Drámai Filmes Projekt: Begin Again

[Bár én alapjáraton véve könyvadaptációkról írok a blogon filmek terén, de az év eleji filmkritikás poszt óta rájöttem, szeretnék minél több kevésbé könnyed témájú filmet nézni. Ezt követően pedig szívesen folytatnám az ilyen műfajú filmekről való mini kritikás bejegyzéseket egy Drámai Filmes Projekt keretein belül, melyben kortárs filmdrámákról és független művész filmekről lesz szó (vagyis minden olyan filmről, aminek van mondanivalója és nem egy sima popcorn mozi).] 

A projekt első posztjaként, a Begin Again, vagyis Szerelemre hangszerelve című filmet választottam, amit nemrég sikerült moziban megnéznem. 

A történetről: Gretta (Keira Knightley) és barátja, Dave (Adam Levine) a főiskola óta járnak, és közös szerzői a daloknak, melyekkel a férfi fellép. Amikor egy komoly kiadó szerződést kínál Dave-nek, New Yorkba költöznek, csakhogy a frissen szerzett dicsőség hamar a férfi fejébe száll, és szakít Grettával. A veszteségtől még kóválygó lány sorsa akkor fordul jobbra, amikor Dan (Mark Ruffalo), a levitézlett ex-lemezkiadó vezető egyik este meghallja énekelni egy kis East Village-i színpadon, és azonnal felismeri Greta nyers, átütő tehetségét. A véletlenszerű találkozásból egy kölcsönösen sorsfordító kapcsolat elbűvölő portréja formálódik ki, melynek hangkulisszáját a nyári fényben fürdő New York adja.

Continue reading →

Shannon Hale: Austenland – Vakáció Mr. Darcyval

Végül a filmhez volt szerencsém előbb, de a könyv volt az, ami először felkeltette az érdeklődésemet a történet iránt. Tudniillik, az írónőnek köszönhetően már volt egy meglepően jó könyvélményem, A suttogó -  amit minden mesefeldolgozás kedvelőnek nagyon ajánlok :) –ennek köszönhetően pedig arra a bizonyos Mr. Darcyval való vakációra is kíváncsi lettem. A film – amiről azóta kritika is született - nem várt módon nagy kedvencemmé vált (és amit azóta még egyszer megnéztem és még mindig imádtam), ezért reméltem, hogy a könyv is ilyen hatással lesz rám. 

Kár volt aggódnom. 

A történetről: Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában. Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna. Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?

Continue reading →

Rainbow Rowell: Fangirl

Eredetileg nem terveztem be most nyárra ezt a regényt, de amikor a boltban megláttam, rögtön elcsábultam…

Amikor először futottam bele ebbe a regénybe az interneten, már akkor tudtam, hogy ezt nekem írták. Fangirling. Rajongás. Lelkesedés. Megszállottság. Korábban már volt egy posztom erről, ezért ezt nem is ragozom tovább. Viszont volt bennem egy kis félsz is, mert a regény hősnője, Cath által imádott univerzum, a fanfiction írások világa nem is állhatna távolabb tőlem. Bár volt pár kitekintésem ebbe a párhuzamos univerzumba, de rájöttem, hogy hosszútávon nem tudom „elhinni” a történetet, ha nem az író saját tollából származik. Így kezdtem neki a Fangirlnek, kíváncsian várva, hogy lássam, miért is istenítik Miss Rowellt és az ő képzeletbeli Simon Snow könyvsorozatát.

A történetről: Cath egy Simon Snow fan. Ikertestvérével, Wrennel együtt a többmilliós nagyságú Simon Snow rajongótábort erősítik, főleg egy bizonyos Simon és Baz párost, egészen a gimi végéig. De amikor fősulira mennek, minden megváltozik. Cath számára nem, ő továbbra is írná tovább népszerű Simon Snow fanfictiönjét, miközben egy olyan világról, fandomról álmodozik, ami soha nem lehet az övé. De Wren nem. Ikertestvérével szemben Wren fel szeretne nőni. Bulizni, piálni, pasizni, egyedül, Cath nélkül. Vajon képes lesz Cath Wrentől elfüggetlenedni, barátokat találni és általában egy normális fősulis életét élni, miközben olyan gondok nyomasztják, mint például labilis idegzetű édesapja utáni aggódás, aki először lesz ténylegesen egyedül, a válása óta, lányai nélkül… Képes lesz Cath nem aggódni? Képes lesz egyedül végigcsinálni?

