Kiera Cass: Az Elit

Mi tagadás, engem is beszippantott a Párválasztó, ezért nem is csoda, hogy nagy reményekkel kezdtem neki a második résznek. Ráadásul már az első rész végén megígértem magamnak, hogyha ugyanannyira tetszik a folytatás, mint a Párválasztó, akkor megadom most már a maximum pontot a könyvnek. Igen ám, de ahogy lenni szokott, valakinek mindig sikerül keresztül húznia a számításaimat… Köszönjük is ezt meg Miss Americának, vagyis az Elit tagjának!

A történetről: A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK.

A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani… 

Először is leszögezném, hogy összességében igenis tetszett a könyv. Már az első oldaltól kezdve rengeteg új helyzetet teremtett az írónő, amitől a történet valódi izgalmakban bővelkedett. Persze nem szabad nagyon véres szituációkra gondolni, de ami volt, az elég meglepetést szolgált ahhoz, hogy Az Elit folyamatosan fent tartsa az érdeklődésemet.

Fanart - A Halloween parti

A mellékszereplőket jobban megismerhettük, köztük az Elit tagjait, mint Krisst, Marleet vagy Celestét. (Nem mintha az utóbbi sok meglepetést okozott volna.) Maxon szüleivel is többet találkozhattunk, Clarkson király valódi jelleme például meglepő fordulatot hozott, akinek a karakterével remélhetőleg, az írónő még élni fog a harmadik részben.

Aspen a második részre újra főszereplővé nőtte ki magát, de ahogy az már lenni szokott, hiába csinál csupa jó dolgokat, hiába jófej és teszi Americának a szépet, nálam – és a legtöbb olvasónál – már elásta magát. Nem tudom, hogy lehet valaki egyszerre jófiú karakter és mégis antipatikus, mindenestre a jelenléte számomra a cselekményben már-már terhes. Valószínűleg a karakterével Cass csak az izgalmakat szerette volna fokozni, hiszen Aspen oszlopos tagja a szerelmi háromszögnek, ami a főcselekmény szálat szolgáltatja most már a sorozatban, sajnos.

Aspennel ellentétben Maxon herceg viszont még mindig kedvencem. Bár Az Elitben kissé kimutatta a foga fehérjét, de ettől számomra csak érdekesebb karakter lett. Mert azon kívül, hogy a karaktere még jobban kibontakozott, még többet tudtunk meg róla, az írónő behozta a tipikus pasis jellemvonását is, ami annyit tesz, hogy most már sokkal „rosszfiúsabb” lett és más lányok kegyeit keresi, ha America éppen nincs a közelben. Rendben, lehet, hogy ez negatívum a karaktere szempontjából, de nem ez lenne a Párválasztó lényege? Minél több lánnyal randizni, amíg elkötelezi magát egy mellett. Sajnos America ezt nem értékeli, pedig pont neki nem kéne felhánynia ezt a dolgot Maxon hercegnek. És itt ugrik a majom a vízbe.

Maxon az elképzeléseim szerint. És nem csak azért, mert Francis (Reign) szintén 

ugyanolyan helyzetben van mint Maxon, mint trónörökös, 

hanem az egyre jobban kibontakozó karaktere miatt is. 

Mert akármennyire élveztem a regény nagy részét az újdonságok szempontjából, annyira szívesen vágtam volna a falhoz a könyvet America miatt. Kedvenc főhősnőnk ugyanis a háromszázötven oldalból kétszázötvenet végig hezitált a Maxon és Aspen iránti érzéseivel kapcsolatban. Roppant bosszantó volt. Ami pedig a legrosszabb, hogy tíz oldalanként váltogatta az álláspontját, aszerint, hogy éppen ki volt kedvesebb hozzá. Maxon herceget egy másik lánnyal látta csókolózni? Rohan is rögtön Aspenhez, hogy a régi életének álmait dédelgesse a társaságában. Maxon herceg kimagyarázza a kényes szituációt és még meg is lepi valamivel Miss Döntésképtelent? Lehet, hogy mégis jobb lenne a kastélyban eléldegélni. Hiszen minden lánynak ez az álma, nem? Kérem szépen. Ilyen nincs. Americának semmi joga nem lenne ahhoz, hogy szegény srácokkal így játsszon, főleg azért, mert ő maga a Párválasztó résztvevője. És nem fordítva.

Miután America megnyerte az Év Legidegesítőbb Hősnője címet, én meg kidühöngtem magam, sokszor voltak azért nagyon jó pillanatai is Az Elitnek. A világ felépítéséről, és a lázadókról megtudhattunk még több érdekességet, ráadásul fény derült az alapító Gregory Illéának az eredeti szándékaira is. A kedvenc részem mindenestre az lett, amikor Marlee titka váratlanul kitudódott. (És emiatt Maxonnak hercegi kötelességből cselekedni kellett.)

Bár összességében a trilógia második része nem hozta mindenben az elvártakat, természetesen most is elérte, hogy azonnal akarjam a befejezést. Naná.

Amit nagyon szerettem benne: Maxon herceg karakterének kibontakozását és a világ felépítését. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: America döntésképtelensége minden szempontból. 

Kedvenc karakter:  Maxon herceg

Borító: 5/3 - Bár a borító messziről nagyon is hangulatos és jól néz ki, közelebbről megnézve lehet csak látni, hogy a lány (aki Americát jelképezi), milyen furcsán tartja a száját.  Bevallom, pontosan emiatt nem vettem meg a könyvet (a végén kiderült, hogy jól tettem, mert a Párválasztónál nem lett azért jobb, ami nekem szintén nincs meg). Az viszont borítékolható, hogy amikor a The One megjelenik, az már biztosan a polcomon fog landolni. :)

Pontozás: 5/3,5