Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: December

A 2013-as év utolsó hónapjában annyi minden történt, hogy az idei év utolsó hírösszefoglalóját kibővítettem pár ponttal. Itt is vannak. :)

Filmes berkekben

1. Cassandra Clarenek, a Pokoli szerkezetek írónőjének legújabb nyilatkozatára derült fény nemrég, miszerint lehetséges, hogy lesz tévésorozat a trilógiából! Bár én örülnék, ha láthatnánk filmben Tessáékat, azért egy sorozat sok kockázatot foglal magában...

Continue reading →

Frozen - Jégvarázs: A kritika

A Disney legutolsó egész estés filmjét rengeteg izgatott várakozás előzte meg általam, ami nem is csoda, hiszen manapság nagyon kevés ténylegesen megérte megnézni animációs film kerül vetítésre. A Disney animációs filmek eddig többségében bizonyítottak ilyen téren, de a Tangled után igazán magasra tették a mércét. A kérdés az tehát, hogy a Jégvarázsnak sikerült megugrania ezt a képzeletbeli lécet?

A történetről: Amikor egy gonosz varázslatnak köszönhetően a királyság az örök tél fogságába esik, Anna, a félelmet nem ismerő optimista összeáll az extrém hegyi emberrel, Kristoffal és az ő hűséges rénszarvasával, Sven-nel, hogy közösen megtalálják Anna testvérét, Elsát, a Hókirálynőt, és véget vessenek fagyos varázslatának. Az Everesthez hasonlítható körülmények közt, titokzatos trollokkal, és a lenyűgöző és igazán vicces Olaf nevű hóemberrel is találkoznak. Annának és Kristoffnak mágikus kalandokkal kísért útjukon a természet erőivel kell dacolniuk, hogy megmentsék a királyságot a teljes pusztulástól.

Continue reading →

Karácsonyi ajánlóim 2013-ban

Kevesebb, mint huszonnégy óra és itt van a Szenteste. Ilyenkor az ember lánya legszívesebben otthon ülve nézne ki az ablakon a havas tájra, míg a lakásban a karácsonyfa fénye emelné a család hangulatát. Fahéj és narancs illata lengené be a szobát és mindenki csak az ajándékok átadására és a sült pulykára várna izgatottan. De mi van akkor, ha mindez csak szép álom marad? Mert nincs hó, a karácsonyfa műfenyő, a fahéj és narancs már rég elrohadt, a pulyka odaégett és az egész család stresszel az ünneptől, mert kevesebb, mint öt órával ezelőtt még a zsúfolt plázában idegeskedtek azon, hogy mi a fenét vegyenek a nagyinak.  Üdv, a huszonegyedik században! – mondhatnánk, mert az igazság az - ha az emlékezetem nem csal – hogy amikor kisebb voltam, minden könnyebb volt. Már attól ünnepi hangulatba tudtam kerülni, hogy beleolvasgattam a kedvenc mesekönyvembe – amiben tényleg nagyon aranyos és tanulságos történetek voltak. Most már persze sokkal nehezebb az „ünnepi ráhangolódás”, de azért összeszedtem, mik azok, amelyek néha, még több év elteltével is sokat segítenek az ünnepi hangulat feljavításában.

Continue reading →

A klisékről - A sorok között olvasva #1

Új cikksorozat indul, mely során azt próbálom kielemezni, melyek azok a tényezők, amiket egy író igénybe vesz annak érdekében, hogy minél izgalmasabb vagy érdekesebb történetet kapjanak az olvasók és ez által minél többen ismerjék meg a regényt. Hiszen ha az első regény nagyot kaszál a könyvpiacon, akkor az író biztosra veheti, hogy a következő részek is rátalálnak az olvasókra. Ehhez persze az író mindent bevet, hogy a történet sikeres legyen, sokszor saját kútfőből, még többször a korábban már jól bevett módszerekből, amit más íróktól tanul el. Ezek pedig a sablonok, más néven, klisék.

Continue reading →

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Vannak történetek, amelyek kizárólag arra vannak, hogy depresszív hangulatba vigyék az olvasót, majd a sztori végén még egy lapáttal rátesznek erre a letargikus hangulatra egy keserű befejezéssel. Én ezzel nem értek egyet. A történetek ugyanis arra vannak szerintem, hogy az embernek reményt adjanak. Reményt a folytatásra, ha valami balul sül el. Hiszen a valóvilág nem mindig a „boldogan éltek, míg meg nem…"ről szól. És ezért van szüksége az embernek hepiendre. Nem másért. 

Melinda története pedig pontosan ezt adja. 

A történetről: Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket? 

Continue reading →

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Rengeteg pozitív véleményt hallottam, mielőtt neki kezdtem volna a regénynek, de ami végképp eldöntötte az olvasást, az a beleolvasós részlet volt.

A történetről: Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy rémes tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült. Aztán a srác megszólalt. Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Continue reading →

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Először is fontos tudni rólam, hogy egy Star Wars filmet sem láttam, és nem is szándékozom. Nem szeretem az ilyen típusú történeteket, amelyek az űrben játszódnak űrsiklókkal, űrfókákkal és miegyebbekel. Ennek ellenére, a Calderon fülszövege és borítója rögtön felkeltette a figyelmemet, bár egy kicsit szkeptikus lettem, mikor utólag kiderült, hogy ez egy űrben játszódó sztori. De mivel mindenki ismeri azt a közmondást, hogy a puding próbája az evés, ezért nem is ragozom tovább. Mert elkezdtem és beleszerettem.

Continue reading →

Karácsony a Maxim kiadóval

Ünnepeld a Maxim kiadóval a karácsonyt! A Maxim kiadó ugyanis egy fergeteges akciót hirdetett, mely során 2013. december 21-ig a kiadó minden regényét és legnépszerűbb nyelvkönyveit 30%-os kedvezménnyel biztosítják, és legalább 2 db könyv rendelése esetén postaköltség nélkül szállítják ki azokat. A december 18-ig beérkező rendeléseket karácsonyig garantáltan kézbe vehetik megrendelők.

