Volt a könyvborítójában valami, amitől már a fülszöveg ismerete nélkül is el szerettem volna olvasni ezt a könyvet. Majd amikor kiderült, hogy ez egy modern Robinson Crusoe egy nem mindennapi romantikus szállal, akkor egy percnyit sem haboztam, rögtön beszereztem. Rendben, először is tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem az ilyen típusú történeteket. Főleg azért, mert ezek az „éljünk túl egy lakatlan szigeten” dolgok valamiféle oktatóhatással vannak az olvasókra, hiszen sohasem tudhatjuk, mi mikor kerülünk ilyen helyzetbe. Ráadásul Anna és T.J. története már azért is kivételes, mert a szigeten eltöltött hónapok mellett az írónő bemutatja, milyen sokat kell küzdenie azoknak a pároknak, ahol jelentős korbeli különbségek vannak, főleg a nő javára.
A történetről: Amikor a harmincéves tanárnőnek, Anna Emersonnak nyári munkát ajánl a Callahan család, hogy tanítsa a fiukat a Maldív-szigeteken bérelt nyaralójukban, gondolkodás nélkül rábólint a trópusi munkanyaralásra. T.J. Callahannek viszont semmi kedve elutazni. Már majdnem tizenhét éves, és ha a súlyos betegsége nem lett volna elég, az első tünetmentes nyarát a szüleivel és rengeteg tanulnivalóval kell töltenie. Anna és T.J. egy hidroplánon közelítenek az úti céljuk felé, hogy csatlakozzanak a szülőkhöz, amikor a pilóta végzetes szívrohamot kap, ők pedig az Indiai-óceánba zuhannak. Szerencséjükre, kisodródnak egy sziget partjára. De bármennyire is idillikusnak tűnik a hely, gyorsan kiderül, hogy lakatlan, nincs ivóvíz és élelem, sem menedék. Csupán egyetlen céljuk lehet, hogy életben maradjanak, amíg megmentik őket. A napokból azonban hónapok, sőt évek lesznek, s miközben megtanulják, hogyan gondoskodjanak magukról, Anna rájön, bármilyen veszélyek leselkednek is rájuk a szigeten, az a legnagyobb, hogy T.J. időközben kamaszból férfivá érett.
Anna és T.J. két szimpatikus főszereplő volt, akik új helyzetükhöz gyorsan alkalmazkodva sikeresen feltalálták magukat. A vonzódást köztük hamar észrevehette az olvasó, de szerencsére a történet romantikus szálát nem siette el az írónő, fokozatosan bontakoztatta ki a karaktereket és a két főhős közti érzelmeket. Anna és T.J. karakterileg teljesen emberiek voltak, bár T.J. komolyabb kortársainál, korábbi betegségének köszönhetően, de mégis megvolt benne az a lázadó tinis nemtörődömség a világ felé, amely egyáltalán nem zavarja, ha esetleg nála idősebb barátnője van. Anna, korához képest fiatalos, de azért érett gondolkodású tanárnő, aki elejétől kezdve próbált reálisan gondolkodni T.J.-jel kapcsolatban, de ahogy a közös élmények összehozzák az embereket, úgy a több éves közös számkivetettség és túlélni akarás sem hagyta, hogy sokáig tagadhassa az érzéseit.
Amit nagyra értékeltem, hogy prűdség nélkül közelített meg egy-egy túlságosan is emberi témát, mint egy betegség vagy egy lábszőrtelenítés. Ettől a történet még reálisabbnak tűnt, még életszerűbbnek és hőseink kevésbé tűntek tökéletesnek.
Bár néha leült a sztori, de mégis szinte folyamatosan fenntartotta az érdeklődést a cselekmény. A fejezetek hosszúságban kissé rövidek voltak, és találtam benne pár logikai hibát, de az írás könnyed stílusának köszönhetően gyorsan fel lehetett falni a lapokat.
Ráadásul a könyv második felére tartogatott egy meglepetést is az írónő. Mint kiderült, a Kötelék nem csak egy szimpla „éljünk túl egy lakatlan szigeten, amíg megmentenek minket” regény. Nem, mert az írónő ennél is tovább ment. Bemutatta az árnyoldalait is a hazatérésnek, és azt a tényt, hogy nem minden fenékig tejfel, miután több éves szigeten való raboskodás után megpróbálnak a túlélők visszaszokni a társadalomba. Főleg egy olyan párnak, akik közt a korbeli különbség nem is kicsi a nő javára. Hiszen a konzervatív embert minden meg tudja botránkoztatni, nem igaz?
Összességében véve, a szigeti élményeket és tájleírásokat nagyon hitelesen írta le az írónő, míg a történet igazi nyári hangulatot árasztott, életszerű jelenetekkel és valódi humorral fűszerezve. A romantikus szál sosem volt túl sok vagy túl kevés, mindig pont arányosan adagolt a különböző túlélési helyzetekhez mérten. A történet jó alapötlete mellett egy igazán megható befejezést is kaptunk, szóval egy élmény volt.
Kiknek ajánlom? Akik már most meg szeretnék idézni a nyarat, azoknak feltétlenül. Egyébként mindenkinek, akik szeretik a különleges ötleten alapuló romantikus történeteket. :)
Ami kívánnivalót hagy maga után: A különleges romantikus szálat és a szigeten való túlélős részeket.
Ami hagy kívánnivalót maga után: Egy kicsit több izgalom nem ártott volna...
Ami hagy kívánnivalót maga után: Egy kicsit több izgalom nem ártott volna...
Kedvenc karakter: T.J.
Borító: 5/5
Pontozás: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése