2013. szeptember 29.

Így neveld a sárkányodat - filmkritika és a siker titka

Tudom, tudom. Ez a film már rég nem aktuális, hiszen a premier volt vagy három éve, ráadásul hamarosan jön a második része. Személy szerint most mégis az első résszel foglalkoznék, hiszen én csak nemrég fedeztem fel a világ egyik legjobb animációs filmjét - helyesbítés, idén tavasszal a vizsgák idején.  Az igazság az, hogy korábban sosem értettem, miért ennyire sikeres ez az animációs film a nézők és kritikusok közt  egyaránt.  Nyilván nem volt ismeretlen előttem az Így neveld a sárkányodat gyerekfilm több évvel ezelőtt sem, de valamiért nem vonzott. Sárkányok? Ugyan, én már kinőttem a gyerekkorból, miért érdekelne, hogy hogyan neveljük a sárkányunkat? Ráadásul nekem még sárkányom sincs, tehát, mint oktató film, azért sem volt érdemes megnéznem. Aztán másfél éve mégis úgy adódott, hogy elkezdtük nézni angol órán.  Néztünk belőle vagy húsz percet, de számomra akkor tömény unalom volt.  (Amihez valószínűleg köze volt az akkori gyatra nyelvtudásomnak is. ) Az első találkozásom a mesefilmmel tehát nem sikerült jól, így hosszú ideig kitartottam amellett, hogy én csak azért sem nézem meg siker ide, vagy oda… egészen az ez évi vizsgámig, amikor is egy kis pihenés szempontjából úgy döntöttünk, Flox és én, hogy nézzünk meg egy filmet. Fél órán át veszekedtünk azon, hogy mit akarunk látni, végül ráböktem erre és megnéztük. És imádtuk.

Ebben a bejegyzésben nem azt szeretném kifejteni, hogy nekem tetszett vagy sem, mert az előbbit egy ideje már lehetett sejteni a blogon lévő képekből vagy rajzokból. Nem, a célom az, hogy most az egyszer több szemszögből láttassam a filmet, objektíven, mert megszállottság ide vagy oda, az egekig magasztaló lelkendezésnek is vannak határai…
Oké… lehet, hogy mégis lesz egy kicsi. :)

Az Így neveld a sárkányodat története világos és egyszerű. Adott egy viking gyerek, Hablaty (angolban Hiccup), aki mondhatni a vikingek szégyene, annak ellenére, hogy az apja a többi viking főnöke Hibbant (Berk) szigetén. Mert Hablaty kicsi, csenevész és hasznavehetetlen, ha sárkánytámadás van. Egy alkalommal aztán mégis sikerül félig lelőnie egy kimondottan veszélyes példányt, egy éjfúriát.  Senki sem hisz neki, ő pedig a keresésére indul, hogy megölje. Meg is találja, viszont megölni azt nem tudja. Ehelyett a Sárkányok könyvének segítségével, neki lát, hogy „megszelídítse”…


Így elmondva lehet, hogy nem tűnik egy izgalmas akciódús történetnek. Számomra sem tűnt annak, pedig az.  Nagyon is.  

Az első legjobban szembetűnő pozitívuma a mesefilmnek, hogy megtestesíti a animációs film szentháromságát. Izgalmas történet, mert hiába a fiatalabbak a célkorosztály – nem, nem csak ők! – de még a gyerekeknek is szüksége van valamire, amitől a film végére tövig rágják a körmüket. Humor, mert bármilyen is legyen a film, jó poénokkal félig már megnyeri a nézők szívét.  Tény, hogy ebben az esetben a humor forrása inkább Hablaty beszólásai önmagára nézve vagy a helyenként nem humorosnak szánt morbid poén, ami a filmben néha megjelenik. A harmadik és egyben utolsó… helyes (!) vagy aranyos animációs karakterek, mert minden animációs filmbe kell egy olyan karakter, aki miatt „nyálcsorgathatunk” vagy ami miatt azt mondhatjuk, hogy „Olyan cuki, hogy belehaloook” .  Ami ebben a filmben inkább az utóbbi, mert a szereplők csak gyerekek  -  nem sokáig...  - viszont akkor is ott vannak azok az édes kis dögönyözni való sárkányok. Főleg Fogatlan vagy személyes kedvencem, Bütyök. :)

Innentől kezdve a bejegyzés nyomokban spoilert tartalmazhat!

Ezen kívül megjelenik az elengedhetetlen romantika, ami a filmben, bár kevés volt, de nagyon édes Hablaty és Astrid között, és amire ezer százalék, hogy számíthatunk a következő részben, mivel az első film óta öt év is el fog telni, történet szerint.  



