Ilyen bizarr könyvel se
találkoztam még. Mindenki megnyugtatására, jó értelemben. Először is ott van
Daisy első benyomása Edmondról.
„A haja, na igen: egy kicsit olyan, mintha saját magának vágta volna le éjjel egy baltával. De amúgy pont úgy néz ki, mint egy menhelyi kutyus; az a fajta, amelyik olyan aranyos és bizakodó, de azért van benne tartás, és rögtön az ember kezéhez nyomja az orrát, az ember meg rögtön tudja, hogy haza fogja vinni. Na hát ilyen ez az Edmond.”
Ez az „álom pasi” leírás először
jól megijesztett, de végül nem szöktem el a regény olvasása elől. Tudniillik,
ennek a könyvnek történelme van velem.
Ez volt ugyanis az a könyv, amelyikkel minden alkalommal találkoztam a
könyves boltban, amikor még kisebb voltam. Minden alkalommal odamentem hozzá –
talán a cím vonzott ennyire? Vagy a történet? – végül mégsem vettem meg. Nem is
tudom miért.
