David Benioff: Tolvajok tele

Őszintén mondom, nagyon sokáig nem keltette fel a figyelmem ez a könyv. Egy nap aztán az interneten böngészve újra szembekerültem a könyvvel és hirtelen felfigyeltem az író nevére a borítón. David Benioff ugyanis az a David Benioff, aki a Trónok harca sorozat rendezője, máris jobban felkeltve a kíváncsiságom a történettel kapcsolatban. 

Milyen apróságon múlnak a dolgok? Ha nem az egyik kedvenc tévésorozatom alkotójáról lenne szó, akkor valószínűleg nem figyeltem volna fel erre a könyvre, és máris szegényebb lennék egy hihetetlen könyvélménnyel... 

Continue reading →

A könyvtolvaj története egy könyvben és egy filmben (Markus Zusak)

Korábban valamiért azt hittem, hogyha a főszereplő egy gyerek, akkor egy gyerekeknek szóló történetet is kapunk. De Liesel története már első pillanattól kezdve visszarántott a valóságba. Abba a hideg, kegyetlen világba, ahol magától, a Haláltól hallhatjuk első kézből az esti mesét… Azt az esti mesét, ami még egy felnőtt embert is simán megtörne, nem hogy egy gyereket. Viszont ez a történet itt és most mégsem egy egyszerű német kislányról szól a II. Világháborúban. Hanem magáról a könyvtolvajról. És ez mindent megváltoztat.

A történet: 1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga. Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

Continue reading →

Bezzeg az én időmben, mint kötelező olvasmány (Fehér Klára)

Kötelező.  Már maga a szó is sokakat rettegéssel tölt el. Ha a kötelező mellé társul az a szó is, hogy olvasmány, akkor a 21. század már technológián felnőtt gyerekein allergiás reakciók lépnek életbe, izzadnak és hiperventillálni kezdenek. (Na, jó… ez csak vicc, de a lényeg ugyanaz.) Persze, ennek nem kellene így történnie, de sajnos így van. Hogy honnan tudom? Sajnos én magam is azt a tábort erősítem, aki nem mindig olvassa el a feladott kötelezőt, pedig szeretem a könyveket. (Ennek ellenére a legtöbbet azért elolvastam, mert „jó gyerek” vagyok, és nem tagadhatom, hogy volt olyan könyv is, amit annyira megszerettem, hogy kedvenc lett. Bár… ebből nem volt sok. ) 

Continue reading →