Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Amikor először ismerkedtem meg a regénnyel, bevallom őszintén, nem keltette fel a figyelmemet túlzottan. Ami talán az én hibám is, mert az első gondolatom a könyvvel kapcsolatban - miért akarnék olvasni nagyszeműekről? Igen, jól olvastad. Valamiért azt hittem, hogy ez a könyv címe, ráadásul a poszt-apokaliptikus világ sem volt túl vonzó számomra. Aztán ahogy telt az idő, egyre több pozitív véleményt olvastam a könyvvel kapcsolatban és derekasan bevallom, mégis elkezdett érdekelni. A fő ok persze az volt, hogy magyar könyvről volt szó, hiszen ebből a műfajból magyar által írt könyvhöz még nem volt szerencsém. És milyen jól tettem, hogy végül meggondoltam magam…

Continue reading →

Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: Július

Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő. Pár nap és a blogunk egy hónapos lesz! Valamilyen szinten még most sem hiszem el, hogy most már bloggernek számítok, mert  nagyjából egy éve jutott először eszembe, hogy neki kéne kezdenem valami ilyesminek, de többször is elvetettem különböző okokra hivatkozva, mint például időigényes, nagy felelősség. Pedig csak elkezdeni nehéz. :) 

Így a hónap végéhez érve eszembe jutott, hogy elindítanék egy új rovatot, ami egy havi összesítő lenne úgy általában mindenről, de főleg a hónap legfontosabb híreiről tíz pontban. Tehát könyvmegjelenésekről, film premierekről, azaz mindenről, amiben érdekelt vagyok. A tíz pont egyelőre fix, hiszen valószínűleg már hallottatok ezekről az újdonságokról,  de így legalább tényleg a legfontosabb dolgokról lenne szó. Lássuk hát a Júliust. 

Continue reading →

Szavazás végeredménye II.

Egy újabb szavazás ért véget, amiben most arról kérdeztelek benneteket, hogy elégedettek vagytok-e a Szent Johanna gimi 8. befejezésével. Mindenkinek köszönöm, hogy szavazott, a szavazók tehát... 92% -a IGENnel válaszolt! Ami azt jelenti, hogy a SzJG-t olvasók többsége nagyon is elégedett az abszolút befejezéssel... :)

UI: Új szavazás hamarosan.

Continue reading →

Matthew Quick: Napos oldal

A film és a könyv története az egyik legkülönlegesebb, amit valaha láttam és olvastam.  Már akkor mély benyomást tett rám a film, amikor először láttam (és ami után rögtön eldöntöttem, hogy a könyvet is muszáj elolvasnom). Hiszen csak két ember kapcsolatáról szól a történet, ami helyenként humorral, drámával is fűszerezve van… na de tényleg csak ennyiről van szó?   És most nem arra gondolok, hogy mindkét szereplő egy kicsit „őrült” volt, hiszen ha jobban belegondolunk, valamikor ők se voltak ilyenek. Valamikor régen Pat és Tiffany két, normális gondolkodású emberként élték hétköznapjaikat, egészen addig, amíg egy váratlan esemény meg nem törte őket. És ez lesz az a dolog, ami a legnagyobb pozitív élményt nyújtotta. Látni két embert felállni a padlóról és tovább lépni a veszteségeken, ami alatt az egyetlen, amit tehetsz, hogy kizárólag a napos oldalra koncentrálsz, hiszen azt mindenki megérdemli, nem?

A történetről: Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti… 

Continue reading →

Bezzeg az én időmben, mint kötelező olvasmány (Fehér Klára)

Kötelező.  Már maga a szó is sokakat rettegéssel tölt el. Ha a kötelező mellé társul az a szó is, hogy olvasmány, akkor a 21. század már technológián felnőtt gyerekein allergiás reakciók lépnek életbe, izzadnak és hiperventillálni kezdenek. (Na, jó… ez csak vicc, de a lényeg ugyanaz.) Persze, ennek nem kellene így történnie, de sajnos így van. Hogy honnan tudom? Sajnos én magam is azt a tábort erősítem, aki nem mindig olvassa el a feladott kötelezőt, pedig szeretem a könyveket. (Ennek ellenére a legtöbbet azért elolvastam, mert „jó gyerek” vagyok, és nem tagadhatom, hogy volt olyan könyv is, amit annyira megszerettem, hogy kedvenc lett. Bár… ebből nem volt sok. ) 

Continue reading →

Philip Pullman: Északi fény

A film plakátja

A történettel való megismerkedésem úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt megnéztem Az arany iránytű című filmet. A film nem hagyott mély benyomást, de mégis volt benne valami, amitől azt mondhattam, hogy tényleg nem rossz film. Tetszett, főleg a történet miatt. Mint később kiderült, a film alapja egy könyvsorozat, Az Úr sötét anyagai, amit Philip Pullman írt. Az íróhoz korábban már volt szerencsém pár kisebb novellája és egy másik sorozata által (lábjegyzet: aki imádja a „gyerek horrort”, annak szívből javaslom, A tökéletes óramű, avagy mindenki működésre kész című kisregényét…), de ezek közül egyik sem győzött meg annyira, hogy ezt a sorozatát is rögvest kézbe vegyem. Most mégis így tettem, de egyáltalán nem bántam meg. Miért is?