Continue reading →

Kérdések nekem, válaszok nektek (Blogger Díj - 2. felvonás)

Bár már pár hónap eltelt azóta, hogy az utolsó Liebster Award Díj újabb hódító útjára indult a könyves blogok közt, de nekem csak most jutott időm foglalkozni az újabb díjakkal és hozzákapcsolódó kérdésekkel, amelyeket azóta kaptam, hogy az első díj eljutott hozzám. Először is köszönöm szépen Liliane_Evansnak, Anitigernek, Szaszának, Bibőnek, Nuomának és  Arabell Luneának a díjat, nagyon jól esik, hogy ennyien gondoltak rám. 

Annak ellenére, hogy korábban már hozzám is eljutott a blogger díj és már tovább is küldtem, úgy gondoltam, hogy válaszolok a kérdésekre megint (anélkül, hogy tovább küldeném a díjat, hiszen a blogos ismertségi körömben mindenkihez eljutott már), mert szerintem jó dolog megismerni jobban a bloggert, és ezek a kérdések tökéletesek erre. Viszont, mivel elég sok kérdésre kellene válaszolnom és sok átfedés lehet a kérdések tartalma között, ezért minden egyes bloggertől kapott tizenegy kérdésből ötöt szelektálok ki, amire válaszolni fogok. 

Continue reading →

Jennifer L. Armentrout: Ónix

Az igazság az, hogy nem terveztem szeretni az Ónixot. Igen, tudom, hogy rengetegen imádják (moly: 94%  583 csillagozásból, goodreads: 4,40/5  55,332 csillagozásból!), de számomra az első rész egyáltalán nem hozta azt a szintet, mint amire számítottam volna egy ilyen magas értékelésű könyvtől. Nem, nem utáltam az Obszidiánt sem, de számomra a könyv elolvasása egy teljesen átlagos YA regény élményét hozta el és nem többet.  Az első benyomásom tehát az volt, hogy ez a könyvsorozat egy cseppet túlértékelt, amin az sem segített, hogy az Obszidiánban rengeteg Twilight párhuzamra bukkantam, ami enyhén szólva is idegesítő volt. Így az Ónixtól is valami hasonlót vártam… 

A történetről: Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban. De nem ez a legnagyobb problémánk. A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van. 

Continue reading →

Mennyire vagy fangirl tízes skálán?

Mivel éppen a Fangirlt olvasom Rainbow Rowelltől, a történet hatására egy gondolat fogalmazódott meg bennem. Konkrétan az, hogy mennyire lehetek én "fangirl"? 

Persze mindenki tekintheti magát fangirlnek vagy fanboynak, de az már egyéntől függ, hogy meddig terjedhet ez a rajongás egy adott könyv, film vagy sorozat iránt. Vagy meddig engedi meg önmagának, hogy egy aktuális fandomban éljen, anélkül, hogy ez hatással lenne a valódi életére. Hiszen nem egy esetről olvashattunk az interneten, amiben egy rajongó túl messzire ment a lelkesedéssel egy celeb iránt, mint például az a fiú, aki Justin Bieberré "operáltatta" magát. Ez természetesen már nem normális, sőt beteg, de én most nem is velük szeretnék foglalkozni. Jelenleg ugyanis az érdekel, hogy az ártalmatlan rajongás, lelkesedés vagy fangirling - amit valószínűleg sok könyvmoly ismer :D -  meddig fokozható általunk. Én magam viccesen azt szoktam mondogatni, hogy szeretek megszállott lenni egy-egy fandom iránt, de a következő lista alapján - ami természetesen kizárólag az én szubjektív véleményemet tükrözi, tehát egyénenként eltérhet, ki mit enged magának fangirlködés szinten - én még a középmezőnyben vagyok. 

A Fangirl mérce

1. Megállás nélkül gondolkozol az aktuálisan olvasott vagy látott filmről. Talán még álmodsz is róla. De azért megtartod magadnak, mert nem szeretsz másokat fárasztani a "megszállottságaiddal.". 

Continue reading →

Nyári Fotópályázat a Maxim Kiadóval

A Maxim kiadó új nyereményjátékot hirdetett nemrég, amely során lehetőséged van nyerni még több könyvet! Jól hangzik, ugye?

