Megmondom őszintén, olyan régen olvastam Pippa Kenn történetét, hogy alig pár dologra emlékeztem, mikor neki kezdtem a folytatásnak. Miért ilyen későn? Jogos a kérdés. Egy ideje már a polcomon volt a második rész, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam, az oka pedig nagy valószínűséggel a műfajához köthető.
Ahogy egyre kevesebben ülnek be egy disztópiás/poszt-apokaliptikus YA filmre a mozikban – aminek köszönhetően sorra buknak ezek a filmek – úgy én is már belefáradtam ebbe a műfajba. Éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott, Az emlékek őre azok a könyvek, amikből adaptáció is készült, de ez egytizede sem annak a mennyiségnek, ami a hazai könyvespolcokon is megtalálható. A mennyiség pedig a minőség rovására megy, és egyre silányabb, összecsapott történetekkel találkozni manapság. Ezek után valahogy nincs sok kedvem ebből a műfajból olvasni, pedig nem egy elkezdett sorozatom van.
.jpg)