Continue reading →

Szavazás végeredménye I.

A tegnapi napon lezárult az első szavazás, amiben a Rubinvörös filmről kérdeztelek benneteket. Először is mindenkinek köszönöm szépen, hogy szavazott. Meglepő eredmény született, én az utolsó pár napban nem is néztem már az eredményeket, hogy meglepetés legyen, vajon a szavazók hány százalékának tetszett a Rubinvörös film. Akkor tehát az eredmény úgy hangzik, hogy a szavazók... *dobpergés* 62%-ának tetszett a film! 

( 38%-nak nyilvánvalóan nem tetszett, de nem vagyunk mérgesek, hiszen ízlések és pofonok...)

Igazán örülök, hogy a többség hasonló véleménnyel van a film iránt, mint, én. :) 

UI: Elindítottam a következő  heti szavazás, amiben a Szent Johanna gimiről van szó.  

Continue reading →

Szent Johanna Gimi: Kezdettől örökké

Végre sikerült rávennem magamat, hogy nekikezdjek a Szent Johanna Gimi értékelésének. Nem az egyszerű, olvasás utáni gondolataimat szeretném leírni, amiknek a többsége csöpög a nyáltól, hanem egy teljes átfogó képet rajzolni a történetről, azt, hogy milyen benyomást tett rám, milyen hibái voltak és mégis miért vált ennyire az egyik kedvenc sorozatommá. Ja, és mire utaltam, hogy számomra nem ajánlatos olvasás után közvetlen kritikát írni?

Continue reading →

Könyvek a mozivásznon (2013-2014)

Nagyon úgy tűnik, hogy Hollywood ráállt a könyvből filmet készítésre. Persze ez valamilyen szinten nem baj, hiszen jó látni egy olyan könyvnek a filmváltozatát, amit korábban könyvben olvastunk és ezzel összehasonlítani a korábban elképzelt képet a „valósággal”. (Ennek ellenére azért hideg zuhanyként ért, amikor a múlt héten kiderült, hogy a Shrek sem a filmrendezők agyszüleménye…)

A 2013-as év első félévből sem maradhatott ki több könyv filmre adaptálása, gondoljunk csak A Burokra, ami elég megosztó film lett (de nekem tetszett), a Rubinvörösre, ami szintén vegyes kritikát kapott a könyv rajongóitól (egy korábbi posztban már kifejtettem a véleményemet) vagy ott van a Warm bodies, ami nekem szintén pozitív élményt nyújtott, bár a könyvet még nem olvastam. Úgy látszik tehát, hogy az első félévem könyvből-filmek terén szerencsés voltam és remélem ez tart még egy ideig, hiszen a filmrendezők még bőven nem merítették ki az ötletkészletüket…

Continue reading →

Stephen Chbosky: The Perks of Being Wallflower (Egy különc srác feljegyzései)

Sok mindent el szeretnék mondani erről a könyvről, de helyesen fogalmazni egyszerűen lehetetlen. Hogy milyen élmény volt olvasni, mennyire volt hatással volt rám, mennyire volt a történet egyszer édes, máskor meg szívszorítóan keserű. 

A történetről: A könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

Continue reading →

Cora Carmack: Szakítópróba

Ez a könyv is a mostanság nagy népszerűségnek örvendő erotikus műfajnak a terméke, amit én khm… nem mintha prűd lennék, de nem nagyon preferálok. 

(Pláne attól kezdve, hogy az 50 árnyalat és társainak a története ugyanaz – hiszen mind egy Twilight fanfictionből indultak - ami ráadásul egy elferdült képet mutat a nemi egyenlőtlenségről, és ami érdekes módon mégis lekörözte a legnépszerűbb sorozatot, a Harry Pottert az eladási listákon. Igen, látszik, hogy kicsit sem vagyok kiakadva rájuk...*irónia*) 

Mélységes előítéletem ellenére úgy döntöttem, beleolvasok a történetbe, ami végérvényesen eldöntötte, hogy kell nekem ez a könyv. Hogy miért? 

