Szépség és a Szörnyeteg - A sorozatkritika

Avagy a Szépség és a Szörny… űség igaz története

Esküszöm, hogy szeretni akartam. Már előre elterveztem, hogy új kedvenc sorozatot avanzsálok, hiszen elsőre ebben a sorozatban minden benne volt, amit szeretek. Komolyan, a kezdés előtt kizárólag már csak pozitív kommenteket néztem, hogy megelőzzem az esetleges befolyásoltságot. És akkor jöjjön az a három bizonyos dolog, ami miatt nagy reményekkel kezdtem neki:

1) a romantikus krimi szál

2) a szimpatikus főszereplők

3) a jó alap sztori, ami ráadásul a Szépség és a Szörnyeteg meséjén alapul

Tudni kell rólam, hogy romantikus alkat vagyok, így minden jöhet, amiben van szerelem, de soha sem a nyálas fajtából. A krimi rész ötlete is nagyon jó volt, így legalább volt egy ellensúly a romantikus szállal szemben. A színészek első blikkre jónak tűntek, ráadásul a Szörnyeteget egy olyan pasi játssza, aki rengeteg nőnemű nézőnek bejön, sokszor már csak miatta is nézik ezt a sorozatot. Az alapötletet nézve pedig… ez az, ami rögtön meggyőzött, hogy mégiscsak vágjak neki. Imádom a modernizált meséket, Szépség és a Szörnyeteg Disney meséjével egyetemben… Reményeim viszont az első két résszel szertefoszlottak.

A pilot kezdetén még boldog tudatlanságban voltam. Úgy éreztem, a sorozat első epizódjának első tíz perce megadta azt az alaphangulatot, amire számítottam. Catherinet és édesanyját támadás éri, majdnem mindketten meghalnak, de Catherinet végül egy ismeretlen megmenti. A lány a támadás után úgy érzi, megmentőjét hallucinálta, mert emlékképe szerint megmentője valójában nem is ember volt…

Ezután a cselekmény ugrik tíz évet, Catherine most már nyomozóként dolgozik és egy újabb bűnesethez hívják. A nyomok egy bizonyos Vincent Kellerhez vezetnek, akiről kiderül, több éve halott. Ha ez nem lenne elég, a doktor Keller szöveteiről megállapítja, hogy nem csak emberi szövetek, így Catherine egy több évvel ezelőtti emlékkép után nyomozni kezd.

Az persze várható volt, hogy Szörnyeteg már az első részben feltűnik. De az, hogy a csaj már az elején elkezd érdeklődni a pasi iránt, azt álmomban sem gondoltam volna. Oké, egy mínusz pont a sorozatnak, nem nagy ügy. A krimi szál az első epizódban egyszerű, felejthető volt, de gondoltam, ha a többi epizódban is néha feltűnik egy-egy bűnügyi eset, az már biztos izgalmas lesz. Hiszen a sorozatok többségének a bevezető része soha sem a legizgalmasabb. De a fent említett kisebb csalódások akkor még nem fogalmazódottak meg bennem, az egyetlen „gyanús dolog” az volt, hogy az első epizód után nem a kíváncsiság miatt akartam folytatni a sorozatot, hanem mert egyszerűen kötelezőnek éreztem, attól kezdve, hogyha már belevágtam.

Nyomozás

A második epizódnál rájöttem végre, miért hívják ezt a sorozatot bűnügyinek. Nem, nem vagyok nehéz felfogású, egyszerűen csak nem esett le, hogy ez a sorozat az a minden "epizód-egy eset" jellegű. Mint a CSI és társai. Amiket utálok, de ez lényegtelen. Reménykedtem inkább, hogyha ebben a sorozatban a krimi rész a főszál, akkor legalább biztos izgalmas lesz… de úgy tűnik, még mindig túl sokat gondoltam bele a sorozatba. Mert a nyomozós rész egyáltalán nem volt izgalmas, se elgondolkodós, se meglepő, mi több, Catherine, a főszereplő elkezdett egyre idegesítőbben viselkedni, amire mindjárt rá is térek. Összefoglalva, a krimi sorozat ötlet egy bukta, ami több epizód után sem akart javulni. (Ugyanis utólag még néztem pár részt, de a véleményem változatlan maradt.)

