbantott. Majdnem szó szerint. 

Continue reading →

Képregényes sorozatok

Sajnos hálátlan feladat a vizsgaidőszakon keresztül menni, mert - bármennyire is szeretem a könyveket- ilyenkor se időm, se energiám olvasni. Pihenni azért néha muszáj, így ilyenkor valami kevésbé agyilag megterhelő hobbihoz nyúlok, ami számomra a filmek és a sorozatok legtöbbször. A régi kedvenc sorozataim mellett pedig pár újat is bepróbáltam az utóbbi pár hónapban, amelyek közül a Marveles sorozatokat szerettem meg legjobban mostanában - ironikus módon, ha azt nézzük, mekkora csalódást okoztak a mozivásznon legutóbb. Jöjjön tehát egy összefoglaló spoileres (!) poszt az Agent Carter, Daredevil és Agents of S.H.I.E.L.D. legutolsó évadjáról.

Agent Carter (1. évad)

Emlékezve a gyengén kezdő testvérsorozatra, valamint az első, unalmas cselekményű Amerika Kapitány filmre, jó sokáig halogattam ezt a sorozatot, pedig nagyon nem kellett volna. A nyolc epizód cselekménye roppant izgalmas volt, rendesen felépítve, felesleges (romantikus) szálak nélkül, amire már jó ideje szükség volt a női főszereplős sorozatok terén. Utóbbi húzás persze logikus volt, ha azt nézzük, hogy Peggy még mindig Steve-et, vagyis Amerika Kapitányt siratja. Peggy Carter karaktere kiemelkedően badass volt a női hősök között, mert bátor, találékony és intelligens volt, nem is említve azt, hogy egy olyan korban kellett helytállnia a férfiak között, amikor mindenki lenézte a neme miatt. A feminista énemnek nagyon tetszett, hogy soha nem adta fel önmagát és ezerszer jobban megkedveltem, mint a filmben. A többiek karakter szintén érdekes volt, Howard Stark természeten hozta a Tony-féle egocentrikus nőcsábász szerepet, amivel szemben állt Peggy későbbi segítője, Jarvis angol úriembersége. Bár shippelési lehetőségekből nem volt hiány, de ahogy említettem, itt megkíméltek minket a romantikus száltól és jobban ráfókuszáltak a hidegháborús események adta lehetőségekre, mint például a főgonosz személye. Összefoglalva az első évadot, szerintem a nézők többségének nagy meglepetés volt ez a sorozat, amit már nem csak az akcióért érdemes elkezdeni, hanem a 40-es évek hangulatáért és zenéjéért. Márpedig ha valaki szereti az utóbbit, akkor kötelező nézős ez a sorozat. 

Agents of S.H.I.E.L.D. (2. évad)

A tavalyi és idei év legnagyobb meglepetése volt az a színvonal növekedés, amin a sorozat az első évad második felétől végigment és meg sem állt egészen a második évad fináléjáig. Bár az idei szezon elején még volt bennem egy kis szkepticizmus – ezért darálva kezdtem el az évadot, de pár rész után ugyanúgy megfogott a történet, mint korábban, így hamarosan hetiben folytattam. Új karakterekkel bővült a csapat, akik közül legjobban Huntert kedveltem meg, bár Bobbival sem volt gondom egészen a másik S.H.I.E.L.D. felfedezéséig. A régiek közül Skye-t és Fitzet még mindig nagyon szeretem, míg Simmons karaktere nem egyszer okozott meglepetést, negatívat és pozitívat egyaránt. Szerencsére a készítők tanultak az előző évadból és most már teljesen ráfókuszáltak az összefüggő cselekményszálra az epizódok között. Így kerültek képbe az Inhumans-ek a szezon második felében, ahol nem egy fordulattal találkozhattunk a főgonoszt tekintve. Bár igaz, meglepetésekben eleve nem szűkölködött a sorozat.  Skye, ha eddig nem volt főszereplő, most már teljesen az, mert a sztorit főleg az ő karaktere mozgatta, kezdve attól, hogy átváltozott, majd a családját is megismertük.  Az egyedüli gyenge pontja a sorozatnak most már csak Ward karaktere, aki céltalanul került ki-be a képbe, majd egy újabb (most már halott) love-interest-et kapva, megint a Hyrával nyomul. De legalább nem vált jófiúvá és tökéletes célpontja volt a beszólásoknak. A finálé természetesen cliffhangerrel zárult, ami főleg azért bosszantó, mert Fitz és Simmons kapcsolata új szintre emelkedhetett volna, ha nincs az a fránya alien cucc, ami beszippantotta volna a lányt. Mindezek után persze roppant várós a folytatás, még jó, hogy lesz 3. évad. 

