Michael Ende: Momo

Momo története a mesébe rejtett rideg valóság.

 

A történetről: A regény történetének helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Krimibe illő izgalmas kalanddal hozza vissza az embereknek az ellopott időt. S kiderül: a reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható.

Continue reading →

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Hihetetlen könyv egy távoli világról, ami valójában nem is állhatna távolabb tőlem - hiszen mi köze van egy huszonegyedik századi tizenévesnek a Távol-keleti gésa kultúrához a II. Világháború kellős közepén?

A történetről: Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.

Continue reading →

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Nem is értem magamat. Hiszen csak egy romantikus történet egy szerelmes párról, akik hosszú idő után találják meg a boldogságot… csai úgy, mint a legtöbb romantikus regény szerelmes párjai.  Szóval mi is olyan rendkívüli ebben a könyvben?

Minden.

Kezdjük a legeslegelején.

A történetről: Az árván maradt Jane Eyre-t szívtelen nagynénje neveli, ám egyre súlyosabb ellentéteik miatt a néni végül árvaházba adja a kislányt. Jane-ből művelt, kedves modorú kisasszony lesz, és ennek köszönhetően sikerül tanítónőként elhelyezkednie egy jómódú különc kastélyában, Thornfield Hallban. Miközben az úr, Mr. Rochester szeleburdi gyámleányát pallérozza, tiszta szerelem ébred benne gazdája iránt, és legnagyobb örömére érzelmei nem maradnak viszonzatlanok. Ám a kastély és a férfi sötét titka váratlan akadályt állít boldogságuk elé. Mind Jane-nek, mind Rochesternek súlyos megpróbáltatásokon kell átesnie, míg kiderül, vajon lehet-e reményük a megalkuvás nélküli beteljesedésre.

Continue reading →

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

„Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát.”

Jól mondta Lord Henry. Ez a könyv pontosan ez. Egy erkölcstelen, beteg könyv. Nincs mit szépíteni. Leplezetlenül ír a gyarlóságról, romlott erkölcsről, hiúságról, naivságról, befolyásoltságról, nárcizmusról, bűnökről és még sorolhatnám. És az egész folyamatnak az oka; egy festmény. Hát nem szomorú?

A könyv maga, a 19. Századi felvilágosult Londonban játszódik ahol mindenkinek csak a külcsín a fontos. És ezért még a lelküket is hajlandók eladni. Mint Dorian Gray.

A történetről: Dorian gazdag és gyönyörű fiatalember, aki örökké szép és fiatal akar maradni, s ezért még a lelkét is eladná. Miután egy barátja megfesti portréját, a fiú csak azt kívánja, hogy bárcsak a képmása öregedne helyette. Ördögi kívánsága teljesül. Dorian átadja magát az élvezeteknek, a bűn útjára lép, míg egy napon szörnyű felfedezést tesz; a pincében elrejtett képmás életre kel… 

Continue reading →