Miért kell a Harry Pottert néha újraolvasni?

Szeptember kezdete előtt nem sokkal úgy döntöttem, hogy újra olvasom a teljes szeptológiát. Normál esetben ez nem lenne rendkívüli, hiszen minden idők legkedvencebb sorozatáról van szó és a legtöbb rajongó kezében minimum kétszer megfordult az összes rész. Tizenegy éves korom óta az enyémben is többször (emlékezetem szerint), de abban biztos vagyok, hogy az elmúlt évek alatt mégsem  vettem elő a könyveket, aminek egyszerű oka van. A Molyra regisztrálásom és a blogom elindítása. Amióta tag lettem a Molyon, igyekeztem színesíteni és növelni az olvasmánylistám, amibe nem igazán fért bele a már olvasott könyvek újraolvasása. A blog pedig, mivel időigényes hobbi, jócskán lefaragott az olvasásra szánt időmből (nem mintha egy percig is bánnám ;), így még jobban megválogatom azóta, hogy mit és mennyi könyvet veszek kézbe. 

A fura dolog pedig az, hogy azért sem igazán terveztem az újraolvasást, mert tudtam, értékelést úgysem fogok írni róla. Egyszerűen nem tudnék. Mégis mit? Nem tudnék semmi újat mondani. Vagy sokadszorra ismételjem el minden egyes rajongónak a véleményét? Kihagyva a negatív dolgokat, hiszen vagyok már annyira elfogult a világgal kapcsolatban, hogy észre se vegyem őket. Esetleg elemezzem ki, ahogy a nagy kritikusok teszik, vallásilag és pszichológiailag? Azt sem tudnám, hiszen már előadásokat is tartanak az egyetemeken Harry Potterológiából. Amúgy is... minden egyes belépésem a világba ugyanazt a hatást érte el nálam, amit szimplán képtelenség leírni. Én meg nem vagyok Einstein, hogy számokkal dobálózzak. 

A mostani újraolvasásomnak köszönhetően megvilágításba került számomra pár dolog.  Ha kritika tehát nem is születik, néhány megjegyzést és személyes dolgot leírok kedvenc sorozatommal kapcsolatban. Hogy legyen legalább egy poszt a könyvsorozatról. Mert megérdemli. 

• Sok rajongóval ellentétben nem ez a könyvsorozat szeretette meg velem az olvasást. Bár arról nincs emlékképem, pontosan hányszor is olvastam újra a könyveket, de arról igen, amikor először olvastam őket. Gondoltátok volna, hogy először el sem akartam olvasni őket? Úgy volt, hogy az első négy filmet láttam először a tévében, valamikor általánosban, majd amikor felvettek a nyolc osztályos gimibe, ajándékba megkaptam a Félvér herceget. Természetesen azonnal beleszerettem, így a hetedik részt már megjelenés előtt előjegyeztettem, miközben az ötödik filmet már moziban néztem meg. Viszont, ismerve a sztorit az első öt filmből, sokáig nem éreztem késztetést, hogy el is olvassam őket. Végül nyolcadik osztályban kölcsönkaptam egy barátomtól az első részt, ami végül rávett arra, hogy a maradék köteteket is elolvassam és azóta is töretlenül szeretem ezt a fandomot. Ami a fandomjaim közt rekordnak számít. 

• Nem értem, miért utálják annyian Harryt. Tény, hogy Hermione sokszor megmentette a hátsóját Ronéval együtt, de azért rengeteg dologra maga Harry is rájött. Idővel persze, de akkor nem lennének a könyvek több száz oldalasak. Másrészt, tényleg szükségünk lenne egy mindig minden tudó főhősre? Persze, szeretem, ha a főszereplő badass, de speciel ki nem állhatom a Mary Sue és Gary Stu karaktereket (ami nem azt jelenti, hogy Hermionét annak tartom). Ráadásul Harry sokszor szarkasztikus és szellemes gondolatai vagy beszólásai csak feltették a pontot az i-re a történettel kapcsolatban. Valahogy kétlem, hogy Hermione szemszögéből is ennyire szórakoztató lett volna... (Ahogy Ronéból sem. Szerintem Harry egy jó aranyközép út volt Rowling választásában.)

• A könyvek elolvasása után természetesen már tisztán látok, így a filmek fokozatosan vesztették el a szimpátiámat. Az Azkabani fogoly abszolút kedvenc maradt, a hatot utáltam, míg az utolsó részt végigröhögtük a sok abszurdul kivitelezett jelenet miatt. De ez már egy másik történet. 

