Cím. Ez a hárombetűs szócska sokkal jelentősebb egy könyv
arculatában, mint gondolnánk. Nem, általában nem ez alapján választunk
könyveket, mégis legalább annyira fontos, mint egy fülszöveg. Miért is?
Mindenkinek szüksége
van egy névre. Ugyanúgy, ahogy az embereknek van neve, ami alapján beszélünk,
megszólítjuk, utalunk rá, ugyanígy a könyvnek is kell egy név, egy cím, ami
alapján – következtet az író és kiadó – ha az emberek, beszélnek róla, akkor így
emlegetik. Hiszen azt mégsem mondhatjuk, hogy az a könyv. Mégis melyik? Persze van olyan eset, hogy az íróval
kapcsolatban emlegetjük a könyvet és addig ez rendben van, míg a szerzőnek csak
egyetlen könyve van, de mi van akkor, ha Agatha Christie műveiről van szó?
Abból van vagy százötven…
Az is egy kérdés, hogy milyen a tökéletes könyvcím. Nyilvánvalóan,
ha szép, érdekes, hangzatos címe van egy könyvnek, akkor lehet, hogy előbb
emeljük le a polcról. Nem szabad elfelejteni viszont az egyediséget, főleg ma, amikor
a könyvpiac olyan méretekre duzzadt, hogy rengeteg könyvnek van hasonló vagy
ugyanolyan címe. Az pedig egyértelmű szerintem, hogy a cím könnyen
kiejthetősége, esetleg egyszerűsége is egy fontos szempont. (Talán ezért
találkozhatunk a régi, magyar könyvekkel kapcsolatban három-négy szavas
címekkel?)
Nem érdemes elfelejteni, hogy a címnek a szerepének is meg kell feleljen. Fontos, hogy lefesse a teljes történet lényegét, gondolkodásra
késztessen, - vajon mit jelenthet – és úgy általában köze kell legyen a
történethez. Tehát meg megmutatja, hogy kiről
vagy miről szól (szóval magát a
főkaraktert), esetleg a helyszínt,
ahol játszódik, vagy azt, hogy mi
történt.
Kivételek azért vannak, mert Dumas regényének a címe, pont nem
a főszereplőről szól. A három testőr?
Hol van D’Artagnan?
Lássunk azért pár jó példát is. Egyik kedvenc könyvcímem az Anna és a francia csók. Ez
a cím első perctől kezdve rámutat, ki a történet főszereplő, csakúgy, mint a Harry Potter és a… ráadásul a francia
csókkal két dologra is asszociálhatunk. A francia csók önmagába kicsit
erotikusabb vonalat mutat (pedig egy YA könyvről van), viszont itt kimondottan
a francia csók a romantikát szimbolizálja, mert a történet főcselekmény szála
Annára és a szerelemre épül. És ha még
tovább akarnánk menni, akkor a francia csókot szó szerint is vehetjük, ami a
történetre tökéletesen igaz lesz, mert Anna Franciaországba megy és egy félig
francia srácba szeret bele.
Egy másik érdekes cím,
A Burok. Angolul a cím teljesen más, hiszen a The Host szó szerint „A gazdatestet” jelenti viszont érdekes, hogy
attól kezdve, hogy a gazdatest a főszereplőre, Vándorra mutat, a burok fogalma
magyarul is átváltozik és attól kezdve, a burok egyszerű jelentése helyett,
tudjuk, hogy a cím a gazdatestre utal. (Még szerencse, hogy a cím végül is ez
lett, mert „A gazdatest” nem hangzik túl szépen magyarul.)
Más címváltoztatások sajnos kevésbé szerencsések. Vegyük
például az Éhezők viadala harmadik
kötetét. A kiválasztott. Önmagában
semmi baj a címmel, hiszen Katnissre utal, viszont angolul a Mockingjay már azt jelenti, „A
fecsegőposzáta”, ami szintén Katnissre utal és ettől kezdve a magyar cím túl
egyszerű, túl jelentéktelen lesz. (Nekem speciel A kiválasztottról Harry Potter
jut eszembe, akit szintén így emlegettek.) Tényleg olyan nehéz lett volna
megtartani a fecsegőposzátát?
Viszont ha ez a cím rossz választás volt, akkor mit szóljunk
a Kilencedik titkához Pittacus
Loretól? Bár még a könyvet nem olvastam, de az első két részt igen, és rengeteg
véleményben azt olvastam, hogy kilencedik csak egy egyszerű mellékszereplő,
titokról pedig végképp nincs szó. Az angol cím amúgy a The Rise of the Nine, ami azt jelenti, hogy a Kilencek
felemelkedése/felkelése. Nem igaz, hogy nem lehetett volna egy sokkal jobban
kapcsolódó címet találni… még ha a Kilencedik
titka jól is hangzik.
Egy másik könyv, aminek a címének nincs sok köze a
történethez, az a Szakítópróba.
Viszont ellentétben az előző könyvvel, itt valamilyen szinten mégis jobb a cím
magyarul, mert az angol cím Losing it, ami magyarra fordítva Elveszteni azt (mármint a szüzességet) és valljuk be, ez sehogy sem hangzik jól. Főleg úgy,
hogy a cselekmény főszála egy idő után nem csak erről szól.
Mostanában a kiadók egyre többször döntenek úgy, hogy
meghagyják az eredeti címét is a könyvnek a borítón, ha nem tudnak kitalálni
egy jól hangzó címet, vagy azért, mert az angol cím sokkal divatosabb. Ez főleg
a Könyvmolyképzőre jellemző. Bizonyos szinten ez jó is, mert így legalább
tudjuk az eredeti címet is, (plusz angolul is tanulhatunk) és megmagyarázzák
ezzel a dologgal azt, hogy miért van teljesen más címe lesz a könyvnek, mert
lehet, hogy ami angolul jól hangzik vagy értelmes, az magyarul már nem biztos.
Etikai kérdésként viszont megmarad, hogy Magyarországon, magyar nyelvű
könyveken tényleg rendben van az angol cím?
 |
| Általában nincsen problémám az angol címekkel, de amikor egy sorozat első két részének magyar címe van, majd a harmadik már angol, az kissé következetlenség, szerintem. |
Összefoglalva, egy regénynek rengeteg összetevője van, ami
hozzáadja a maga részét ahhoz, hogy a könyv egyedi és kívánatos legyen az olvasók számára, így a hamarosan
következő posztban a borítóról lesz szó.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése