Catching Fire: Futótűz - A filmkritika

Amikor 2011-ben egy magazinban megláttam az Éhezők viadala film ajánlóját azzal a szöveggel, hogy a következő Harry Potter és Twilight Saga, eszembe se jutott, micsoda lavinát fogok ezzel elindítani. Mert valljuk be, korábban egy disztópiás könyvet se olvastam, így el se tudtam képzelni, mire számítsak. Pláne, hogy a történet szerint gyerekek gyilkolják egymást egy reality showban.

Sok-sok évvel később, elolvasva a három könyvet és megnézve az első filmet, ma végre valahára megnézhettem a Futótűzet! Mondhatnám, hogy ez az év legjobban várt filmje, hiszen több napja, sőt több hónapja annyira izgatott vagyok miatta, hogy az hihetetlen (már az előzetesek is elképesztőek voltak), de az igazság az, hogy saját magamnak mondanék ellent, hiszen ugyanezt mondtam már a Csontvárosra is. Na, de mi van, ha tényleg ezt éreztem? Meg persze azt, hogy az előzeteseket látva, lehetetlen, hogy rossz filmet kapjunk. Végül tényleg így volt, bár az út elég hosszú volt a végkifejletig. Kemény száznegyvenhat perc.

A történet: Bár Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) és Peeta Mellark (Josh Hutcherson) megnyerték a 74. Éhezők Viadalát, szenvedéseik még korántsem értek véget. Győzelmük ugyanis nem jelenti azt, hogy biztonságban visszatérhetnek szeretett otthonukba, részt kell venniük a Győzelmi Körúton, végig kell látogatniuk az összes körzetet Panemben. Közeledik azonban a 75. Éhezők Viadala, Snow elnök (Donald Sutherland) pedig új szabályt hoz az esemény tiszteletére: idén az eddigi győztesek közül fogják kiválasztani a harcosokat... 

A film bevezetője elég lassan kezdődött, mondjuk engem egy percig sem zavart. Kellett ez a bevezető, vagyis felvezető a későbbi izgalmakhoz, ami ahogyan a könyv felétől kezdődött, úgy a filmben is. Hiszen egy könyvadaptációról van szó, ugyebár. Másrészt pedig, amíg a Győzelmi körúton voltak a hőseink, addig csak gyönyörködni lehetett a tájban, a Kapitólium színeiben és úgy általában egész Panemben, tizenkét körzeten át.

Amikortól pedig az Aréna voltak, olyan mértékben pörgött a történet, hogy csak kapkodtam a fejem. Nagyon jól megoldották a helyszínt, a vizuális effektek nagyon ütöttek, főleg a robbanásoknál vagy a bajnokok felkészülésénél a Kapitóliumban.

A színészek természetesen remekeltek. Jennifer Lawrence nagyon jól játszotta a hőst, aki nem akar hős lenni, Joanna karaktere sokkal szerethetőbbé vált Jena Malone alakításával, míg Finnick… meglepett, de nagyon. Sam Claflinről nem gondoltam korábban sem azt, hogy rossz színész, de abban kételkedtem, hogy a sármos Finnick Odair karakterét hogyan fogja alakítani. Ehhez képest a filmben meglepően helyes lett, hiába, még a fotók is hazudhatnak. Peeta pedig… először is a főprobléma a karakterrel van. Dacára annak, hogy én is a Team Peeta tábort erősítem, mert azon kívül, hogy a személyisége mennyire megnyerő érzelmileg és a színész is nagyon cuki, de még mindig ő az, akit Katniss folyton megment. Nem fordítva. Tudom… máskor az a probléma, ha a lány az, akit folyton megment a szerelme á la Twilight, de amikor a fiúról van szó, az még rosszabb. Sajnos ilyen szempontból nem hagyták kibontakozni Peeta karakterét, pedig én nagyon vártam volna. (Igen, még annak ellenére is, hogy a rendezők könyvhűek akartak lenni, aminek általában örülök, de azért...)