Daredevil (1. évad)

Bár ez a sorozat abszolút nem volt tervben számomra – tudva azt, hogy alig lesz köze a Marvel Univerzumhoz – de miután kíváncsiságból belepillantottam az előzetesbe, tudtam, hogy muszáj adnom egy esélyt a sorozatnak. Jól is tettem, mert egy kiemelkedő minőségű szuperhősös sorozatot kaptam, ami mentes a sablonos akciójeletektől, valamint karakterizációtól. Marveles sorozathoz képest a hangulata meglepően sötét volt, sokkal több vérrel és hullával, de ez a felnőttesebb hangvétel csak javára vált a sorozatnak. Matt Murdock főhős létére sokkal árnyaltabb volt, mint az átlag képregényes szuperhősök, mert nemcsak mások által voltak folyamatosan megkérdőjelezve a törekvései, hanem önmaga által is. Míg a főgonosz, Wilson Fisk nem is lehetett volna kevésbé szimpatikusabb. Igen, még annak ellenére is, hogy ölt, csalt és átgázolt másokon. Ennek viszont megvolt az oka, ahogy Fisk elérendő céljának is, ami Hell’s Kitchen (a városuk; how ironic) biztonságossá tétele. Ja, hogy az eszközei nem voltak mindig brutalitás mentesek? Ez tény, de főgonosz karakter létére pont ez volt az izgalmas benne, hogy soha nem tudtuk, mire képes, míg más pillanatokban egyszerűen az emberi oldalát láttuk, amelyikkel képes törődni a szerettei iránt. A flashbackek miatt pedig sikerült sokkal jobban megismernünk mindkettőjüket, valamint a múltjukat.  A főszereplők mellett a mellékszereplők is roppant érdekes volt fekete-fehér mivoltuknak köszönhetően, akik még közel sem fedték fel az összes titkukat – mint például Karen - emiatt pedig előre borítékolható, hogy (a szerencsére berendelt) 2. évad sem lesz unalmas. Az egyetlen negatívumot pedig remélem, kiküszöbölik addigra, ami nem más, mint Daredevil (szerintem inkább béna, mint menő) kosztüme. 

Continue reading →

The 100 - A 2. évad legnagyobb fordulatai

Véget ért a tini-sci-fi 2. évadja, és a sorozat nézői elégedettebbek lehetnek, mint valaha. A készítőknek ugyanis sikerült elérnie, hogy ez a sorozat véglegesen felnőjön, de annyira, hogy a történet egyes fordulatai még a felnőtteknek szánt sorozatokéval is simán vetekszik, ami hatalmas dolog, főleg, ha a CW-csatornát nézzük azután, amit a Vámpírnaplók legutolsó évadaival tett.  (Bár én utóbbit egy ideje már kaszáltam, így ez már egyáltalán nem érint.:D) 

Mivel az utolsó kritikámhoz képest csak ismételni tudom magam - na, meg szuperlatívuszokban áradozni - ezért összeszedtem a 2. évad (főleg második feléből) legemlékezetesebb pillanatait, eseményeit és karakterfejlődéseit. 