Continue reading →

Marketingfogások a könyvpiacokon IV. rész - Az ajánlók

[Bár már régóta tervbe volt véve a folytatás, de csak most jutott időm végre bepótolni a most következő bejegyzést, ami a pár hónappal ezelőtt írt cikksorozat következő tagja. ]

„Stephenie Meyer 17 éves utódja” – velvet.hu a Kissing Booth – Csókot vegyenek!-ről. 

Ajánlók... 

Continue reading →

Új sorozataim - Vérszívókról, boszikról és fehér nyuszikról

Avagy az összefoglaló kritika a Dracula, Witches of East End és Once Upon a Time in Wonderland sorozatról. 


Dracula

Egy ideje már bosszantóan hiányzott egy jó vámpíros filmsorozat (és ami nem a Vámpírnaplók), így egyértelmű volt, hogy nagyon várom ezt a sorozatot. Először is ott volt a főszereplő, Rhys Meyers, akit a Tudorok óta szerethetünk (nálam sajnos ez mondjuk csak a 2. évadig terjed ki, mert egyelőre ennyit láttam), másodszor Dracula történetét feldolgozni a Viktoriánus időszakban nagyon jó ötletnek tűnt, harmadszor pedig a sorozat forgatási helyszíne Budapest volt. 

Continue reading →

Szavazás végeredmény IV.

A korábbi szavazásokhoz képest szerettem volna egy kicsit érdekesebbé tenni a mostani szavazást a Futótűzzel kapcsolatban, ezért egy ötös skálán lehetett leadni a szavazatot. Bár az érdekesebbé tétel most nem sikerült, de egyáltalán nem bánom.

Ugyanis a szavazók 90%-a szerint elképesztően jó volt a Futótűz film! 4% szerint igazán tetszett és 6% szerint szörnyű volt. Az eredmény szerint tehát a film átlagon felüli volt, így ezért a 6%-ért sem haragudhatunk. :)

UI: Köszönöm a szavazóknak a részvételt, hamarosan új kérdés jön. 

Continue reading →

Filmajánlóim a didergő évszak végére

Bár jövő februárig még van pár hónap, de szerintem már jó előre felkészülni egy kis kedvcsinálóval az év legutálatosabb hónapjára, amikor minden hideg és borús és a tavasz csak egy karnyújtásnyira van. A 2014-es február ilyen értelemben szerencsés lesz, mert azon kívül, hogy jön a Vámpírakadémia film - amit annyira mégsem várok, de ettől tekintsünk el, hiszen a könyvsorozatot szeretem - több izgalmas, romantikus film is fog a mozikba kerülni. 

Winter's Tale- Téli mese

USA Premier: 2014. 02. 14. 

A történet: Főhősünk, Peter Lake (Colin Farrell) - aki betörőként keresi kenyerét - titokzatos üldözői elől kénytelen menekülni a hajdani New York utcáin, ám egy repülő ló személyében segítőtársra és váratlan megmentőre lel. A férfit a konkurens banda tagjai üldözik, ám története váratlan fordulatot vesz, miután beleszeret egy haldokló lányba.

Continue reading →

Adventi Blogturné a Szörnyszívűvel (Alex Flinn)

Készülődés Szentestére, ezt jelenti az adventi visszaszámlálás. Ám nem csak az ajándékvásárlással lehet egy kicsit ünnepi hangulatba kerülni, hanem a téli esték legjobb unaloműzésével is. Karácsonyi filmekkel és könyvekkel elképesztő mennyiségben. Ja, és természetesen a forró csoki sem maradhat el. Ennek köszönhetően pár bloggerel úgy döntöttünk, hogy elhozzuk azokat a könyveket, amelyeket az Adventi blogturné eseményének alkalmából a karácsonyfa alá ajánlanánk olvasóinknak. Az én választottam tehát, Alex Flinntől a Szörnyszívű. 

Continue reading →

Megkésett hálaadási poszt és köszönetnyilvánítás

Először is leszögezném, hogy nem szokásom hálaadást ünnepelni, hiszen nem vagyunk Amerikában, de mivel éppen most volt ez a különösen fontos ünnepség, kapóra jött egy kis örömködős  bejegyzés. Mivel sikeresen elértük a mágikus 10000 oldal megjelenítést – ugye milyen szép szám? - egy rendhagyó rövid poszttal készültem.

Continue reading →

Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: November

Filmes berkekben: 

1. Új előzetes érkezett a Vámpírakadémia filmhez, ami Richelle Mead könyvsorozata alapján íródik. Igazából nem is tudom, hogy dühöngjek vagy egyszerűen csak hagyjam annyiban? Ugyanis, akármennyire is jobbnak mondható ez az előzetes, mint az előző, még mindig nem az igazi. Távolról sem. Hol van az a valódi, misztikus oroszországi hangulat? Hol vannak a félelmetes moravámpírok? Ja, és miért van olyan fura szája Lissának? (Komolyan kérdezem...) Rengeteg kérdés, még sincs válasz rá, mert ez az új vámpíros film, minden, csak nem az, amire számítani lehetett. Tipikus tinisulis-comedynek tűnik, ahol a "kúl és lúzercsajok" csapnak össze, egy különbséggel, hogy ők állítólag morák és dampyrok. Kezdem úgy érezni, hogy egyáltalán nem sürgős, hogy megérkezzen a premierje...bár a Bajos csajok rendezőjétől mit vártam? (És nem, nem a Bajos csajok filmmel van gondom, hanem azzal, hogy miért ezt  a rendezőt kellett választani?)

Continue reading →

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Ilyen bizarr könyvel se találkoztam még. Mindenki megnyugtatására, jó értelemben. Először is ott van Daisy első benyomása Edmondról.  

