Marketingfogások a könyvpiacokon V. rész - A reklám

A múltkor úgy gondoltam, hogy véglegesen befejeztem a Marketingfogások a könyvpiacokon posztsorozatomat, hiszen szóba került Egy könyv összes alkotóeleme, kezdve a címtől, a fülszövegen és borítón át az ajánlóig.  Egy ideje viszont osztottam, szoroztam, ihletet kaptam, és rájöttem, van még egy - talán túl – nyilvánvaló dolog, amivel a könyvkiadók igyekeznek minél több vásárlót bevonzani, ez pedig nem más, mint a reklám. 

De milyen reklám? Most nem a könyvesbolti kirakatokra gondolok, amelyek nagy betűkkel hirdetik, hogy melyik könyveket adják fél áron vagy újdonságként, hanem az összes többi promócióra használt lehetőséget, ami akár egy médiafelület is lehet a világhálón. 

Viszont kezdjük egy old-school példával. Emlékszem, amíg Budapesten éltem (kb. három éve), gyakran jártam a metróval, és minden alkalommal a mozgólépcső falán, de még a metró kocsiban is, mindig nézegettem a posztereket, amelyek a legfrissebb, megjelent regényeket reklámozták. Bár mostanában nem tudom, mennyire divat ez, de akkor számomra enyhén kiakasztó volt látni, hogy mindig csak egy bizonyos rétegkönyvet reklámoztak (általában Fejős, Vass könyvek és társaik), amelyek kizárólag egy bizonyos kiadótól származtak. És miért volt probléma ez? Nekem, mint érdeklődő fiatalnak és egyben könyvmolynak, nem okozott problémát a könyvesboltban kiszűrni az értékelhető, valóban jó könyveket, de mikor az átlag felnőttről van szó, aki napi tíz órát dolgozik, és van jobb dolga is annál, hogy az interneten olvasgasson értékeléseket, - az már teljesen más történet. Ugyanis a munkából hazainduló emberek csak ezeket a „populáris” könyveket látják - amelyek már annyira divatosak, hogy a metróban is reklámozzák őket.  Így amikor nagy ritkán betérnek az átlagemberek a könyvesboltba, rögtön ezt az agyon reklámozott könyvet veszik meg, mert azt már valamilyen szinten „ismerik” és a rengeteg reklámja miatt rögtön azt feltételezik, hogy „jó” is. 

És így alakult ki azoknak a divatolvasóknak a tábora, akiket kizárólag egy strandon, ötven szürkével a kezükben lehet megpillantani… (De akik azért könyvszeretőknek tartják magukat.)

Moly vagy Facebook? Facebook vagy Moly? Esetleg Iwiw? Oké, utóbbi egy vicc most már. De a nagy kérdés, hogy melyik közösségi hálón érdemes könyveket promózni a kiadóknak, hol éri meg nyereményjátékot hirdetni vagy piackutatást indítani, anélkül, hogy az olvasóik tábora megsértődne? Tudniillik rengetegszer látok olyat, hogy egy kiadó a Molyon reklámoz egy Facebookos nyereményjátékot, ami nemegyszer von maga után minimum egy egy sértődött moly válaszát, „de mi van azokkal, akiknek nincs FB profilja”? Jogos kérdés, mivel a Moly magához a könyvmolyokhoz szól, míg a FB nem, de mégis, utóbbi sokkal elterjedtebb (konkrétan beépült a mindennapokba), ezért sokkal többen követik egy kiadó munkásságát ezen a közösségi oldalon. Azt viszont nem szabadna kétségbe vonni egy kiadónak sem, hogy a Facebook lassan, de fokozatosan hanyatlik népszerűségben, míg a Moly pont egyre ismertebbé válik, így érdemes mindkét közösségi oldal használóit figyelembe venni, like-októl független. (Személy szerint a FB-ra már csak elvétve jelentkezek be, könyvkiadós hírekre pedig a Molyt használom természetesen.)

A közösségi oldalakon való kapcsolattartás mellett van még egy újdonság, amivel az olvasók figyelmét fel lehet hívni egy könyvre mostanában. Filmelőzeteseket mindenki néz ugye? Na és könyvelőzeteseket? Itthon még nem annyira elterjedt, de az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek örvendenek ezek az alig egy perces book trailerek, amelyek a filmekhez hasonlóan, a történet hangulatát igyekeznek bemutatni egy röpke bepillantással is a sztoriba, amivel egyúttal érdeklődést generálnak a könyv iránt. Bár én jó ötletnek tartom ezt, de én magam nem nagyon kedvelek könyv előzeteseket nézni, aminek két egyszerű oka van. Egyrészt nem szeretném, hogy befolyásolja az előzetes a karakterek iránti elképzelésemet egy-egy (rossz) színészválasztással, másrészt imádok filmeket, könyvadaptációkat nézni, és mivel ezek a könyv előzetesek valamiért nagyon emlékeztetnek a filmekére, így automatikusan kedvem támadna megnézni azt a nem létező filmadaptációját a könyvnek. 

Végezetül jöjjön egy könyvnépszerűsítő módszer, ami felett a kiadónak nincs teljes hatalma (de mégis haszonélvezők), ez pedig az egyre növekvő bloggervilág. 

Költői kérdés, de azért valóban kíváncsi lennék, vajon hány kezdő blogger van teljes tudatában annak a ténynek, hogyha írnak egy könyvről, azzal már a könyvet népszerűsítik? Persze, mivel nem veterán bloggerekről van szó, így kevesebben olvassák az értékelésüket, de mind ismerjük azt a mondást, hogy ami egyszer felkerült az internetre, az ott is marad, így sosem tudhatja senki, hogy mikor befolyásolhatnak egy odatévedő olvasót a saját véleményükkel. A kiadók pedig ki is használják ezt, recenziós könyveket felajánlva külön a bloggereknek, vagy a hazánkban nemrégiben indult, de máris népszerűvé vált blogturnés esemény tagjainak. A Blogturné Klub elindulása rögtön rengeteg olvasót vonzott – ráadásul számos olyan látogatót is, aki eredetileg nem volt érdekelt a reklámozott könyvben – így joggal mondhatjuk, hogy már akkor megérte a kezdeményezés, amikor még csak egy új könyvmoly született az eseménynek köszönhetően. A vegyes fogadtatás viszont nem kerülte el a BTK-t sem, amelynek több oka is van, mint például a limitált számú tagok, vagy a nagyon hasonló, szinte mindig négy-öt pontos értékelések. A BTK iránti panaszok kifejtése tavaly nagy port kavart a magyar könyves blogger körökben, és bár akkor nem fejtettem ki itt a véleményemet, de máig úgy gondolom, hogy igen, lenne mit javítani a rendszeren (vagyis a kiadókra ható következményeire), a pozitívumok ellenére is. Amióta ugyanis a BTK van, a kiadók főleg ezekre a blogturnés blogokra támaszkodnak – nyilvánvalóan azért, mert sokkal többen követik őket - míg a többi bloggernek már nem ajánlanak fel annyi reci könyvet, mint régen.  Ráadásul még olyanról is hallani, hogy ha egy nem-tag blogger kérni merészelt könyvet, akkor a kiadó visszautasította azzal az érvvel, hogy a turnésok már írtak róla. Tekintettel arra, hogy a magyar blogger társadalom mára szintén hatalmas méreteket öltött, nem meglepő, hogy akarva-akaratlanul kialakulnak a klikkek az internet berkeiben. De mivel minden egyes blogger ugyanúgy indult, zéró követővel és egy szem poszttal, ezért szerintem érdemes lenne nekünk sokkal jobban összetartani.