David Benioff: Tolvajok tele

Őszintén mondom, nagyon sokáig nem keltette fel a figyelmem ez a könyv. Egy nap aztán az interneten böngészve újra szembekerültem a könyvvel és hirtelen felfigyeltem az író nevére a borítón. David Benioff ugyanis az a David Benioff, aki a Trónok harca sorozat rendezője, máris jobban felkeltve a kíváncsiságom a történettel kapcsolatban. 

Milyen apróságon múlnak a dolgok? Ha nem az egyik kedvenc tévésorozatom alkotójáról lenne szó, akkor valószínűleg nem figyeltem volna fel erre a könyvre, és máris szegényebb lennék egy hihetetlen könyvélménnyel... 

A történetről: A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset. 

Bizony. Mint kiderült, Benioff nem csak tévéképernyőre  képes alkotni, hanem papírra is. A bevezetőből kiderült, hogy a nagyapja fiatalkorát, vagyis ténylegesen megtörtént eseményeket dolgozott fel – ami szintén hozzáadott egy pluszt a regényhez, viszont a fantáziából is bőven használt. Bár a valóság és fikció arányaira nem derült fény, mindenesetre egy olyan könyvet sikerült megírnia Benioffnak, ami egyszerre volt drámai és humoros, szókimondó és titokzatos. 

Leningrád ostrom alatt

Lev Benyov, a könyv elbeszélője tizenhét éves és a háború sújtotta Leningrádban él. Nagyon bírtam a narrációját, olvasmányos, cinikus, és nyers őszinteséggel beszél a véres borzalmakról. Tipikus fiatal, aki szeret hősködni, hiszen a városban marad annak ellenére, hogy a családja vidékre menekült, mégis több modern kori vonást is felfedeztem fel benne, például az önbizalom hiányos, lányokkal szemben kínosan viselkedő tinédzserét. 

Kolja, a jóképű és vakmerő dezertőr, Lev tojáskereső társa és később barátja, rengeteg dologban Lev ellentéte. Tudatában van adottságainak, amit ki is használ a nőknél, igazi szoknyapecér, de intelligens és szereti az irodalmat.  Ráadásul aranyszíve van, Levvel a kezdeti feszültség ellenére hamar megtalálja az összhangot és közös útjuk során rengeteget segít neki a gátlásai feloldásában.

Forrás: Pinterest

A történet főcselekménye egyszerű, hiszen Lev és Kolja tojáskeresését mutatja be a németek által megszállt Oroszországban. Viszont pont az egyszerűsége miatt sikerült jól kidolgoznia a körítést Benioffnak, Lev és Kolja barátságát, a háború okozta feszültséget és félelmet, ha kellett menekülést vagy egyéb embertelen cselekedetet, ami sokszor tabu téma; mindez a végeredményben véres, izgalmas egyveleget alkotott. 

A kemény és drámai témaválasztás ellenére, feszültségoldóként sokszor megjelent a humor, mint például Lev ironikus megnyilvánulásaiban vagy Kolja szókimondó beszólásaiban, aminek köszönhetően nem egyszer azt vettem észre, hogy hangosan felnevettem.

A befejezés bár váratlanul jött, de az igaz, hogy nem sokkal a vége előtt már volt egy rossz megérzésem egy ideje... túl simán ment minden ahhoz, hogy ne kezdjek el szurkolni azért, hogy hőseink épségben hazaérjenek életük legveszélyesebb tojáskereséséről. De ahogy minden rosszban van valami jó, a Vikás fordulat kellemes meglepetés volt számomra.

Szentpétervár ma

Ahogy a teljes regény önmagában, azt tekintve, mekkora kedvenc lett. Hiszen tipikus „fiús” regénynek tűnik, a sokszor túl őszinte és nyers megfogalmazásaival, a témaválasztásával, de talán pont emiatt nőtt ennyire a szívemhez, a karaktereivel együtt. Azt nem is említve, mekkora meglepetés volt az elején azzal szembesülnöm, hogy Oroszországban, vagyis a mai Szentpéterváron játszódik (utóbbi a Wanderlust listámon is rajta van). Egy héttel a könyv olvasása előtt ugyanis éppen azon morfondíroztam, a Háború és béke sorozat megnézése után közvetlen, hogy milyen jó lenne több Oroszországban játszódó könyvet elolvasnom... így teljesüljön minden vágyam. 

Amit nagyon szerettem benne: Lev és Kolja barátságát, az öniróniával teli elbeszélést, a helyszínek hangulatleírását.

Ami kívánnivalót hagy maga után: Fiús könyv, de talán kevesebb alfertályi poén elfért volna. 

Kedvenc karakter: Lev, Kolja 

Borító: 5/4

Pontozás: 5/5*