Continue reading →

Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? Hát így...(meg az 1. évadról)

Emlékszem, éppen egy matekházi kellős közepén voltam, amikor a háttérben bekapcsolt tévében éppen a pilot epizód ment. Korábban már hallottam erről a kimondhatatlanul hosszú nevű sikersorozatról, amit a tavalyi év legjobb újoncaként tartottak számon, engem viszont sztori alapján nem nagyon érdekelt. Joghallgató fiatalok meg gyilkosság? Oké, hogy valamikor még az ügyvédi pályában gondolkodtam, de az volt vagy tíz éve, így nem is terveztem belenézni. Persze egy matekfeladat mellett egy számomra közömbös sorozat is érdekesebb, így mondanom sem kell, hogy attól a perctől kezdve, hogy mégis belepillantottam, rögtön új kedvencet avattam…

Nem viccelek. Nincs még egy olyan sorozat (még az abszolút kedvencek közt sem, mint a Game of Thrones), ami ilyen hamar belopta magát a szívembe egy hihetetlen erős első rész után. Miért is?

Continue reading →

Őszi sorozatok - Így folytatódtak...

Avagy a The 100, Witches of East End, Once Upon A Time és Reign folytatásairól.

Elkezdődött az őszi szezon, és vele együtt az ősszel induló újoncok és folytatások. Egyes nyáriak pedig pont most fejeződtek be, így jöjjön egy kis állapotjelentés az aktuálisan nézett sorozataimról. 

The 100 - Felnőtt a 2. évad

Izgalmasan indult a 2. évad, rengeteg cselekmény szálat elindítva vagy száz szemszögből. Komolyabb problémát nem tudok ellene felhozni, mert úgy tűnik, a készítők tanultak az előző részek hibáiból, és a tinirománcokat hanyagolták az utolsó részek veszélyeinek közepette. A Mount Weatherbe került fiatalok helyzete egyre érdekesebb - már ami a hely sötét titkait illeti -, míg a földre szált Ark megmaradt túlélői az új kialakult szociális szituációval bajlódnak, ami még konfrontációt okozhat. Hiszen mindig, mindenhol lesznek hatalomra éhes emberek. A főbb karakterek többsége (akiket eddig nem állhattam), mint Finn, Clarke vagy Octavia egyre badassebbé váltak az események fordulatával, ami különösen tetszik.  Amit sajnálok, hogy Bellamynak kevesebb szerepe lett, amióta ennyi szálon fut a sztori, de ez van. És végre kaptunk sorozat főcímet is! 

Continue reading →

Outlander sorozat - Így kezdett az 1. évad

Ha valaki korábban azt mondta volna nekem, hogy a vörös hajú, skót szoknyás pasik helyesek is lehetnek, akkor szemberöhögöm… de nyolc Outlander epizóddal később, már fix, hogy nem tenném.  

Az Outlander sorozatot már a premier előtt a legújabb Trónok harcaként tartották számon, de aki ezért nem mer belekezdeni, azt megnyugtatom, hogy mindössze pár hasonlóság van a két sorozat közt. Pontosabban 3+1.

1) Mindkettő történelmi (ihletésű) sorozat.

2) Egyik sorozat sem spórol az ágyjelenetekkel.

3) Mindkét filmsorozat egy több kilós, majdnem ezer oldalas regényen alapul. Amelyek egy több kötetes sorozat részei. 

3+1) Mindkét sorozatban játszik Tobias Menzies. Ugye még mindenki emlékszik Edmure Tullyra és a tüzes nyíl esetére? 

Continue reading →

Sorozatmánia (2014)

Újoncokról, kaszákról, finálékról, és darákról, avagy minden olyan sorozatról, amit ebben az évben néztem eddig, és amit még tervezek. 

Mivel tavaly nyáron már volt egy Sorozatmánia posztom, úgy gondoltam, folytatom a hagyományt, főleg azért, mert azóta sok víz lefolyt a Dunán és a sorozatnézési szokásaim jócskán megváltoztak. Rengeteget elkezdtem, még többet folytattam, és sajnos olyan is volt, amiből elegem lett, mert meguntam. 

Continue reading →

Delírium sorozat - pilotkritika

Megmondom őszintén, most kivételesen örülök annak, hogy a Fox nem rendelte be a sorozatot. És nem, semmi köze ahhoz az okhoz, hogy ez a sorozat állítólag a fiatalokat célozza meg a csatorna többi sorozatával ellentétben. Mert ez a pilot epizód valami ritka borzalmas volt.  