Jöhetnek a karakterek. Először Vincent szimpatikus pasinak tűnt, jól játszotta egy epizód erejéig az elérhetetlen és megfejthetetlen Szörnyeteg karakterét, majd mindez megszűnt. Persze nem azért, mert kiderült, hogy mégis mitől szörnyeteg, egyszerűen csak egyre jobban „engedett a csábításnak” Catherine által, akihez egyre közelebb került pár epizódon belül.

Zsákos Bilbó

Valamint valljuk be, Szörnyetegként sem funkcionált többet a karaktere, mert csak egy jóképű sebhelyes pasi (nekem mondjuk, nem jön be) aki néha, ha dühbe gurul, akkor olyan őrült feje lesz, mint Zsákos Bilbónak és egy kicsit tör, zúz, majd pár másodperc alatt újra normális lesz. Ez lenne a „szörnyeteg”? Szépség pedig… inkább nevezzük annak a csajnak, akit ha a pasija lekoptat, akkor se ért a szóból és újra bepróbálkozik, amíg sikere nem lesz. Egyszerűen idegesítő, mindig mindent jobban tud, egy nála kétszer nagyobb pasit is simán lever (azért persze hagyja magát megmenteni, hiszen úgy illik) majd addig nem nyugszik, amíg Vincent is bevallja, neki is szüksége van a lányra. Tisztázzunk valamit. Ez nem a Szépség és a Szörnyeteg meséje. Még csak nem is a modernizált feldolgozása. Ez egy romantikus krimi sorozat, aminek egy olyan címe van, aminek a sztorihoz az égvilágon semmi köze. És most nem azon akadtam ki, hogy a két karakter egyből vonzódik egymáshoz, hanem, hogy az eredeti történet lényege nem ez. A rendezők talán elfelejtették, de a Szépség és a Szörnyeteg története arról szól, hogy Belle hosszú idő után, fokozatosan látja meg a Szörnyeteg belső (!) szépségét, magát a lelkét, amibe végül beleszeret. Ha a Szörnyeteg egy szexi pasi lett volna, akkor Disney mese sem született volna belőle, hiszen „szörnyeteg” nélkül cselekmény sincs… 

Játék: Ki a kakukktojás a Szörnyetegek közül? 
A megoldás megtekintéséhez jelöld ki a következő mondatot: E, mert ő Chewbacca a Star Warsból...

A sorozat alaptörténete tehát katasztrófa, a romantika szintúgy, hiszen a lényeg veszett el egy jó ötletben. Valamint ha valaki nagyon odafigyelt, több elemet is felfedezhet más sorozatokból, mint például a Vámpírnaplókból. Catherine és Vincent kapcsolata tisztára Elena és Stefan szerelmére hajaz, ráadásul, ahogy Elena naplót ír néhány epizód végén, úgy Catherine is (!), nem is beszélve arról, hogy még kinézetre is rájuk emlékeztetnek Catherine és Vincent. Ezeken a fatális hibákon túl már nem is érdemes sok dolgot megemlíteni a negatívumokból, hiszen a sorozat számomra így is úgyis bukta. De megemlítendő a pocsék szinkron (Catherine társáé, ami borzasztó, bocsi, most nem tudom a nevét), az a fura, homályos NY-i látkép minden epizódban, amiről a rendezők, úgy gondolják, hogy lesz egy hangulata a sorozatnak (nem lesz) és azok a jelenetek, amik már a gagyi szintet súrolják (gondolok most a baseballos részre, 4. epizód). Ezen felül a sorozat borzasztóan unalmas, majdnem többször is elaludtam rajta. Ez persze csak az én véleményem, de azok, akik szeretnének egy kis borzongós sorozatot nézni, azoknak inkább a Vámpírnaplókat ajánlanám, vagy ha valaki egy modernizált mesefeldolgozásra vágyna, akkor a Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt) sorozatot javaslom nyugodt szívvel. Mert tényleg jó (és még egy szexi kalóz is van benne). De ezt? Semmiképp.

Pontozás: 10/2 – mert én tényleg szeretni akartam… és bár végigszenvedtem az összes részt, amit láttam, de azért túléltem valahogy.