Miért kell a Harry Pottert néha újraolvasni?

Szeptember kezdete előtt nem sokkal úgy döntöttem, hogy újra olvasom a teljes szeptológiát. Normál esetben ez nem lenne rendkívüli, hiszen minden idők legkedvencebb sorozatáról van szó és a legtöbb rajongó kezében minimum kétszer megfordult az összes rész. Tizenegy éves korom óta az enyémben is többször (emlékezetem szerint), de abban biztos vagyok, hogy az elmúlt évek alatt mégsem  vettem elő a könyveket, aminek egyszerű oka van. A Molyra regisztrálásom és a blogom elindítása. Amióta tag lettem a Molyon, igyekeztem színesíteni és növelni az olvasmánylistám, amibe nem igazán fért bele a már olvasott könyvek újraolvasása. A blog pedig, mivel időigényes hobbi, jócskán lefaragott az olvasásra szánt időmből (nem mintha egy percig is bánnám ;), így még jobban megválogatom azóta, hogy mit és mennyi könyvet veszek kézbe. 

Continue reading →

Robert Galbraith: A selyemhernyó

Lehet, hogy elfogult vagyok Rowlingal kapcsolatban, nem tudom. Azt viszont igen, hogy  akármilyen előzmény kapcsolatom van a Cormoran Strike sorozat írójával, úgy érzem, nem kell hozzá sok, hogy  ezt a modern, 21. századi detektívet ugyanannyira megkedveljem, ahogy a 19. század embere tette Sherlock Holmesszal vagy a 20. század Hercule Poirot-val. Márpedig tudjuk az utóbbiak rajongóiról, hogy sokan még protestálni is elkezdtek kedvencük feltámasztásáért, mikor az író búcsút mondott tőlük a könyv lapjain. 

Continue reading →

Robert Galbraith (alias J. K. Rowling): Kakukkszó

Cormoran Strike, mint a következő Holmes vagy Poirot?

Úgy bizony. Csak éppen a huszonegyedik században, guglival, wikivel, DNS elemző programmal és kamerás felvételekkel felszerelve .

Amikor megtudtam, hogy Rowlingnak új könyve jelenik meg, amit álnéven írt, finoman szólva is majdnem kiugrottam a bőrömből. Hiszen Rowlingról van szó, nem? A Harry Potter megteremtőjéről! Természetesen tudtam, hogy kockázatos lesz, ha elolvasom – mert egy teljesen más műfajról van szó és a Harry Potterrel az írónő nagyon magasra tette a lécet – de még mindig reméltem, hogy kevesebb esélye van annak, hogy csalódjak, mint egy Átmeneti üresedésnél, mert a krimiket valamikor régen imádtam.  (Utóbbit ezekből az okokból kifolyólag még mindig nem mertem kézbe venni.)

Így, amint tehettem, elolvastam.  Egyáltalán nem bántam meg. 

Continue reading →

Karácsonyi ajánlóim 2013-ban

Kevesebb, mint huszonnégy óra és itt van a Szenteste. Ilyenkor az ember lánya legszívesebben otthon ülve nézne ki az ablakon a havas tájra, míg a lakásban a karácsonyfa fénye emelné a család hangulatát. Fahéj és narancs illata lengené be a szobát és mindenki csak az ajándékok átadására és a sült pulykára várna izgatottan. De mi van akkor, ha mindez csak szép álom marad? Mert nincs hó, a karácsonyfa műfenyő, a fahéj és narancs már rég elrohadt, a pulyka odaégett és az egész család stresszel az ünneptől, mert kevesebb, mint öt órával ezelőtt még a zsúfolt plázában idegeskedtek azon, hogy mi a fenét vegyenek a nagyinak.  Üdv, a huszonegyedik században! – mondhatnánk, mert az igazság az - ha az emlékezetem nem csal – hogy amikor kisebb voltam, minden könnyebb volt. Már attól ünnepi hangulatba tudtam kerülni, hogy beleolvasgattam a kedvenc mesekönyvembe – amiben tényleg nagyon aranyos és tanulságos történetek voltak. Most már persze sokkal nehezebb az „ünnepi ráhangolódás”, de azért összeszedtem, mik azok, amelyek néha, még több év elteltével is sokat segítenek az ünnepi hangulat feljavításában.

Continue reading →