„A haja, na igen: egy kicsit olyan, mintha saját magának vágta volna le éjjel egy baltával. De amúgy pont úgy néz ki, mint egy menhelyi kutyus; az a fajta, amelyik olyan aranyos és bizakodó, de azért van benne tartás, és rögtön az ember kezéhez nyomja az orrát, az ember meg rögtön tudja, hogy haza fogja vinni. Na hát ilyen ez az Edmond.”

Ez az „álom pasi” leírás először jól megijesztett, de végül nem szöktem el a regény olvasása elől. Tudniillik, ennek a könyvnek történelme van velem.  Ez volt ugyanis az a könyv, amelyikkel minden alkalommal találkoztam a könyves boltban, amikor még kisebb voltam. Minden alkalommal odamentem hozzá – talán a cím vonzott ennyire? Vagy a történet? – végül mégsem vettem meg. Nem is tudom miért.

Continue reading →

Catching Fire: Futótűz - A filmkritika

Amikor 2011-ben egy magazinban megláttam az Éhezők viadala film ajánlóját azzal a szöveggel, hogy a következő Harry Potter és Twilight Saga, eszembe se jutott, micsoda lavinát fogok ezzel elindítani. Mert valljuk be, korábban egy disztópiás könyvet se olvastam, így el se tudtam képzelni, mire számítsak. Pláne, hogy a történet szerint gyerekek gyilkolják egymást egy reality showban.

Sok-sok évvel később, elolvasva a három könyvet és megnézve az első filmet, ma végre valahára megnézhettem a Futótűzet! Mondhatnám, hogy ez az év legjobban várt filmje, hiszen több napja, sőt több hónapja annyira izgatott vagyok miatta, hogy az hihetetlen (már az előzetesek is elképesztőek voltak), de az igazság az, hogy saját magamnak mondanék ellent, hiszen ugyanezt mondtam már a Csontvárosra is. Na, de mi van, ha tényleg ezt éreztem? Meg persze azt, hogy az előzeteseket látva, lehetetlen, hogy rossz filmet kapjunk. Végül tényleg így volt, bár az út elég hosszú volt a végkifejletig. Kemény száznegyvenhat perc.

Continue reading →

Starving Games, avagy Az Éhezők Viadala paródia

Igazából nem tudom, miért is néztem meg. Az első ok nyilvánvalóan az lett volna, hogy a Catching Fire premierjéhez közeledve egyre jobban extázisban vagyok, másrészt pedig, ott van az a fontos tény, hogy tudtam, ez csak egy elvetemült paródiája lenne az eredeti változatnak. Végül mégis megnéztem, mert úgy gondoltam, jól jönne egy kis röhögés vasárnap estére a rengeteg tanulás után… mennyire jött be? Mindjárt kiderül.

Az első kérdésem Hollywoodnak szól. Miért nem tudnak új ötleteket kitalálni? Miért kell minden áron meglovagolni egy másik film sikerét azzal, hogy elkészítik a paródiáját? Most komolyan. Persze ez nem először fordult meg a fejemben, hogy Hollywood összes rendezője krónikus ötlethiányban szenved, mert a mozikban mostanában mindent lehet látni, csak egy eredeti filmet nem. Könyvadaptáció, képregény adaptáció ilyen-olyan szuperhősökkel, videojáték adaptáció, ennek és annak a filmnek a hetedik- nyolcadik része, korábbi filmek remakejei… a felsorolás végtelen, a baj csak az, hogy akármennyire is jók lesznek ezek a filmek, nem mutatnak újdonságot. Kiakadásom per pillanat ennyi, térjünk is rá filmre.

Continue reading →

George R. R.: Martin Kardok vihara

Ismeritek azt az érzést, amikor valami nagyon jó dolog történik, majd hat kifejlet rémfarkas példány esik neked, míg az utolsó élő sárkányok tüzében elégett hamvaidon a Mások járnak sztepp táncot, rajtad röhögve?  Ha ismered ezt az érzést, az két okból lehet. Vagy nem vagy százas, amiért ilyeneket hallucinálsz, vagy olvastad a Kardok Viharát. Velem mindenesetre az utóbbi történt.

Bevallom őszintén, sokáig nem értettem, hogy miért ezt a harmadik részt isteníti mindenki. Az első két rész elképesztően jó volt, de egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy lehet mindezt felülmúlni az oldalszámon kívül. Amikor viszont befejeztem a könyvet, mindent megértettem. 

Vigyázat! A következő bejegyzés lelőtt poénokat tartalmazhat.  

Continue reading →

Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Az első dolog, ami felhívta a figyelmemet a könyvre, a borító volt. Rögtön megtetszett ez a forró, nyári délutánokat idéző retro hangulatú kép. Dacára a vegyes kritikáknak és annak a ténynek, hogy egy szerelmi háromszög van a középpontban, úgy döntöttem mindenképp megpróbálom. (Még akkor is, ha én egy kicsit szkeptikus voltam, mert a túl sok romantikával fűszerezett regényekkel szigorúbb vagyok.)

A történetről: „Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n.

Continue reading →

Olvasnivaló csemegék 2# - Amiket magyarul várok

A most következő bejegyzés főleg a kiadóknak szól, hogy megkérdezzem, mikor szándékozzák kiadni a következő könyveket? Ugyanis van pár olyan regény, aminek az első része egy ideje már ki van adva, a következő kötetekről (ugyanis sorozatokról van szó) viszont semmi sem tudunk. Néma csend és nyugalom. Persze megtehetném azt, hogy elolvasom angolul a folytatásokat, de két dolog is hátráltatja ezt a vállalkozást. Egyrészt angolul olvasni fárasztóbb (én meg ilyen értelemben kissé lusta vagyok), másrészt pedig, mi van azzal a rengeteg olvasóval, akik nem tudnak angolul? Mégha én magam el is tudnám olvasni angolul, sokan mások még mindig fogják várni a folytatásokat magyarul, szerintem jogosan. Hiszen ha valamit elkezdtünk, azt be is fejezzük, nem igaz?

