Egy korszak vége – A kiválasztott: Befejező rész kritika

Ladies and Gentlemen; Welcome to the 76th Hunger Games.

Mit jelent, amikor egy újabb könyvadaptáció franchise lezárul? Nosztalgia. Kétségbeesés. Öröm. Szomorúság. Valamint esetünkben, elégedetlenség. 

Persze, még mindig azt tartom, hogy az Éhezők viadala filmek a legkönyvhűbbek versenytársak közt. Az, hogy nem sikerült minden egyes filmes karakternek átadni a könyvbeli szerepét, szerintem nem a világ vége, főleg ha huszadrangú mellékszereplőről van szó. Ha egy két eseményt felcserélnek a nagyobb jó kedvéért, hát legyen. De amikor egy „epicnek” nevezett fináléról, utolsó részről van szó, ami rengeteg rajongó számára egy korszak vége  - hiszen minden egyes premier egy nagyobb jelentőségű eseményként bírt a fangirlök számára, akkor szívesen megjegyezném a rendezőnek. C’mon, you could have done better than this. 

Continue reading →

Kiera Cass: The Heir - A koronahercegnő

Rossz ómen az, amikor egy trilógiának szánt könyvsorozatot az író megtold még több résszel, láthatólag azzal a céllal, hogy kielégítse hatalmas rajongótáborának az igényét, miközben minden épeszű ember tudja, hogy az egész a pénzről szól. 

Ezzel a gondolattal kezdtem neki a Párválasztó „trilógia” negyedik részének, arra számítva, hogy csalódni fogok benne, csak úgy, mint az előző két részben, amit nem felejtettem el említeni a korábbi kritikáimban. Ezért talán nem lehetetlen elképzelni, hogy én magam vagyok a legjobban meglepve azon, Eadlyn párválasztója mennyire tetszett! 

Continue reading →

Alexandra Bracken: Sötét elmék

Az Éhezők viadala óta sok disztópiás történetet elolvashattunk már, ezért egyre nehezebb eredeti történetekbe belebotlani a könyvpiacon. Pedig ott vannak, csak a rengeteg gyilkolászos; győzzük le a diktatórikus hatalmat sztori – ami még mindig izgalmas lehet, mégha klisés - mellett elvesznek az olyan különlegességek, mint a Sötét elmék.  

A történetről: Amikor Ruby a tízedik születésnapján felébredt, valami megváltozott. Olyan nyugtalanító dolog történt, hogy a szülei bezárják Rubyt a garázsba és a rendőrséget hívják. Olyasmi történt, aminek következményeként Thurmondba, a kormány brutális „rehabilitációs táborába" küldik. Túlélte a titokzatos betegséget, amelybe az amerikai gyerekek többsége belehalt, de mellékhatásként nála és másoknál is valami sokkal rosszabb tulajdonság fejlődött ki: félelmetes képesség, amelyet képtelenek uralni. A tizenhat éves Ruby most a veszélyesek egyike. Amikor az igazság kiderül, Ruby kis híján életét veszti Thurmondban. De sikerül elmenekülnie. Szökésben van és kétségbeesetten igyekszik eljutni a hozzá hasonló gyerekek egyetlen biztonságos menedékébe, az East River-hez. Csatlakozik a táborokból szökött gyerekek csoportjához. Bátor vezetőjük, Liam, nagyon odavan érte. Ám Ruby bármennyire is vonzódik hozzá, nem kockáztathatja, hogy közel kerüljön hozzá. Azok után, ami a szüleivel történt, semmiképpen. Amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, legkevésbé a titokzatos vezető. Ám más erők is működésbe léptek; olyan emberek, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy Rubyt felhasználják a kormány elleni küzdelmükhöz. Ruby borzasztó választás elé kerül, amely könnyen azt jelentheti, hogy fel kell adnia egyetlen esélyét, hogy élni érdemes élete lehessen.