Siker szempontjából a karakterek is meggyőzőek lehetnek, amikor csak eszünkbe jut, milyen különféle személyiségű viking gyerek lakik Hibbant szigetén, és akikkel így a gyereknézők könnyebben azonosulnak. Gondoljunk csak a főszereplő Hablatyra, aki engem kicsit Harry Potterre emlékeztet (a párhuzam persze nem baj), és nem csak azért, mert kicsi, csenevész és kissé szerencsétlen, hanem mert mindennek ellenére jószívű, okos és bátor. Valamint nem lényeges hasonlóság, de észrevehető, hogy Hablatyot is kicsit másként kezelik a többiek, (mint Harryt) mondhatni „Kiválasztottként”, csak azért, mert az apja Pléhpofa (Stoick), a vikingek főnöke. És ami az egyik oka, hogy egyesek, legfőképpen Takonypóc (Snotlout) rivalizálnak vele. Takonypóc karaktere pont ezért sokkal ellenszenvesebb is, mondhatni ő testesíti meg a való életben azt a gyereket, aki csak azért „menő”, mert ész híján arrogáns és nagy a szája, és mert fizikailag nagyobb és erősebb társainál. Ráadásul Takonypóc sem közömbös Astrid iránt (igazából nem tudom eldönteni, hogy ez valós, vagy csak azért van így, mert ettől még menőbbnek tűnik), ami viszont még jobban növeli az ellentétet közte és Hablaty közt, mert, hogy Astrid szíve inkább Hablaty felé húz. Astrid a „szerelmi háromszögbeli” szerepének ellenére sem lányos, hanem vagány és cinikus. Valamint lány létére ő harcol a legjobban. Halvér (Fishlegs) inkább a stréber dagit testesíti meg, aki a sárkányos könyveket bújja, mintsem hogy sárkányok ellen harcoljon. Ennek ellenére mégsem antipatikus karakter, már csak a sárkánya miatt sem. Aztán ott van a szado-mazo ikerpár, akik inkább fárasztóak, mint viccesek. Azért remélem egy kis komolyság fog beléjük szorulni a második részben majd.

Érdekes, hogy sok más animációs filmmel ellentétben még a kritikusok is imádták az Így neveld a sárkányodat. Én magam nem tudhatom az okokat, mert nem jártam tüzetesebben utána, viszont egy-két tippem így is van. Mégpedig az, hogy a film cselekménye sok más hasonló film cselekményével ellentétben egyáltalán nem butaság, vagy őrültség. Nem csak egy gyereknek való buta mese. Mert mondanivalója van.  

A cselekmény fővonala Hablaty személyén és kapcsolatain alapul. Ahogy a többi vikingnek, Hablatynak is az az álma, hogy sárkányölő váljon belőle. Sokan kételkednek benne, ám végül mégis lehetőséget kap, hogy megöljön egy sárkányt, de ekkor megtorpan. Tényleg, miért is akarja megölni? Saját magát később azzal ámítja, hogy egyszerűen gyáva volt, de ez tényleg gyávaság kérdése volt? Hablaty a döntésének köszönhetően viszont egy új utat talál a sárkányokhoz. Részben egy könyv segítségével, részben saját személyisége, gondolkodása segít neki abban, hogy rájöjjön, a sárkányok mégsem vérszomjasak, ha megneveli őket. Ilyen módon válnak társakká Fogatlannal, majd később barátokká, ami végül gyökeresen megváltoztatja a vikingek felfogását a fajtájukkal szemben. Ez sem könnyű persze Hablaty számára, hiszen először lázadónak minősítik új felfogása miatt. Bár ettől kezdve Fogatlan a maga módján mellette áll, hogy bizonyítsa Hablaty igazát (például védelemmel), de még így is sok időt és áldozatot fog igényelni a fiú számára a végkifejletig jutás. Ennek ellenére szerintem dicséretre méltó Hablaty küzdelme ilyen téren, hiszen képes volt kiállni egy csapat dühös vikinggel szemben egymaga egy saját, jobbnak ítélt, önálló véleménnyel.  Hányan lennénk képesek ugyanerre, mi nézők? A választ nem tudhatom, de mindenképp követendő példának minősül Hablaty viselkedése, mert rámutatott arra, hogy akár kicsi vagy akár nem, attól még bátor lehetsz.

A másik szál, kevésbé nyilvánvaló, de annál fontosabb. Hablaty kapcsolata az apjával végig fut a teljes filmen. Láthatjuk, amint a film első felében Hablaty és Pléhpofa viszonya katasztrofális. Hablaty próbál az apja kedvére tenni, de sohasem sikerül, mert mindig máshogy sül el, amit eltervez. Ráadásul Pléhpofa valószínűleg Hablaty születése óta nehezményezi, hogy fia nem a szokásos keménykötésű, erős csontozattal megáldott vikinggyerek, amit éreztet is vele. Mindennek ellenére, ha nem is a gyökeres, de azért nagy fejlődés fog bekövetkezni Hablaty és apja kapcsolatában a film végére Hablaty „új keletű” bátorságának köszönhetően.

Összefoglalva a korábban felsorolt pontokat, nem csoda, hogy ennyire sikeres lett a mozifilm, fiatalok és idősebbek körében. Gyönyörűen megírt történet, amit első sorban Cressida Cowellnek, az írónőnek köszönhetünk, amit egy igazán kivételes grafika tesz teljessé, ráadásul nem szabad elfelejteni a történethez illő hangulatos filmzenét sem. A film vége pedig a nézőknek még meglepetést is okoz, mert nem a szokványos cukros hepiendet kapjuk, hanem egy kissé keserédes befejezést, ami még felejthetetlenebbé teszi ezt a filmélményt. 



Pontozás: 10/10* 

Tudtad? 
  • Fogatlan eredeti karaktere egy Terrible Terror lett volna, lásd lenti képen. 
  • A filmbeli káromkodások, mint a Thor/Odin szerelmére nem a Bosszúállókból van, hanem a norvég mitológiából. :)
  • Az Így neveld a sárkányodathoz kapcsolódóan sorozat is fut a Cartoon Networkön Hibbant sziget harcosai néven, amit említettem is már a korábbi posztokban.




Share:

2 megjegyzés:

  1. Imádom ezt a mesét :3
    Itt vagyok már felnőtt emberként, lassan gyerekem lehetne, nem nekem kéne gyerekként viselkedni. De ez a mese fantasztikus! :D Ráadásul a második részét is komolyan odatették! Tényleg emelte a színvonalat, akármelyik kritikus akármit mond :D

    Tomo-chan

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megnyugtatásul, a kritikusok is szerették a második részt, nem hiába jelölték Oscarra. :))

      Törlés