Continue reading →

Sarah J. Maas: Üvegtrón

Amikor a kiadó először jelentette meg a várható megjelenéseknél az Üvegtrónt, már akkor tudtam, hogy el akarom ezt majd olvasni. Az első dolog, ami megtetszett, természetesen a borító volt, a második pedig a téma. Orgyilkos hősnő? Még életemben nem olvastam hasonló könyvet, így egyértelmű volt, hogy kíváncsi vagyok rá, mit fog kihozni belőle az írónő. Azt nem is említve, hogy amikor a fülszövegből kiderült, az egész történet egy kitalált középkori világban játszódik, akkor már tudtam, hogy ez a könyv számomra sokkal több lesz, mint egy egyszer-olvasós regény. 

A történetről: Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

A történet cselekmény bár kissé lassan indult, de már a regény elején lehetett érezni, hogy a kezdet csak megalapozta a cselekmény további eseményeit. A történések a későbbiekben nagyon hamar izgalmassá váltak, a cselekmény szálak jól felépítetten haladtak tovább, miközben beletekinthettünk Erilea világába is többé-kevésbé.

A történet helyszíne ugyanis Erilea volt, ami egy kitalált „sötét”középkori fantasy világ, ahol a mágiát a király betiltotta több évvel ezelőtt. Nem mondom, hogy Erilea felépítése tökéletes volt, de úgy érzem, az írónő most nem is szándékozta felfedni minden titkát, tekintettel arra, hogy öt rész még hátra van a sorozatból.

Főhősnőnk, Celaena Sardothien egy tizennyolc éves orgyilkos, aki most szabadult Távolvég bányáiból a koronaherceg ajánlatának köszönhetően.  Celaena karaktere már a kezdetektől fogva szimpatikus volt, erős, független hősnő, aki mélyen belül mégis sebezhető. Bár kissé hiú volt, de javára legyen mondva, amennyire szerette a szép ruhákat, annyira a könyveket és a csokoládét is. Ráadásul az írónő a tökéletességét sem kímélte, mert azt vettem észre, hogy sok másik főhősnővel ellentétben a kisebb hibái is meg voltak rajzolva. Példának okáért hány olyan történet van, amiben a főszereplő rettentő megerőltető munkát végez és mégis virág illata van továbbra is? Itt ilyesmi egyáltalán nem volt, ráadásul tanúi lehettünk nagy ritkán, amint szegény Celaenának maga Chaol is beszólt. Utóbbiról később még lesz szó, zárójelben megjegyezném, hogy nem a főhős illatával van gondom, egyszerűen csak szeretem, ha a karakterek „tökéletessége” a realitás talaján áll.

A fő cselekménnyel párhuzamosan a szerelmi szál is bonyolódott, mert természetesen itt sem maradhat ki a szerelmi háromszög. Aminek az egyik csúcsa Celaenán kívül Dorian, a koronaherceg, és Chaol, a testőrök kapitánya. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a romantikus részek is fokozatosan lettek felépítve, és bár úgy tűnik, hogy a történet végére Celaenának meg van a választottja, de egy váratlan fordulattal kiderül, hogy mégsem.

Celaena és Chaol

És akkor jöjjön a Dorian versus Chaol ügy. Dorian, a koronaherceg tipikus szépfiú, aki a szoknyapecérsége ellenére is vágyik az igaz szerelemre. Celaena az első perctől kezdve vonzódik hozzá, bár ezt sosem vallaná be magának. Dorian a leírása alapján nagyon is helyes, aranyos és törődő azokkal, akiket szeret, mégis meg van a saját független véleménye apjáról, magáról a királyról és az uralkodói módszereiről. Így tehát tökéletes párja lenne Celaenának, aki alacsony sorból való származásának ellenére is okos és orgyilkos létére emberbarát, mégis… ott van Chaol. A testőrök kapitányát Celaena első pillanattól kezdve ki nem állhatta, ráadásul többször fantáziált a meggyilkolásáról, viszont ahogy telik az idő a bajnokok versenyén, akarva akaratlanul egyre közelebb kerülnek egymáshoz, mint barátok. Ez a szerelmi szál sokkal kevésbé volt egyértelmű, mint a Dorian féle, ám annál izgalmasabb volt. Többszöri viták tarkították kapcsolatukat, ráadásul Chaol nagyon is jól elrejtette az érzelmeit, így nem mondhatnánk, hogy történt bármi is köztük. A választás pontosan ezért szinte lehetetlen Celaena és az olvasók számára, de ha egy kicsit megfontolom a dolgot, akkor a szívem szerint mégis Chaolt választanám… (Persze, semmi esetre sincs köze ahhoz, hogy Chaol ezerszer elérhetetlenebb Doriannal szemben, de tényleg. Irónia. )

A három főkaraktereken kívül jobban megismerhetjük a többi mellékszereplőt is. Nox, Celaena bajnoktársa, akiről nem sok derül ki a regényben, de akinek mégis örülünk, hogy benne volt. (Nagyon remélem, hogy az írónő még meglep minket vele kapcsolatban.) Nehemia hercegnő is érdekes személyiség volt, csakúgy, mint Kaltain, Káin vagy maga a király. Bár az utóbbi kettőre a félelmetes jelző találóbb…

Bár a regényt úgy fejeztem be, hogy az élmény pozitív volt, ennek ellenére mégis volt néhány negatívum, ami szembeszökött. A legtöbb karakter elég színes egyéniség volt, de egy idő után kissé idegesítővé vált, amikor megismétlődött ugyanaz a leírás Kaltain fejfájásáról.

