Robert Galbraith: A selyemhernyó

Lehet, hogy elfogult vagyok Rowlingal kapcsolatban, nem tudom. Azt viszont igen, hogy  akármilyen előzmény kapcsolatom van a Cormoran Strike sorozat írójával, úgy érzem, nem kell hozzá sok, hogy  ezt a modern, 21. századi detektívet ugyanannyira megkedveljem, ahogy a 19. század embere tette Sherlock Holmesszal vagy a 20. század Hercule Poirot-val. Márpedig tudjuk az utóbbiak rajongóiról, hogy sokan még protestálni is elkezdtek kedvencük feltámasztásáért, mikor az író búcsút mondott tőlük a könyv lapjain. 

Continue reading →

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen

Kezdem kicsit úgy érezni, hogyha egy könyvben megjelenik egy komolyabb téma, akkor automatikusan mindenki felkapja, imádja és hájpolja. Félreértés ne essék, nem vagyok a komolyabb témájú, elgondolkodtató regények ellen, tényleg. Inkább elolvasok egy ilyen könyvet, mint tíz komolytalan témájút. De számomra a kivételezés is sokat számít. A kiemelkedően jó értékeléseknek köszönhetően ráadásul olyan magas elvárásai lesznek az embernek, amelyeket később nagyon nehéz lesz megugrani. Ez történt esetünkben is, a Reménytelennél. 

A történetről: Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését…

Continue reading →

Kínos sztorik Marni Batestől

Korábban soha nem gondoltam volna, hogy valaha még előveszek ilyen műfajú könyveket. Mert valljuk be, a megcélzott korcsoport nem én vagyok. Bár a főszereplők életkora szinte megegyezik az enyémmel, de maga a sztori, a kínos szituáció, amibe a főhősnők kerülnek, az inkább a fiatalabbaknak való. Nem beszélve a regények fura magyar címeiről, amelyek szintén nem a regény komolyságát igyekezték kiemelni. (Segítség, Youtube-sztár lettem!, Rocksztárt kaptam karácsonyra, LOL könyvek...ez most komoly?)

Véletlenül fedeztem fel Marni Bates regényeit. Éppen tanultam a vizsgáimra, amikor valami könnyűt szerettem volna olvasni. Valami olyat, ami egy kicsit kikapcsol, kicsit megnevetett, de ami után kérdés nélkül tudom folytatni a kötelességeimet. Természetesen, ahogy lenni szokott, ebből a tervből nem lett semmi. Mert egyik regényt sem tudtam letenni…

Continue reading →

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

„Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát.”

Jól mondta Lord Henry. Ez a könyv pontosan ez. Egy erkölcstelen, beteg könyv. Nincs mit szépíteni. Leplezetlenül ír a gyarlóságról, romlott erkölcsről, hiúságról, naivságról, befolyásoltságról, nárcizmusról, bűnökről és még sorolhatnám. És az egész folyamatnak az oka; egy festmény. Hát nem szomorú?

A könyv maga, a 19. Századi felvilágosult Londonban játszódik ahol mindenkinek csak a külcsín a fontos. És ezért még a lelküket is hajlandók eladni. Mint Dorian Gray.

A történetről: Dorian gazdag és gyönyörű fiatalember, aki örökké szép és fiatal akar maradni, s ezért még a lelkét is eladná. Miután egy barátja megfesti portréját, a fiú csak azt kívánja, hogy bárcsak a képmása öregedne helyette. Ördögi kívánsága teljesül. Dorian átadja magát az élvezeteknek, a bűn útjára lép, míg egy napon szörnyű felfedezést tesz; a pincében elrejtett képmás életre kel… 

Continue reading →