Peeta karakterével ellentétben Gale és Katniss kapcsolatát viszont eltúlozták. Persze mondhatjátok azt, hogy az anti-Gale-fan szól belőlem, de az, hogy betetettek több Katniss – Gale csókjelenetet, ami a könyvben nincs, főleg úgy nem, hogy Katniss a kezdeményező, szerintem nem volt egy jó ötlet. Ugyanis ezektől a jelenetektől úgy tűnt, hogy Katniss inkább választaná Galet, mint Peetát, hiszen a vele való „állítólagos” romantikus kapcsolatát meg egyenesen kivonták a forgalomból, azaz a cselekményből. Na, jó, lehet, hogy most én túloztam, de tényleg szerettem volna több Peeta-Katniss jelenetet. Amikor viszont volt, mint például a tengerparti csók, akkor egyszerűen elolvadtam.

Az egyik legszebb jelenet

Mint film tehát, az Éhezők viadala-Futótűz elképesztő volt, de mint egy könyvadaptáció, összevetve a papíralapúval, számomra voltak hiányosságai. Tényleg nagyon apró hibák, mert aki a könyveket rég olvasta vagy egyáltalán nem, azok észre se vennék, de én, aki újra olvasta a könyvet, direkt, pont a film előtt, az észrevette. Lehet, hogy mégsem kellett volna újraolvasnom? Például hol van a rész, amikor Plutarch megmutatja az óráját, vagy a két 8. körzetből menekült nő beszélgetése Katnissel a 13. körzetről?  Esetleg az, amikor Katnissék újranézik a korábbi győztesek filmjét Haymitchével egyetemben. Na, ezekre tényleg nagyon kíváncsi lettem volna.

Tick Tock. This is a clock. 

Viszont amennyire elvettek egyes momentumokat a regény cselekményéből, úgy hozzá is tettek. Snow unokájának a megjelenése egy ragyogó ötlet volt, hiszen ez azt mutatta, hogy még az elnöknek is van élete a Kapitóliumon kívül és kitudja. Még az is lehet, hogy nagypapaként jófej, nem? Vagy nem. 

Lehet, hogy a korábban felsorolt hiányosságok miatt azt gondoljátok, hogy annyira nem is tetszett a film. Pedig egyáltalán nem így volt. Összevetve az előző filmmel, lehet, hogy erre kevesebbet fogok adni, ami annak köszönhető, hogy az Éhezők viadalánál minden újdonság volt, de ha őszinte akarok lenni, azt még nem tudtam eldönteni, hogy melyiket szerettem jobban. Főleg azért, mert a kisebb hibákkal ellentétben van egy dolog, amiben a Futőtűz jobban remekelt. Ezek pedig az érzelmek. Olyan szinten éreztem magam emocionálisan üresnek, nullának a mozitermet elhagyva, mint még soha. Hirtelen lett vége, legalábbis eseményileg, és ez sokkal rosszabb volt pozitív értelemben, mintha egy hirtelen vágást kaptunk volna. Ugyanis Katniss arcát láthattuk több másodpercen keresztül, ahogy dühösből egyik pillanatról a másikra szinte őrültté, bosszúszomjassá változik. De az az igazság, hogy azért sem viseltem jól a végét, mert már korábban is ki voltam facsarva érzelmileg, mint Spongyabob. Annyiszor támadt (majdnem) sírhatnékom, hogy azt megszámolni se lehet. Ruta húgai. A 11. körzet felkelése. Effie arca, amikor kihúzza az egyetlen cetlit a lányok urnájából a Mészárlás előtt. Katniss és Prim. Peeta halála. A fecsegőposzáták. Katniss és Peeta csókja. Ezer olyan pillanat, amikor majdnem könnybe lábadt a szemem, de tartottam magam.  Azt viszont már nem tudom megígérni, hogy a Kiválasztott filmeknél is így lesz…

Az egyik legviccesebb jelenet. :D

Pontozás: 10/9 - Lehet kövezni, hogy képes voltam levonni egy pontot csak azért, mert pár jelenet hiányzott a filmből, de én tényleg úgy érzem, hogy történet szempontjából fontosak lettek volna. Ettől függetlenül én igazán szerettem ezt a részt is a filmvásznon, de olyan szinten, hogy már tervezem is újranézni. Még az is lehet, hogy másodszorra még jobban fog tetszeni. :)

És indulhat a visszaszámolás az első Kiválasztott filmig!
(2014. November 21.)