Másik hiba maga a szöveg volt. Néhányszor újra kellett olvassam a mondatot, mert nem értettem kire vonatkozik a leírás (ez valószínűleg a hiányzó „she vagy he”-nek köszönhető a magyarban). Más alkalommal pedig - nem tudom, hogy a fordítás vagy az eredeti szöveg a hibás, lévén, hogy az írónő első könyve, de gyanítom, az előbbivel több probléma lehetett- ugyanis, többször is belefutottam például Celaena elírt vezetéknevébe. Ez pedig irtó kellemetlen, mert akármennyire is leköti az olvasót a történet, a helyesírási hibák és elírások megzavarhatják a történet folyamát. Ennek ellenére úgy gondolom, hosszútávon a nyelvtani hibák nem számítanak végzetesnek, mert azon még bármikor lehet javítani.  

"Egy látomás azonban újra és újra felbukkant előtte. Egy csodálatos lány bámulta és csillagokat, a csillagok pedig visszanéztek a lányra. "

Összefoglalva, a történet alapötlete első rangú, annak ellenére, hogy Hamupipőke története volt a múzsa. A cselekmény ízig-vérig izgalmas volt, érdekes, de sohasem unalmas leírásokkal. Valamint elegendő misztikummal, mint például a rémjelek - amelyek az egész regény hangulatát még egy fokkal sötétebbé tették a gyilkosságokon kívül.

Az első benyomásom tehát az orgyilkosos könyvekkel kapcsolatban fantasztikus volt, így nyugodt szív helyett tűkön ülve várom a következő részt. 

Amit nagyon szerettem benne: A világot, a cselekményt, a történetet...mindent. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: A nyelvtani hibák és a leírás ismétlések. 

Kedvenc karakter: Chaol Westfall, Celaena Sardothien

Borító: 5/5

Pontozás: 5/4,5*

Continue reading →

And the winner is...

Véget ért az első nyereményjáték a blogon!

Megleptetek, mert sokkal többen jelentkeztetek a játékra, mint gondoltam volna. A visszajelzéseket látva, úgy látom, a találós kérdések sikeresen elnyerték a tetszéseteket, aminek szintén nagyon örülök. 

A megoldások tehát a következők:

Continue reading →

Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: Október

Filmes berkekben:

1. Mivel alig pár hét van az Éhezők viadala - Futótűz premierjéig, a készítők több, újabb előzetessel örvendeztettek meg bennünket.  Ugye ti is várjátok már november huszonkettedikét?

Continue reading →

Csokit vagy csalunk, avagy Halloweeni ajánlóim

Ti szeretitek a Halloweent? Én személy szerint imádom, annak ellenére, hogy hazánkban nincs nagy kultusza sajnos. Pedig tíz évvel ezelőtt milyen szívesen jártam volna házról házra csokik után kutatva, míg az utóbbi években rendes beöltözés bulikban vettem volna részt, boszorkánynak vagy vámpírnak öltözve. Hiába, ez nem Amerika, így a halloweenozás kilőve ilyen formában, hacsak nem döntök úgy, hogy odaköltöznék, ami meg egy nap kedvéért azért értelmetlen.  Ennek dacára a valódi, creepy hangulat nem maradhat el a töklámpásokkal, szellemekkel és más rémségekkel együtt október utolsó napján, amit a legjobban a könyvek vagy filmek szolgáltathatnak mondjuk egy kis tökös pite vagy véres nyalánkság mellé.

Itt is vannak tehát a tökéletes Halloweenra való elfoglaltságok:

Continue reading →

Harry Potter története mégis folytatódik?

Avagy a James Potter sorozatról…

G. Norman Lippert: James Potter és az Ősök udvara

 

Először is. Mi ez a könyv.  
A Harry Potter sorozat folytatása, ami James Potter, az az Harry és Ginny fiának első évét meséli el a Roxfortban, pontosan egy évvel a 19 évvel később epilógus előtt. A könyv egy évet ölel fel, ugyanúgy, mint a Harry Potter, de mielőtt megkérdeznétek, a válaszom: nem. Rowling sajnos nem gondolta meg magát, nem írt folytatást a világ leghíresebb sorozatához… mert ez egy fanfiction. Egy fanfiction ami ugyanabban a világban játszódik, néhány régi ismerőssel (!), és ami mégsem Rowling tollából származik. Ennek ellenére ez egy komplett regény, ami az interneten terjed (a magyar fordítást szintén egy lelkes rajongónak köszönhetjük) viszont mégse illegális, mert Rowling miután elolvasta, áldását adta... hiszen elvileg annyira jó volt. 

Continue reading →

Mi köze a négercsóknak a Lenyűgöző teremtményekhez? – Avagy a filmkritika…

Előre is bocsánatot kérnék mindenkitől, aki szereti a négercsókot. Mármint a csokoládét. Ugyanis legjobban a Beautiful Creatures-Lenyűgöző teremtmények filmet a négercsókhoz tudnám hasonlítani.  Véleményem szerint a négercsók első látásra ínycsiklandozó édességnek tűnik, de amint az emberlánya beleharap, és megérzi azt a túl cukros tejszínhab szerűséget, rögtön hányingere támad (legalábbis az én esetemben), mert az egész műízű és sokkal édesebb, mint gondolta volna. Rendben, ez kizárólag az én nézetemet tükrözi, de pontosan ugyanezt éreztem a filmnél is, miután megnéztem. Amikor először belepillantottam az előzetesébe, egy látványos fantasy filmnek tűnt, érdekes történettel és neves színészekkel. A vélemények vegyesek voltak, de végül mégis összeszedtem a bátorságomat és megnéztem. Tudjátok, első megérzés után meg ilyesmi. 

Tanulság? Ne válasszam a jósnői pályát…

Continue reading →

A teljes áramkimaradástól kezdve a norvég sárkánymeséken át a modernizált tündérmesékig egy vámpír szemszögéből…

Mielőtt valaki nagyon belegabalyodna ebbe a kacifántos címbe, megsúgom, ez csak az aktuálisan nézett kedvenc sorozataim folytatásának véleményét, és a következő epizódokra való reménykedéseit takarja. Név alapján a Revolution, Dragons: Defenders of Berk, Once Upon A Time és a The Vampire Diariesról van szó.