• Ha valaki megkérdi tőlem, melyik a kedvencem a hétből, nem tudnék választani. Mindegyik részt egyformán szeretem valamiért, ráadásul nagyon értékelem azt, hogy Rowling képes volt úgy megírni a sorozatot, hogy a történettel és a karakterekkel együtt nőjünk fel. Több másik sorozatnál látom, hogy akármilyen hosszú idő is telik el a sztoriban, ugyanolyan érzés a főhős fejében lenni az első részben, mint az utolsóban. Talán egy picit komolyodik a főhősünk az események hatására, de nem lesz sokkal érettebb. Ezt Harrynél nem láttam. Simán ellehet különíteni a Bölcsek köve és a Halál Ereklyéi Harryt. 

• Unpopular opinon, de nem értem a nagy felhajtást Piton karakterénél. Igen, nagyon érdekes „szürke” szereplő, imádtam a csavart a valós identitásával kapcsolatban az utolsó részben, de ettől függetlenül nem lesz kedvencem. Hiszen évekig terrorizálta Harryt és a többieket! Ja, hogy közben kiderült, szerelmes volt Lilybe? Már elnézést, de ez enyhén creepy ennyi idő után...  Ha pedig valaki nem tartja annak, akkor tőlük kérdezem. Vajon fair volt a viselkedése Harryvel szemben, csak azért, mert ő James gyereke? A Lily iránti szeretete sem késztette rá, hogy félre tegye a múltat? Mindenesetre, mielőtt megköveznek a fanok a véleményem miatt, elmondom, Piton számomra mindig is az imádom utálni karakter marad... 

• Említettem már, hogy nincs kedvenc szereplőm? Bár rengeteg másik könyvben találok kedvenceket, de nem itt. Szeretem a hármast, McGalagonyt, az ikreket, Rémszemet, Lunát, Ginnyt, és még sokakat...

• Ha valaki megkérdezi a Potterheadeket, melyik részt szeretik legkevésbé, általában a Főnix rendjét mondják. Tény, hogy ott van Sirius halála, ami rengeteg rajongót megviselt, de szerintem nem elég jó indok szerintem, hiszen ennyi erővel számon kérhetnénk Rowlingtól Fredet, Hedviget, Dobbyt és a többieket... Ráadásul ez az esemény hozzátesz rengeteget a történethez, valamint Harryék felnőtté válásához. Pontosan ezért tartok ki azon álláspontom mellett, hogyha valaki mégis kikényszeríti belőlem, melyik részt választanám egy „kaphatsz egy milliót” kérdés esetén, akkor én szerintem ezt a részt mondanám. Bár tagadhatatlan, hogy ebben közre játszik az is, hogy ez a leghosszabb kötet is...

• Fanok között évek óta vita tárgya, hogy ki melyik házba tartozik. Egyesek száz százalékig hisznek abban, hogy ők a Griffendélbe kerülnének, mások azt bizonygatják, hogy a Mardekár a legjobb, míg megint mások ízig-vérig kitartanak a Hugrabug mellett. Én pedig csak hallgatok, hallgatok, mert én magam egyáltalán nem vagyok biztos, hogy melyik házba osztana be a Teszlek süveg. Szívem szerint a Mardekár áll hozzám legközelebb (szeretem a zöld színt és imádom az intelligens, manipulatív karaktereket más sztorikban), és amikor évekkel ezelőtt regisztráltam a Pottermore-ra, akkor szintén oda kerültem. Azóta viszont kitöltöttem azt az összes, Pottermore-os kérdést összefogó tesztet, megint regisztráltam az oldalra, és most már a Hollóhátot kaptam. Bár ezzel is egyet kell értenem, mert értékelem a tudást és az okos embereket... Sajnos az a rengeteg Buzzfeedes, és egyéb oldalon megtalálható kvíz sem adott konkrét választ, mert számtalanszor kaptam Griffendélt (velük a karakterek miatt amúgy szimpatizálok) és Hugrabugot. 

Ennek a posztnak az eredeti célja az lett volna, hogy megválaszoljam, mit jelent számomra  a sorozat. Sajnos erre nem tudok konkrét választ adni, hiszen az egész komplex. Imádom a karaktereket, a világot, az izgalmas cselekményt, a sztori összeszedettségét és azt, hogy minden egyes újraolvasásnál új varázslatra bukkanok. A miért kell  mégis újraolvasnom kérdésre viszont megleltem a választ. Minden egyes újraolvasás számomra olyan, mintha régen látott barátokkal újra találkoznék. Mintha hazatérnék. Az ember lánya pedig hazatéréssel orvosolja a honvágyát, nem igaz?