November közepe van, már javában benne járunk az év talán legszebb és legszínesebb évszakában és nagy valószínűséggel már mindenki megtapasztalta azt a jelenséget, amely az autóban ülve veszélyes és zavaró, de egy dombtetőről nézve lélegzetelállító, este hazafelé a sötét utcán viszont hátborzongató. Amikor a levegő ily módon besűrűsödik, bármi megtörténhet… Ezt az írók is nagyon jól tudják, és szívesen alkalmazzák egy-egy jelenet, fejezet vagy akár egy egész könyv megírása során. Mi, a Kis Könyves Bloggerek most a Köd előttem, köd utánam projekt keretében szeretnénk elhozni, és megmutatni nektek néhányat ezek közül. Igyekeztünk feltárni a köd minden árnyalatát, több oldalról megközelíti a témát. A bejegyzéseink nagyon változatosak, lesznek könyv értékelések, kimaradt jelenetek, de még olyan könyvekről is írunk, amelyekről az első ránézésre nem is gondolnád, hogy beleillenek ebbe a fátyolos témába. Talán nem fogalmazunk túl ködösen, de ha mégis, reméljük mire vasárnap a közös projektünk véget ér, feloszlik az összes földig érő felhő, és mindenhol kisüt a nap!
,,A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások. Ahogy ma este a lámpák halvány fényei idevezettek titeket, úgy vezetjük mi is egymást az élet hideg homályában. Sokan magukhoz ölelik a sötétséget, elrejtőznek benne, de nekünk erre semmi szükségünk. Lépjünk előre, és világítsunk egymásnak!
A fény a lételemünk: nélküle gyámoltalanok, gyengék vagyunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a legkisebb világosságot látjuk magunk előtt, máris jobb: hívogat, vezet, és amint elérjük átölel. Ha pedig hozzáadjuk saját kicsi ragyogásunkat, erősebb lesz."
/A. M. Aranth: Dobszó a ködben/
Egy általam is nagyon kedvelt fanfavorit sorozat, amit már
jó pár éve elkezdtem (már csak egy részt hagyva hátra), így nem igazán
terveztem írni róla, ugyanis van egy kimondatlan szabályom a blogon, vagy az
első kötettől kezdve írok a sorozatról, vagy sehogy. Ezért pont kapóra jött ez
a projekt, melynek témája a köd. Hogyan jön így a képbe Moning
Tündérkrónikákja? A sorozat olvasói tudják, hogy a Barrons Könyvek és Apróságok
mellett terül el a Sötét zóna, ami egy Árnyak által uralt terület, és ami
halálos veszélyt rejt éjszaka. Hacsak nincs nálad lámpa. Csakúgy, mint a köd,
ha metaforikusan vesszük. Másrészt a történet az esős, ködös Dublinban
játszódik, ezért szerintem keresve sem találhatnék jobb könyvet prezentálásra
azoknak, akik még nem adtak esélyt ennek az ízig-vérig szexi és izgalmas
sorozatnak.
A sorozatról: MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta...
MacKayla, a főszereplő a történet kezdetén tipikus Mary Sue karakternek tűnik, aki szőke, csinos és tudja is ezt magáról. Ám nővére meggyilkolása, a bosszúvágy és Dublin mindezt megváltoztatja.
„ A remény erőssé tesz, a félelem megöl.”
Innentől kezdve Mac egyre szimpatikusabbá válik, és a jelentős jellemfejlődésnek köszönhetően a sekélyes, amerikai csajból egy badass, tündéreket gyilkoló hősnő lesz. Bár tény, hogy rózsaszín mániája az utolsó kötetekig megmaradt, de egy kis pink szerintem elfér ebben az egyre sötétebb cselekményű sorozatban. Barrons, az érem másik oldalán mindig titokzatos, soha nem mond semmit, (azt sem tudjuk, hogy egyáltalán ember), mégis Mac támasza az elejétől kezdve. Csípős dialógusait Mackel igazi élmény olvasni, és azon sem lehet csodálkozni, hogy a rajongók többsége mennyire oda van érte.
Persze a többi szereplőt sem kell félteni, mert Dani Mega O'Malley, az alig tizennégy éves szuperharcos, V’lane, a Seelie-tündérherceg vagy Christian elég érdekes és erős karakter ahhoz, hogy elvigye a hátán a sztorit, ha Mac vagy Barrons éppen házon kívül van.
A történet kötetről kötetre egyre sötétebb és véresebb. De mialatt egyre több izgalommal és gonosz függővéggel találkozunk a sorozatban, látszik, hogy fejlődés szempontjából sincs stagnálás. Ahogy a sztori egyre érettebbé válik, úgy nő fel a sorozat és ismerjük meg még jobban ezt a - nem a gyermekmesékből ismert - tündérektől hemzsegő világot. Világfelépítős szempontjából remekelt tehát Moning, még akkor is, ha a mai napig nem vagyok biztos abban, hogyan ejtjük pontosan a Sinsar Dubh-t.
 |
| Temple Bar |
Az írónő stílusa olvasmányos és könnyed, és azonnal képes beszippantani az olvasót. Mint paranormális romantikus - ami szerintem a New Adult könyvek egyik előfutára volt (hiszen huszonévesek útkereséséről szól mindkettő), máig tartja megérdemelt helyét a legjobbak közt a kategóriában. (Mondom én, akinek nem feltétlenül kedvence a műfaj.)
Kiknek ajánlom? Mindenkinek, aki ebben a borongós, novemberi hidegben nem vágyik másra, mint bekucorodni a fotelbe egy bögre forrócsokival és egy néhol akciódús, néhol pikáns regényre, ami szerencsére még a fantázia peremén játszódik.
 |
| Dublin éjszaka |
A sorozat pontozása: 5/4, 5 *
És a többiek...:
(Cannot add links: Registration/trial expired)
Annyira jó ez a sorozat, és mindig jön egy-egy ilyen poszt olvasásakor a kényszer, hogy folytassam, de sehol nem kapni a 4. részt - olcsón. De most már nem érdekel, megveszem, mert lassan két éve, hogy végeztem a 3. résszel és nagyon érdekel, mi lesz!
VálaszTörlésDacára annak, hogy szeretem a sorozatot, én is lassan haladok vele. :D Hiába imádom, amikor olvasom, a befejezés után nem folytatom rögtön (szeretek szünetet tartani a műfajokban) és mire újra előveszem a következőt, már eltelt egy év... :P
Törlés