Continue reading →

Game Of Thrones/ Trónok harca - 4. évad összefoglaló kritika

Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy a Trónok harca mostani évadja abszolút zseniális lett és minden ízében sikeresen felülmúlta az előző szezont. Ami elvezet a következő kérdéshez. Vajon meddig fog ez a sorozat fejlődni? Ugyanis, én már a harmadik évadnál is azt éreztem, hogy ezerszer jobb, mint az előző évad, de szerintem nem állítok valótlant, ha azt mondom, ugyanez volt igaz a második évadra is, viszonyítva az első évadhoz. Ez a tény tehát azt eredményezi, még az ilyen fantasztikusan jó sorozatoknak is vannak hibái, mégpedig az, hogy ez a sorozat már túl jó. 

Nem viccelek. A Trónok harca készítői nagyon magasra tették a lécet, aminek köszönhetően a sorozat nézői elkényelmesedtek és túlságosan is megszokták ezt a magas színvonalat. Ami ahhoz fog vezetni, hogyha ne adj isten, van egy olyan epizód, amelyikben nem hirtelen halállal hal meg valamelyik főbb szereplő (lásd, Red Wedding), vagy nem következik be egy teljesen váratlan fordulat egy másik kedvencünk életében, akkor a sorozat nézői máris azon hisztiznek, hogy milyen unalmas és lassú volt ez a rész az előző epizódhoz képest. És ezt nem én mondom, hanem más kommentekben olvastam, amiket abszolút nem értek. Miért kellene minden egyes részben valakinek kinyiffannia, vagy egy újabb Lannister összeesküvés áldozatának lenni ahhoz, hogy a következő rész élvezetes legyen? Miért mondják rá a folytatásra gondolkodás nélkül azt, hogy „szar” csak azért, mert az egész epizód a Falon játszódik Jon Snowal és Sammel a főszerepben? Persze, nekem is Tyrion a fő kedvenc, de ez a hozzáállás már túlzás szerintem. 

Mindenesetre, összeszedtem a kedvenc részeimet ebből az évadból, természetesen a teljesség igénye nélkül. Abból ugyanis kicsit sok lenne, nem? 

Continue reading →

Uralkodó családok viszályai 1. rész – Kritika a Reign 1. évadjáról

A tavalyi szezon két CW-s újonca nem nyerte el rögtön a tetszésemet történetben, ezért hosszú ideig nem is terveztem megnézni őket. Aztán a téli szünetben a nézett sorozataim éppen szüneteltek, ezért úgy döntöttem, megpróbálkozok mindkét sorozottal. Először a Reign került terítékre, majd amikor befejeztem az addig kikerült részeket, jött a The Originals. A sors úgy hozta, hogy egyik sorozatot az elején imádtam, majd az évad végére érve már utáltam, míg a másiknál pont fordítva volt, mert a legeslegelején nagyon nem szerettem, az évad végére pedig az egyik kedvenc sorozatommá nőtte ki magát. Na, melyik sorozat melyik? 

Vigyázat, cselekmény leírást tartalmazhat! 

Reign - Az 1. évad

Continue reading →

Once Upon A Time - Összefoglaló kritika a 3. évadról

Egyszer volt, hol nem volt, 

volt egyszer egy sorozat. 

Ennek a sorozatnak az első évada olyan fantasztikus lett, hogy a második évad már fel sem ért hozzá, sajnos – se minőségben, se nézettségben - ezért sürgősen orvosolni kellett a problémát. Mégpedig egy harmadik évaddal. 

Sikerült-e? Szerintem igen. 

Vigyázat, spoilerveszély!

Continue reading →

Új sorozataim - Vérszívókról, boszikról és fehér nyuszikról

Avagy az összefoglaló kritika a Dracula, Witches of East End és Once Upon a Time in Wonderland sorozatról. 