Continue reading →

Mockingjay - A kiválasztott 1. rész filmkritika

Az igazság az, hogy valamilyen szinten meglehet érteni azokat, akik teljességgel ellenezték Az Éhezők viadala trilógia befejező filmjének kettészedését, főleg azután, hogy összesen tíz oldallal hosszabb A kiválasztott, mint az első két rész. Ráadásul a könyv első fele, pont, hogy nem bővelkedik eseményekben, mert Katniss egy hatalmas érzelmi viharon megy keresztül, ami mellett nincs sok ideje akcióban részt venni, így nem meglepő, hogy ez a Mockingjay Part 1-ra is kihatással volt. De úgy tűnik, engem ez mind hidegen hagyott a moziteremben, mert én igenis nagyon élveztem. Szóval nem értem azt a sok fanyalgó rajongót, de mind tudjuk, ízlések és pofonok... 

A történetről: Miután az összeesküvők a tizenharmadik körzetbe menekítették az ellenállás szimbólumává váló Katnisst, a lány találkozik Coin elnökkel és szövetségeseivel. Katniss vonakodva bár, de az ellenállás élére áll, hogy megmentsék Peetát, valamint a többi győztest, hogy végleg leszámoljanak a Kapitóliummal, és az összes körzetre kiterjesztett diktatúrával. 

Continue reading →

Az emlékek őre kritika - Könyvben és Filmvásznon (Lois Lowry)

Megmondom őszintén, már régebben felkeltette az érdeklődésemet a könyv, de a „gyerek könyv” címke eddig elriasztott az olvasástól. A film premierjének az időpontja viszont vészesen közeledett, ezért nehezen, de rászántam magam Jonas történetére.   Mint kiderült, a kétségeim alaptalannak bizonyultak, ami szintén igaz lett a könyvadaptációra is, amit most hétvégén sikeresen megnéztem. Jöjjön tehát egy összehasonlító kritika Az emlékek őre könyvről és filmről!

Continue reading →

A Beavatottól a Hűségesig, avagy a Divergent trilógia kritika (Veronica Roth)

[Mivel nem csak a könyv, hanem Tris, mint főhősnő és én, mint olvasó is nagy utat tettünk meg A beavatott óta A hűségesig, ezért ez a kritika az egész Divergent trilógiáról fog szólni, nem csak a befejező részről, amit utoljára olvastam.] 

Miután az Éhezők viadala egyik kedvenc könyvsorozatommá nőtte ki magát, elkezdtem felfedezni a disztópiát, mint műfajt. Rövidesen fel is fedeztem magamnak Veronica Roth sorozatát, aminek köszönhetően hamarosan új kedvencet avattam…

A történetről: Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Continue reading →

Kiera Cass: Az Igazi

Az Igazság pillanata. A pillanat, amikor kiderül, Maxon melyik lányt választja királynőéül az Elitből. A pillanat, amikor America is meghozza döntését, vajon melyik fiú kedvesebb a szívének. A pillanat, amikor egy újabb trilógia véget ér…

A történetről:  A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet. 

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. 

Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. 

Continue reading →

Divergent- A beavatott: Filmkritika

Mindössze pár nap telt el a premier óta, de már most annyi pozitív kritikához volt szerencsém a filmet illetően, hogy megmondom őszintén, egy cseppet sem izgultam azon, hogy nekem nem fog tetszeni. Egy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy nem lesz jó film– hiszen én általában szeretem az ilyen műfajú történeteket – mindössze attól féltem egy kicsit, hogy rám kevésbé lesz hatással. 

Így végül egy adag egészséges idegeskedéssel ültem be a teli (!) mozi terembe, kivételesen popcorn nélkül. De őszintén? Ha lett volna, akkor sem tudtam volna falatozni, mert elmondhatom, hogy egy kemény száznegyven perces adrenalin bombát tudhatok magam mögött, ahol úgy izgultam, hogy még Tris is megirigyelné. Pedig még a könyvet is olvastam régebben…

Continue reading →

Kiera Cass: Az Elit

Mi tagadás, engem is beszippantott a Párválasztó, ezért nem is csoda, hogy nagy reményekkel kezdtem neki a második résznek. Ráadásul már az első rész végén megígértem magamnak, hogyha ugyanannyira tetszik a folytatás, mint a Párválasztó, akkor megadom most már a maximum pontot a könyvnek. Igen ám, de ahogy lenni szokott, valakinek mindig sikerül keresztül húznia a számításaimat… Köszönjük is ezt meg Miss Americának, vagyis az Elit tagjának!

