Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Az első dolog, ami felhívta a figyelmemet a könyvre, a borító volt. Rögtön megtetszett ez a forró, nyári délutánokat idéző retro hangulatú kép. Dacára a vegyes kritikáknak és annak a ténynek, hogy egy szerelmi háromszög van a középpontban, úgy döntöttem mindenképp megpróbálom. (Még akkor is, ha én egy kicsit szkeptikus voltam, mert a túl sok romantikával fűszerezett regényekkel szigorúbb vagyok.)

A történetről: „Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n.
Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…

Amikor a regény utolsó oldalát befejeztem, én voltam a legmeglepettebb, mert rájöttem, sokkal jobban tetszett, mint vártam. Igaz, nem volt különösebb mondanivalója, levonható tanulsága, de talán pont ez volt az a vonás, ami miatt végül annyira tetszett… mert nem akart többnek látszani, mint ami volt.

Egy üde, tökéletes nyári regényt kaptunk (ahogyan a borító is megjósolta), ahol az érzelmek és a vonzalmak voltak a domináló cselekmény szálak. Adott ugyanis egy lány és két fiú, akik kiskoruk óta ismerik egymást, akik felnőve egyre gyengédebb érzelmeket táplálnak egymás iránt. Mondhatnám, hogy a történet egyedi volt, de nem volt az. Ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy a szokásos sémákon kívül, okozott kisebb meglepetéseket, nem is egyet. A regény stílusa könnyed volt, gyorsan olvasható és teljes mértékben segített kikapcsolni, míg az oldalakkal haladtam.

Az eredeti kiadás

A történet főszereplője Ashton, tizenhét éves lány. Igen, tényleg ez volt a neve, aminek köszönhetően nem is csodálkozhatunk, szegény lány miért volt ennyire identitás zavaros. (Vagyis miért nem tudta eldönteni, hogy ő végül „jókislány vagy rosszkislány” szeretne lenni. Persze papkölyökként az utóbbi még nehezebb is lehetett Ash számára.) Morális szempontból nézve viszont Ash viselkedése hagy kívánnivalót maga után, hiszen mi alapon sajnálhatjuk, ha ő maga csalta meg a tulajdon barátját? Szerencsére, bármennyire is antipatikus volt Ash, Beau szemszöge kárpótolt érte. Karakterre sokkal érdekesebb volt, na persze, csak úgy, mint, a legtöbb kisváros "rosszfiús fekete báránya”. Sawyer, Beau unokatestvére és Ash barátja, pont a másik véglet volt. Bár úgy érzem, ő kevésbé volt kidolgozva, de a regény végén lévő fordulat hatására kisebb jellemfejlődést észlelhettünk, aminek őszintén örültem. Aminek viszont egyáltalán nem, az Nagyi karaktere. Miért kellett kiírni már az elején? Annyira szívesen olvastam volna még róla…

Az írónő a szerelmi szálat Beau és Ash között kissé elkapkodta, aminek hatására nagyon hamar egymásnak estek főszereplőink. Megkönnyebbülésemre, ez a kis románc annyira nem volt hosszú életű, mert a végkifejletig még jócskán hátra volt a fordulatok nagy része. És ebből következik az egyik dilemmám, amire akármennyire is szerettem volna, de nem jöttem rá. Ez most tulajdonképpen Young Adult regény? Mert a könyv főhősei tizenhét-tizennyolc éves kamaszok, de ahhoz képest eléggé részletes ágyjelenetek voltak benne, ami inkább egy New Adult regényhez illene. Nyilván a mai fiatalok nem panaszkodhatnak felvilágosítás terén, de azért… A másik dolog pedig, amin néha fennakadtam, a fordítás volt. Párszor ugyanis olyan fura szavakkal találkoztam, mint példának okáért, a gógyizni. Ez mégis mit akar jelenteni? 

Összefoglalva a Vincent Fiúk történetét, úgy gondolom, hogy a hibái ellenére is nagyon kellemesen csalódtam a regényben. Igazi szórakozást nyújtott, ráadásul elérte azt, hogy mindenképp kíváncsi legyek a következő részre. Ami újításként Lanáról fog szólni, Ash unokatestvéréről. A fülszöveg alapján pedig igazán izgalmas eseményekre számíthatunk, hiszen Lana Sawyerbe van beleesve, de utóbbi egészen más hátsó szándékkal közeledik a lány felé...

És a második rész...

Kiknek ajánlom? A romantikus műfaj kedvelőinek feltétlenül, valamint azoknak az olvasóknak, akik szkeptikusak ezzel a megosztó regénnyel kapcsolatban. Hiszen kitudja… lehet, hogy érnek még váratlan meglepetések a Vincent Fiúk által. 

A könyvért köszönet a Maxim kiadónak!

Amit nagyon szerettem benne: A történet üdeségét és a váratlan fordulatokat.  

Ami kívánnivalót hagy maga után:  A szerelmi szál felépítése, Ashton karaktere. 

Kedvenc karakter: -

Borító: 5/5

Pontozás: 5/4