Dracula

Egy ideje már bosszantóan hiányzott egy jó vámpíros filmsorozat (és ami nem a Vámpírnaplók), így egyértelmű volt, hogy nagyon várom ezt a sorozatot. Először is ott volt a főszereplő, Rhys Meyers, akit a Tudorok óta szerethetünk (nálam sajnos ez mondjuk csak a 2. évadig terjed ki, mert egyelőre ennyit láttam), másodszor Dracula történetét feldolgozni a Viktoriánus időszakban nagyon jó ötletnek tűnt, harmadszor pedig a sorozat forgatási helyszíne Budapest volt. 

Continue reading →

A teljes áramkimaradástól kezdve a norvég sárkánymeséken át a modernizált tündérmesékig egy vámpír szemszögéből…

Mielőtt valaki nagyon belegabalyodna ebbe a kacifántos címbe, megsúgom, ez csak az aktuálisan nézett kedvenc sorozataim folytatásának véleményét, és a következő epizódokra való reménykedéseit takarja. Név alapján a Revolution, Dragons: Defenders of Berk, Once Upon A Time és a The Vampire Diariesról van szó.

Revolution (2. évad)

A 2. évad eseményei fél évvel az 1. évad vége után kezdődnek. A hat hónap alatt főhőseink szétváltak, Aaron, Rachel és Miles Texasban vannak, ahol új karakterként megjelent Rachel apja, Gene is. Charlie egyedül kóborol, de nagyon is célirányosan. Monroe nyomában van, aki a bombázások után többé már egyáltalán nem tábornok, hanem a legkeresettebb szökevény a „Hazafiak” által. Na, igen, a hazafiak, ahol ebben a pillanatban Tom Neville is ügyködik. Látszólag egy új mentőalakulat, akik vissza szeretnék állítani Amerika békéjét, de akik mégis gyanút keltenek, mert akik korábban ott voltak a Toronyban, nagyon is jól tudják, hogy a bombázásért kik is a felelősek valójában…

Continue reading →

Őszi hidegek, meleg kuckók, őszi sorozatok

A spin-off sorozatok korszakát éljük. Ez lényegében annyit tesz, hogy amikor egy sorozat készítői nagy sikereket érnek el, nincs szívük elengedni a sorozat világát vagy néhány fontos szereplőt egy bizonyos számú - általában sokadik - évad végén… így új sorozatot kezdenek egy régi karakterrel vagy egy régi világgal, de más szereplőkkel és minden esetben egy új történettel. Erre a legjobb példák a most következő őszi sorozatok… 

Continue reading →

Szépség és a Szörnyeteg - A sorozatkritika

Avagy a Szépség és a Szörny… űség igaz története

Esküszöm, hogy szeretni akartam. Már előre elterveztem, hogy új kedvenc sorozatot avanzsálok, hiszen elsőre ebben a sorozatban minden benne volt, amit szeretek. Komolyan, a kezdés előtt kizárólag már csak pozitív kommenteket néztem, hogy megelőzzem az esetleges befolyásoltságot. És akkor jöjjön az a három bizonyos dolog, ami miatt nagy reményekkel kezdtem neki:

1) a romantikus krimi szál

2) a szimpatikus főszereplők

3) a jó alap sztori, ami ráadásul a Szépség és a Szörnyeteg meséjén alapul

Tudni kell rólam, hogy romantikus alkat vagyok, így minden jöhet, amiben van szerelem, de soha sem a nyálas fajtából. A krimi rész ötlete is nagyon jó volt, így legalább volt egy ellensúly a romantikus szállal szemben. A színészek első blikkre jónak tűntek, ráadásul a Szörnyeteget egy olyan pasi játssza, aki rengeteg nőnemű nézőnek bejön, sokszor már csak miatta is nézik ezt a sorozatot. Az alapötletet nézve pedig… ez az, ami rögtön meggyőzött, hogy mégiscsak vágjak neki. Imádom a modernizált meséket, Szépség és a Szörnyeteg Disney meséjével egyetemben… Reményeim viszont az első két résszel szertefoszlottak.

Continue reading →