A történetről: A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK.

A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani… 

Continue reading →

Kiera Cass: A Párválasztó

Mi történik, ha összeturmixolunk egy futurisztikus világba helyezett monarchikus birodalmat a kereskedelmi csatornák agysejt csökkentő „celeb vagyok, feleséget keresek” reality show-ikkal? Párválasztót. Úgy bizony.

A történetről: Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. 

Continue reading →

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Ilyen bizarr könyvel se találkoztam még. Mindenki megnyugtatására, jó értelemben. Először is ott van Daisy első benyomása Edmondról.  

„A haja, na igen: egy kicsit olyan, mintha saját magának vágta volna le éjjel egy baltával. De amúgy pont úgy néz ki, mint egy menhelyi kutyus; az a fajta, amelyik olyan aranyos és bizakodó, de azért van benne tartás, és rögtön az ember kezéhez nyomja az orrát, az ember meg rögtön tudja, hogy haza fogja vinni. Na hát ilyen ez az Edmond.”

Ez az „álom pasi” leírás először jól megijesztett, de végül nem szöktem el a regény olvasása elől. Tudniillik, ennek a könyvnek történelme van velem.  Ez volt ugyanis az a könyv, amelyikkel minden alkalommal találkoztam a könyves boltban, amikor még kisebb voltam. Minden alkalommal odamentem hozzá – talán a cím vonzott ennyire? Vagy a történet? – végül mégsem vettem meg. Nem is tudom miért.

Continue reading →

Catching Fire: Futótűz - A filmkritika

Amikor 2011-ben egy magazinban megláttam az Éhezők viadala film ajánlóját azzal a szöveggel, hogy a következő Harry Potter és Twilight Saga, eszembe se jutott, micsoda lavinát fogok ezzel elindítani. Mert valljuk be, korábban egy disztópiás könyvet se olvastam, így el se tudtam képzelni, mire számítsak. Pláne, hogy a történet szerint gyerekek gyilkolják egymást egy reality showban.

Sok-sok évvel később, elolvasva a három könyvet és megnézve az első filmet, ma végre valahára megnézhettem a Futótűzet! Mondhatnám, hogy ez az év legjobban várt filmje, hiszen több napja, sőt több hónapja annyira izgatott vagyok miatta, hogy az hihetetlen (már az előzetesek is elképesztőek voltak), de az igazság az, hogy saját magamnak mondanék ellent, hiszen ugyanezt mondtam már a Csontvárosra is. Na, de mi van, ha tényleg ezt éreztem? Meg persze azt, hogy az előzeteseket látva, lehetetlen, hogy rossz filmet kapjunk. Végül tényleg így volt, bár az út elég hosszú volt a végkifejletig. Kemény száznegyvenhat perc.

Continue reading →

Lauren Oliver: Delírium

Rengeteg disztópiás könyv létezik manapság.  A legtöbb ilyen regényben a társadalom vagyoni különbségek alapján oszlik el, máshol a tulajdonságok dominálnak, megint máshol gyerekek gyilkolják egymást és minden harmadik disztópiás regény poszt apokaliptikus vonásokkal van fűszerezve, ahol a világ a megsemmisülés szélén állt, de mégis kaptak egy utolsó esélyt a tovább élésre. Ha ezt életnek lehet nevezni… mert egy közös van az ilyen műfajú könyvekben. A RENDSZER. Nevezhetjük kormánynak, elnöknek, királynak, de egyvalami nem fog változni. A diktatúra. Mert a Rendszer sakkban tartja az országot, korlátozza a társadalmat, megfélemlíti őket, valamint az erőszaktól sem riadnak vissza, vagy a gyilkolástól, ami csak a „társadalom javára válik”, annak érdekében, hogy semmilyen eszközzel ne tudjanak fellázadni.

Continue reading →