Revolution (2. évad)

A 2. évad eseményei fél évvel az 1. évad vége után kezdődnek. A hat hónap alatt főhőseink szétváltak, Aaron, Rachel és Miles Texasban vannak, ahol új karakterként megjelent Rachel apja, Gene is. Charlie egyedül kóborol, de nagyon is célirányosan. Monroe nyomában van, aki a bombázások után többé már egyáltalán nem tábornok, hanem a legkeresettebb szökevény a „Hazafiak” által. Na, igen, a hazafiak, ahol ebben a pillanatban Tom Neville is ügyködik. Látszólag egy új mentőalakulat, akik vissza szeretnék állítani Amerika békéjét, de akik mégis gyanút keltenek, mert akik korábban ott voltak a Toronyban, nagyon is jól tudják, hogy a bombázásért kik is a felelősek valójában…

Continue reading →

Nyereményjáték- Abbi Glines: Ha az enyém lennél című könyvéért

Ahogy a címből is látható, megérkezett az első nyereményjáték a blogomra! A Maxim kiadó felajánlásának köszönhetően a nyeremény a Vincent fiúk sorozat első kötete, Ha az enyém lennél Abbi Glinestól, amihez két helyes pasi is társul természetesen. Az ünneplés oka az, hogy újszülött blogocskám pontosan öt hónapos lesz november elsején.  Hihetetlen, hogy telik az idő…

Visszatérve a nyereményre, hogyan is lehet megnyerni?

Két lehetőség van.

Continue reading →

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Rengetegféle romantikus történet van, aminek köszönhetően napjainkban a könyves boltok polcait szinte csak a szerelmes regények különböző változatai birtokolják. Lehet virágnyelvű Viktoriánus romantika, manapság jól ismert „mamipornó” vagy lightos YA regény fiataloknak, kortól, (nemtől), függetlenül szeretni fogják az olvasók még hosszú-hosszú ideig. Esetünkben ez a regény inkább a tiniknek szól, amely nem a szokásos „rosszfiú, jó kislány” huzavonáját írja le, hanem egy sokkal komolyabb témát boncolgat.

A történetről: Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat? A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra…

Continue reading →

Maxim kiadó őszi ajánlata éjszakai baglyoknak

Félreértés ne essék, a Maxim kiadó ajánlata nem ezeknek a cuki huhogó bolyhos madaraknak van (bár ha tudnának olvasni, akkor szerintem nekik sem lenne ellenükre). Nem. Az idei őszi megjelenések még mindig nekünk, olvasóknak szólnak, csak elnézve a választékot, joggal mondhatjuk, hogy hosszú éjszakának néznek elébe azok, akik egyszer belekezdenek... :) 

Akikhez esetleg nem jutott el még az információ.  A Maxim kiadó minden egyes újdonságát és korábbi regényét 30% kedvezménnyel lehet előrendelni vagy megrendelni! 

Az akció az alábbi linken érhető el október 15-ig: https://docs.google.com/forms/d/1hlwGnkD95CozyQejdxani7d0a8VgyefWZiIsXhIVz1o/viewform

Valamint, akik bővebb információt szeretnének a kiadó újdonságairól és legfrissebb híreiről, azok a Facebook oldalra kattintva informálódhatnak folyamatosan.  (https://www.facebook.com/DreamValogatas) 

Jöjjenek tehát a Dream válogatás frissen megjelent vagy megjelenő tagjai, amelyek a közeljövőben várhatóak: 

Continue reading →

Lázadó hangulat: Születésnapi különkiadás

Avagy amikor az ember 18+

Ígérem, nem tervezek több személyes posztot. De komolyan.

Tizennyolc. Amikor az ember lánya ennyire a felnőtté válás küszöbén áll, mégis a gondolatai zavarosak, mert nem érez különbséget az elmúlt pár év születésnapjai közt… Tizenhat vagy tizenhét.  Nem mindegy? Egyáltalán miért lesz különleges hozzájuk képest a tizennyolc? Ja, igen. A felnőtté válás törvényesen.

Continue reading →

Élménybeszámoló a Bábelfesztről (Leiner Laura)

Sokakkal ellentétben
nekem tetszik a borító.
Egyszerű, nagyszerű és LeinerLaurás. 

Nulladik nap

Első gondolataim a könyvről. A történet

Nagyon kíváncsi voltam mit fog Laura kihozni az új könyvéből. Ez valamilyen szinten számomra egy próba volt, hogy kiderítsem, Laura tényleg olyan jó író-e, vagy egyszerűen csak szerencséje volt a Szent Johanna gimivel. Oké, ezt én sem gondolhatom komolyan, de akkor is ki fogok tartani az álláspontom mellett, miszerint Magyarország legnépszerűbb tini sorozatában kell, hogy legyen valami turpisság. Tudjátok, mint Rowling Harry Potterében. Amiről többen is állíthatják, hogy egy Mágiaügyi minisztériumbeli nyomozás során mágikus eredetű nyomokra bukkantak a könyv megírását illetően.

Continue reading →

Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: Szeptember

A suli kezdés utáni első hónap kissé nehezen indult, tekintettel arra, hogy minden egyes nap vissza tudtam volna sírni azt a bizonyos pár hónapot, amit vakációnak neveznek. Nem meglepő ezért, hogy még mindig el vagyok úszva mindennel  (amibe sajnos a blog is beletartozik), ráadásul az utolsó pár napban már szó szerint lehet venni ezt a kijelentést, mert az eső pontosan két napja egyhuzamban esik. És ez nem vicc. A tennivalók és tanulnivalók rohamos növekedésének ellenére az események telnek, így összeszedtem az előző hónap híreit megint. :)  

Könyves berkekben: 

1. Maggie Steifvater trilógiája, a Mercy Falls farkasai sokakkal ellentétben számomra egyáltalán nem lett kedvenc. Helyesbítek, az első rész egy nagy csalódás volt, viszont, ahogy megjelent Isabel és Cole karaktere, egyre jobban tetszettek a könyvek. Azok számára, akiknek szintén kedvenc párosuk volt, vagy egy elképesztő hír. Maggie megírja Isabel és Cole történetének folytatását! A Sinner (mert ez lesz a címe) nem sorozat lesz (ami talán nem is baj), és 2014-ben fog megjelenni. Reméljük, itthon is hamarosan így lesz.  

