James Dashner: Az útvesztő

Azt a bökött* mindenit! Na, de kezdve az elejétől…

A történet: Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. Majd egyszer csak minden megváltozik… mert, megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

"Üdv a Tisztáson!”

Mikor belepottyantam ebbe a világba, szerintem zavarodottabb voltam, mint Thomas.  Aki semmit sem értett, tehát én sem értettem, mi is történik éppen? Meg beismerem, először egy kicsit furcsa volt a történet. Meg ott voltak a még furább kifejezések.  Majd, ahogy fokozatosan haladtam az oldalakkal, meg előkerültek a Siratók is - Vajon hogy nézhetnek ki a valóságban? Kábé úgy próbáltam elképzelni, mint a Szörny Rt-ből az igazgatót… na az félelmetes – addigra belevesztem az útvesztőbe, ja nem. A történetbe. Szó szerint.



Az általam elképzelt Sirató - csak szemüveg és notesz nélkül :D



Izgalmas volt, hihetetlen, elgondolkodtató, szinte nem is voltak tájleírások - nem mintha hiányoztak volna…-  folyamatosan történt valami és ez a könyv hosszú idő után elérte, hogy ne azért akarjam befejezni a történetet, mert azzal máris eggyel növelem az olvasmánylistámat, hanem mert annyira kíváncsi voltam, hogy mi lesz a könyv vége. Azaz, ahogy minden végződik. És ez annyira jó érzés volt.

Zöldfül, azaz Thomas, bár nem lett kedvenc szereplőm, de nem idegesített, viszont Newt és Minhot bírtam valamint, és a végére Chuckot is sikerült megszeretnem. Egy kicsit. Szegény.

Teresa, mint egyedüli lány, nem sokat szerepelt hosszú ideig, viszont annál nagyobb szerepe volt a végkifejletben, ahogy Thomasnak is. Na, igen. A könyv vége. Ami egy kicsit zavarosan meglepő volt. Az írónak tényleg sikerült lezárnia úgy a történetet, hogy az ember lánya azt gondolná, végre, Thomasék megmenekültek, de nem, mert az író csavart egyet a történeten és – spoiler - Thomas és társai kijutva a labirintusból egy katasztrófa sújtotta világba jutnak. Ezek után egyértelműen kíváncsi vagyok, hogy az író mit fog tudni kihozni ebből a poszt-apokaliptikus világból – mert először elolvasva, az utolsó pár oldalt valahogy oda nem illőnek éreztem (ami miatt lett levonva fél pont), de nem hiszem, hogy az író ne tudná megoldani.

Mert nem szabad elfelejteni. Hiába lett vége az útvesztőnek… a valós élet útvesztője igenis folytatódik. Nagyon is.

A film plakátja

És a film...: Ahogy említettem már korábban a könyvadaptációs bejegyzésemben, a könyvből lesz film. Talán az egyik legjobban várt film lesz 2014-ben, hiszen ez az egész labirintus dolog filmvásznon- esetleg még 3D-ben is (?)- szörnyen látványos lenne. A színészekkel többé-kevésbé elégedett vagyok, mert a kedvenc karakteremet, Newt-öt, Thomas Brodie-Sangster játssza, aki valamikor réges régen szerepelt az Igazából szerelemben, ahol olyan kis cuki kölyök volt- bár a filmet még nem láttam- vagy a mostanában nagy népszerűségnek örvendő Trónok harcában, Jojen Reed szerepében. A főszereplő srácot alakító Dylan O'Brien személy szerint egy filmben láttam, The First time-ban, ahol nem nyűgözött le, de nem szokás egy színészt egy szerepről megállapítani, úgyhogy kíváncsian várom mit fog végül kihozni Thomas karakteréből...

*Sokszor használt egyedi kifejezés a könyvben.

Amit nagyon szerettem benne: Az alapötletet, a pörgő cselekményt.

Ami kívánnivalót hagy maga után: A történet vége először nagyon fura volt, viszont azt sikerült elérnie, hogy még így is kíváncsi legyek a következő részre.

Kedvenc karakter: Newt, Minho

Borító: 5/4

Pontozás: 5/4,5*