A játék lényege egy fotópályázat, mely során minden érdeklődő nevezhet egy képpel, a három legtöbb szavazatot begyűjtő kép feltöltője pedig nagyon értékes nyereményeket nyerhet!

Continue reading →

Sorozatmánia (2014)

Újoncokról, kaszákról, finálékról, és darákról, avagy minden olyan sorozatról, amit ebben az évben néztem eddig, és amit még tervezek. 

Mivel tavaly nyáron már volt egy Sorozatmánia posztom, úgy gondoltam, folytatom a hagyományt, főleg azért, mert azóta sok víz lefolyt a Dunán és a sorozatnézési szokásaim jócskán megváltoztak. Rengeteget elkezdtem, még többet folytattam, és sajnos olyan is volt, amiből elegem lett, mert meguntam. 

Continue reading →

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Szeretem a romantikus történeteket, de azt még jobban szeretem, amikor adnak valami pluszt az életben. Amelynek az elolvasása után percekig le vagy fagyva, mert egyszerűen nem vagy képes elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Rebecca Donovan az ilyen tabutémák közül dolgozott fel egyet, az egyik legkegyetlenebbet. Megszoksz vagy megszöksz? Sokszor az utóbbi gyávaságnak minősül, de szerintem most Emma rosszul döntött…

A történetről: Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat…

Continue reading →

Austenmánia - Austenland és A Jane Austen Könyvklub filmkritikák

Austenland (2013)

Dacára annak, hogy soha nem én voltam a világ legnagyobb Austen rajongója, de még Mr. Darcyé sem – előbbi persze nem azt jelenti, hogy nem tartom jó könyvnek a Büszkeség és balítéletet –mégis kíváncsi lettem Jane kalandjaira Austenlandben annak köszönhetően, hogy imádom a modernizált tündérmeséket, vagy ebben az esetben a klasszikusok új köntösben verziót. Másrészt a film alapjául szolgáló regényt egy már általam ismert írónő írta, szóval minden esély meg volt rá, hogy vagy nagyon szeressem a filmet, vagy nagyon utáljam, mert egy dolog biztos volt eddig. Austenland nem az én világom. 

Már a film kezdetétől nyilvánvalóvá vált, hogy a történet nem szeretné komolyan venni magát, hiszen adott Jane, a főszereplő, aki harminc éves és még mindig a saját babaházában él Mr. Darcyról álmodozva.  Valamilyen szinten átérezhettem a helyzetét, mert én is rengeteg dolgot imádok megszállottan, de ennyire azért nem. Mármint nem utaznék el az összes megtakarított pénzemen egy képzeletbeli világba, abban bízva, hátha az életem új fordulatot vesz végre pozitív irányba... Jane mégis megteszi, és rá kell jönnie, Austenlandben sem annyira tökéletes az élet, mint remélte.

Continue reading →

Filmes jogok eladva #3 - Komoly témájú könyvadaptációk

A legutolsó Filmes jogok eladva poszt óta újabb könyvadaptációkra derült fény, amelyekre ha nem is száz százalékig, de számíthatunk a jövőben. Mivel a múltkor YA könyvekről volt szó, most egy kicsit a komolyabb témájú regények felé vesszük az irányt, amelyekről a közelmúltban derült ki, hogy filmvászonra adaptálják és esetleg a casting is meg van már. Jöjjön tehát újabb öt könyvcím. 

Continue reading →

1 évesek lettünk! & meglepi bejelentés

Egy év. Pontosan egy év telt el azóta, hogy hivatalosan is megnyitottam a blogot, amire visszagondolva, hogy mennyi idő telt el, magam sem hiszem el. Ugyanis egy év hosszú idő, és a suli, a vizsgák és egyéb kötelezettségek mellett nem könnyű kitartani. Nem mintha nem adnék bele mindent, ha már egyszer elkezdtem, egyszerűen csak az ilyen dolgokban eddig nem mutattam ilyen hosszú ideig kitartást, számba véve, mennyi kutyám, farmom, tevém és pingvinem múlt ki eddig a virtuális térben. Persze több év eltelt azóta, hogy ilyen dolgokkal foglalkoztam, másrészt pedig, egy számítógépes házi kedvencet összesem lehet hasonlítani egy bloggal. Bár furcsának hangozhat, de számomra a blog olyan mint egy gyerek, amivel folyamatosan kell foglalkozni, mégis rengeteg örömet okoz. 

Continue reading →