Continue reading →

Így neveld a sárkányodat - filmkritika és a siker titka

Tudom, tudom. Ez a film már rég nem aktuális, hiszen a premier volt vagy három éve, ráadásul hamarosan jön a második része. Személy szerint most mégis az első résszel foglalkoznék, hiszen én csak nemrég fedeztem fel a világ egyik legjobb animációs filmjét - helyesbítés, idén tavasszal a vizsgák idején.  Az igazság az, hogy korábban sosem értettem, miért ennyire sikeres ez az animációs film a nézők és kritikusok közt  egyaránt.  Nyilván nem volt ismeretlen előttem az Így neveld a sárkányodat gyerekfilm több évvel ezelőtt sem, de valamiért nem vonzott. Sárkányok? Ugyan, én már kinőttem a gyerekkorból, miért érdekelne, hogy hogyan neveljük a sárkányunkat? Ráadásul nekem még sárkányom sincs, tehát, mint oktató film, azért sem volt érdemes megnéznem. Aztán másfél éve mégis úgy adódott, hogy elkezdtük nézni angol órán.  Néztünk belőle vagy húsz percet, de számomra akkor tömény unalom volt.  (Amihez valószínűleg köze volt az akkori gyatra nyelvtudásomnak is. ) Az első találkozásom a mesefilmmel tehát nem sikerült jól, így hosszú ideig kitartottam amellett, hogy én csak azért sem nézem meg siker ide, vagy oda… egészen az ez évi vizsgámig, amikor is egy kis pihenés szempontjából úgy döntöttünk, Flox és én, hogy nézzünk meg egy filmet. Fél órán át veszekedtünk azon, hogy mit akarunk látni, végül ráböktem erre és megnéztük. És imádtuk.

Continue reading →

Őszi hidegek, meleg kuckók, őszi sorozatok

A spin-off sorozatok korszakát éljük. Ez lényegében annyit tesz, hogy amikor egy sorozat készítői nagy sikereket érnek el, nincs szívük elengedni a sorozat világát vagy néhány fontos szereplőt egy bizonyos számú - általában sokadik - évad végén… így új sorozatot kezdenek egy régi karakterrel vagy egy régi világgal, de más szereplőkkel és minden esetben egy új történettel. Erre a legjobb példák a most következő őszi sorozatok… 

Continue reading →

Tammara Webber: Easy- Egyszeregy

Egyszerű klisés romantikus történetnek indult, mégis több lett belőle…

A fülszöveg: Egy ismeretlen megmentő. Egy nyugtalanító titok. A szerelem nem mindig sima ügy… A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.

Continue reading →

Dan Brown: Angyalok és démonok

Első találkozásomat Dan Brown könyveivel A Da Vinci-kódnak köszönhetem. Bár korábban is sokat hallottam a regényeiről, főleg a világ leghíresebb festménye titokzatos kilétének, a Mona Lisa miatt (ami tényleg ezerszer kisebb a valóságban, mint először gondolnánk), de csak pár hónappal ezelőtt jutottam el arra a pontra, hogy végre megpróbálkozzak a könyveivel. (Valamiért nagyon féltem tőlük, a legvalószínűbb ok; túl hosszúnak tűnt…) Persze ez most már nem tarthatott vissza, hogy elolvassam, így amikor kivégeztem, akkor kellemesen meglepődtem, hogy tényleg van benne ráció, amiért olyan sokan istenítik. Számomra azért voltak hiányosságok, amiért összességében csak négy pontot érdemelt tőlem, de arról mindenképp meggyőződtem, hogy muszáj tovább folytatnom Robert Langdon kalandjait. 

Continue reading →

Szinkron kontra Felirat

Elárulok egy titkot. Valamikor nyolc éves lehettem, amikor családilag elmentünk a moziba. Eredetileg egy animációs filmet terveztünk, de amikor a moziba értünk, kiderült, hogy elnéztük az időpontot, vagy telt ház volt (a részletekre már nem emlékszem), ezért a szüleink kénytelenek voltak egy másik filmre mozijegyet venni.  Valami esküvőről szóló vígjátékra esett a választásuk, amivel igazából nem is lett volna bajom, de kiderült, hogy a film felirattal megy. Megmondom őszintén, a filmből egy képkockára sem emlékszem már. Arra viszont nagyon is, hogy milyen reakcióm volt, amikor meghallottam, hogy feliratos filmet nézünk. Kiakadtam, hisztiztem, sírtam és bőgtem, a szüleimnek meg úgy kellett becipelnie a vetítő terembe, hogy azt követeltem, nézzünk egy másik filmet. És ez folytatódott az egész film alatt…

Continue reading →

Szépség és a Szörnyeteg - A sorozatkritika

Avagy a Szépség és a Szörny… űség igaz története

Esküszöm, hogy szeretni akartam. Már előre elterveztem, hogy új kedvenc sorozatot avanzsálok, hiszen elsőre ebben a sorozatban minden benne volt, amit szeretek. Komolyan, a kezdés előtt kizárólag már csak pozitív kommenteket néztem, hogy megelőzzem az esetleges befolyásoltságot. És akkor jöjjön az a három bizonyos dolog, ami miatt nagy reményekkel kezdtem neki:

1) a romantikus krimi szál

2) a szimpatikus főszereplők

3) a jó alap sztori, ami ráadásul a Szépség és a Szörnyeteg meséjén alapul

Tudni kell rólam, hogy romantikus alkat vagyok, így minden jöhet, amiben van szerelem, de soha sem a nyálas fajtából. A krimi rész ötlete is nagyon jó volt, így legalább volt egy ellensúly a romantikus szállal szemben. A színészek első blikkre jónak tűntek, ráadásul a Szörnyeteget egy olyan pasi játssza, aki rengeteg nőnemű nézőnek bejön, sokszor már csak miatta is nézik ezt a sorozatot. Az alapötletet nézve pedig… ez az, ami rögtön meggyőzött, hogy mégiscsak vágjak neki. Imádom a modernizált meséket, Szépség és a Szörnyeteg Disney meséjével egyetemben… Reményeim viszont az első két résszel szertefoszlottak.