A történetről: Szüzesség. Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be. És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

Continue reading →

Julie Kagawa: Vastündérek sorozat (1-2)

Vaskirály

Az első benyomásom az volt ehhez a sorozathoz kapcsolódóan, hogy milyen szépek a borítók. Na persze, egy könyvről nem lehet megállapítani, hogy milyen, kizárólag a borítójáról, tehát utánanéztem a véleményeknek, amik többségben csupa jót írtak, így döntöttem és tavaly beszereztem az első részt. Az első dolog, ami szemet szúrt a könyvben, hogy a főszereplő Meghan Chase mennyire idegesítő karakter. Csökönyös, sokszor nem gondolkodott, és mint minden naiv, buta hősnő, hülyét csinál magából Scott, a PASI előtt, akibe be le van esve. Ezek után a legjobb barátja, Robbie is furcsán kezd viselkedni és Meghan élete egy csapásra megváltozik, amikor kiderül, hogy ellopták az öcsét, Ethant…a tündérek.

Continue reading →

Sorozatmánia (2013)

Ha valaki megkérdezi melyek a kedvenc sorozataim, akkor általában mindet felsorolom, amit aktuálisan nézek. Nagyjából. Hogy miért? Ahogy mindenki más, én sem pazarolom az időmet olyanra, amit nem szeretek. Persze egy idő után, ha nagyon benne vagyok egy sorozatban, akkor már elfogult leszek vele szemben, ergo a hibái ellenére is tovább nézem. Megszokásból. Tudni szeretném mi lesz a vége, meg ilyenek. A legutoljára nézett sorozataimról itt is van egy kis összesítés:

Legújabb kedvenceim

Ha itt a nyár, akkor természetesen jöhetnek a filmmaratonok. Na persze, számomra ez a kifejezés csak sztereotípia, mert a szüleim soha nem engednék meg, hogy tíz órán keresztül a gép előtt üljek. Ennek ellenére azért próbálkozom. Ez a két sorozat hosszú idő óta rajta volt a radaromon, csak a vizsgák, meg egyéb elfoglaltságok miatt nem mertem belekezdeni. Hiszen reménykedtem, hátha annyira jó sorozatok lesznek, hogy csak azt akarom majd nézni, viszont annak a hátulütője az, hogy nem tudok a tanulásra koncentrálni.

Continue reading →

Rubinvörös film: A kritika

Szerintem még életemben nem vártam ennyit egy filmre. Több mint négy hónapot. Igazából ez nem is lenne elkeserítő, ha nem a huszonegyedik században lennénk, ahol egyes filmek már premier napján felkerülnek az internetre. És az egyetlen ok, ami miatt nem volt korábban szerencsém a filmhez - pedig március közepe óta tűkön ültem a filmet várva- az az, hogy német. Istenem, mekkora különbség! Nem közönséges amerikai, vagy fura humorú brit, hanem német. A másik ok talán meg az – amitől a filmforgalmazók nem kapkodtak a film kibocsátása után némely országokban, mint például itthon, vagy Amerikában – hogy egy tiniket megcélzó film, ami egy igenis nagy népszerűségnek örvendő könyvből készült, ergo nem lehet annyi rajongója, hiszen manapság ki olvas? (igen, irónia…)  Na, mindegy. A lényeg az, hogy „kicsit” meglepett, hogy ilyen későn jött ki a film – magyar feliratosan! online – persze mondhatjátok, miért nem néztem meg korábban németül, hiszen úgy már rég felkerült (vagy ukránul) – de mivel németül egyáltalán nem tudok (se ukránul), inkább vártam. (Talán még angolul is megnéztem volna, ha felkerül az a változat korábban. Nem került.) Most, hogy jól kidühöngtem magam (bocsi), jöhet a film.

Continue reading →

George R. R. Martin: Trónok harca

A történetről: A Tűz és Jég Dala történet a Hét királyság földjén játszódó lovagkori történet, ahol a Starkok, a Lannisterek és a többi királyi család vérre menő küzdelmet folytat a hatalomért és becsületért. Már aki.

Miután az előző királysegítő meghalt, Lord Eddard Starkot nevezi ki a király a Segítőnek, aki bár vonakodva, de elfogadja a címet és ezzel bekerül egy politikai játszmába, ahol „győzöl vagy meghalsz” és nincs középút.

Continue reading →

Bemutatkozás

Hol is kezdjem… mindig is szerettem volna blogot írni, csak fogalmam sem volt Miről, Miért, vagy Hogyan. Tulajdonképpen egy blog olyan, mint egy napló… Na mármost, én kisebb koromban (8-10 éves koromban) mindig nekikezdtem naplót írni, csak az volt a gond, hogy két oldalnál többre sosem jutottam, egyrészt a lustaságomból adódóan, másrészt nem volt túl jó az írási készségem. Elég legyen annyi, hogy ilyeneket írtam:

"Kedves Naplóm! Ma reggel felkeltem, és néztem a tesómmal a kölyökklubbot az RTL-en, aztán reggeliztünk rántottát (nagyon fincsi volt!) aztán mentünk suliba ami uncsi volt aztán hazajöttünk és unatkoztam, majd tévéztünk egy kicsit, meg utána játszottam a macskámmal és blablabla…"

Continue reading →