Continue reading →

Isaac Marion: Warm Bodies (Eleven testek)

Életem első zombis filmje és könyve. Az igazság az, hogy eddig nem rajongtam ezekért a rothadó, zöld színű, agyvelőt evő teremtményekért. Persze nem azért, mert rémálmaim vannak miattuk, egyszerűen csak nem vonzottak. 

(Azt viszont nem tagadhatom, hogy a Plants vs. Zombies játékkal valamikor régen jókat játszottam. )  

Mégis, amikor először kukkantottam bele az előzetesébe az Eleven testeknek, akkor tudtam, sőt, éreztem, hogy ez az állapot nem sokáig marad így. Számításaim később beigazolódtak, bár azt nem tagadhatom, hogy a biztonság kedvéért a filmet néztem meg előbb, hátha mégsem fog tetszeni ez az új fantasy-romantika vonal.  

A filmről röviden

Összegezve, a film hihetetlen élmény volt. Első sorban a humor miatt néztem meg, amit teljesen mértékben megkaptam a maga szarkasztikus módján. A történet cselekménye izgalmas volt és bár nem a színészi játék alapján értékelem a filmeket – hiszen én ahhoz nem értek – de véleményem szerint még a színészeket is jól eltalálták, akik teljes mértékben hitelesen adták elő a zombikat, R és M vezetésével.

Continue reading →

Könyvek a mozivásznon 2# - Amikre még szemet vetettem...

Az első könyvadaptáció összefoglalós bejegyzésem után fokozatosan jöttem rá, mennyi filmet hagytam még ki. Oké, a legtöbb várható film, aminek megtetszett az előzetese mostanában, ismeretlen volt számomra korábban, mert a könyvet még nem olvastam... De úgy gondolom, fokozatosan majd sort fogok tudni keríteni rá, vagy ha a filmpremierig nem tudom elolvasni a könyvet, akkor nyilván a mozi után teszem várólistára, ha annyira tetszett a történet. :)

Vámpírakadémia (Richelle Mead)

Continue reading →

Lauren Oliver: Delírium

Rengeteg disztópiás könyv létezik manapság.  A legtöbb ilyen regényben a társadalom vagyoni különbségek alapján oszlik el, máshol a tulajdonságok dominálnak, megint máshol gyerekek gyilkolják egymást és minden harmadik disztópiás regény poszt apokaliptikus vonásokkal van fűszerezve, ahol a világ a megsemmisülés szélén állt, de mégis kaptak egy utolsó esélyt a tovább élésre. Ha ezt életnek lehet nevezni… mert egy közös van az ilyen műfajú könyvekben. A RENDSZER. Nevezhetjük kormánynak, elnöknek, királynak, de egyvalami nem fog változni. A diktatúra. Mert a Rendszer sakkban tartja az országot, korlátozza a társadalmat, megfélemlíti őket, valamint az erőszaktól sem riadnak vissza, vagy a gyilkolástól, ami csak a „társadalom javára válik”, annak érdekében, hogy semmilyen eszközzel ne tudjanak fellázadni.

Continue reading →

Olvasnivaló csemegék 1#

Eredetileg úgy terveztem, hogy nem fogok a frissen megjelent könyvekről írni, se nem azokról a regényekről, amiket a jövőben elszeretnék olvasni, mert őszintén.  Abból nincs vagy egymillió? Később viszont rájöttem, hogy időközben annyira felgyűltek a várólistás könyvek, hogy valamilyen szinten azért össze kellene szedni legalább azokat a regényeket, amik újdonságok és egyben érdekelnek... Így született meg tehát ez a rovat, ahol ha nem is heti vagy havi rendszerességgel, de néha, amikor kedvem tartja, akkor összefoglalom azt a pár könyvet, amire szemet vetettem. 

Continue reading →

Michael Ende: Momo

Momo története a mesébe rejtett rideg valóság.

 

A történetről: A regény történetének helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Krimibe illő izgalmas kalanddal hozza vissza az embereknek az ellopott időt. S kiderül: a reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható.

Continue reading →

Delphine De Vigan: No és én

Mikor ezt a könyvet olvastam, tél volt. Szállingózott a hó. Hideg volt. Éjszaka gyakran mínusz tíz fok is lehetett. Képzeljük el, hogy ilyen időben milyen lenne az utcán lenni, aludni, élni. Sikerült? Nekem nem. (És nem azért, mert most hét ágra süt a nap... )De ne ítéljetek el, mert néha, nagyon ritkán, a valóságba egyszerűen jobb bele se gondolni…

Mégis ez a könyv most pontosan erről a valóságról szól.

A történetről: Lou, tizenhárom éves, kimagaslóan intelligens, ezért két évvel előbbre jár, de mégis magának való, csendes, párizsi lány. Lucas, Lou osztálytársa, kétszer bukott, egyedül él egy nagy házban. No, tizennyolc éves és az utcán él. Sorsok összefonódása, családi tragédiák a múltban. Miközben Lou, a történet főszereplője, a kérdésekre keres választ. Olyan kérdésekre, amikre helyes válasz nem létezik.

Continue reading →

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Hihetetlen könyv egy távoli világról, ami valójában nem is állhatna távolabb tőlem - hiszen mi köze van egy huszonegyedik századi tizenévesnek a Távol-keleti gésa kultúrához a II. Világháború kellős közepén?

A történetről: Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.

Continue reading →