Így neveld a sárkányodat 2 - A kritika

Nem állítok valótlant azzal, ha azt mondom, hogy számomra az Így neveld a sárkányodat folytatása volt a legvártabb film 2014-ben. (Természetesen ott vannak még a könyvadaptációk, mint például A beavatott vagy Az Útvesztő, de tekintettel arra, hogy ismerem a történetet, tudom, mire számítsak. Kedvenc sárkánynevelős sztorinknál pedig nem.) 

Mindig is féltem a második részekről, hiszen tudjuk, hogy egy elképesztően induló első részt nagyon nehéz felülmúlni. Általában a filmkészítők el is buknak ezen a vizsgán, annak köszönhetően, hogy szeretnék megismételni az első rész sikerét (főleg anyagiakban), de jobb ötlet híján az eredeti filmnek csak egy eltúlzott változatát láthatjuk. Véres volt az első rész? A másodikban még több fog folyni. Az első rész tele volt gusztustalan poénokkal és viccekkel?  A másodikban még több lesz a perverz és morbid humorból. Majd így tovább. Természetesen ez nem kötelezőérvényű, de az igazság az, hogy a How to train your dragon tavalyi megnézése, majd a második film marketingfogás szempontjából elhintett pár perces előzetesei és jelenetei, finoman szólva is hatalmas elvárásokat támasztott elém. Tudom, ezzel eléggé megnehezítettem a dolgomat, de mindenesetre annak örülök, hogy nekem csak másfél évet kellett várnom a folytatásra...  (és nem négyet, mint a többi rajongónak.)

Szóval most itt tartok. Megnézve az Így neveld a sárkányodat 2-t, százöt perc alatt kiderült, hogy a készítők sikerrel jártak-e vagy megbuktak azon a bizonyos vizsgán.

A történet: Az első rész óta öt év telt el, és Hibbant szigetén a dolgok igencsak megváltoztak. Vikingek és sárkányok tökéletes szimbiózisban élnek együtt, Hablatyékat elérte a jótékony pubertás kor (főleg főhősünk esetében), bár az is igaz, hogy az idősebb kor nagyobb felelősséggel jár. Ez főleg vonatkozik Hablatyra, aki inkább felfedez újabb szigeteket Fogatlannal, mintsem, hogy apja nyomdokait kövesse, mint a klán következő vezetője. Egy hasonló felderítést követően Hablaty két új felfedezést tesz. Az első az, hogy nem ő az első sárkánylovas a vikingek történetében és még közel sem ismeri annyira a sárkányok világát, mint korábban hitte, a második meg az, hogy egy mindennél nagyobb veszedelem érkezik, ami nem csak a vikingek, hanem a sárkányok jövőjét is fenyegeti… 

A válaszom, igen.  

Véleményem szerint az Így neveled a sárkányodat készítői sikeresen vették az akadályokat, és nagyobb elfogultság nélkül állíthatom, hogy a második rész méltó folytatása volt az elsőnek. Nem mondom, hogy mindenben, de sok dologban jelentősen fejlődött, más dolgokból elvett és megint más dolgokban nagyobb teret kapott rengeteg újdonság is, ami az első részből hiányzott. 

Először is úgy tűnik, megérte négy évig készíteni a folytatást, mert az animáció valami döbbenetes! Elképesztően igényesen van kidolgozva minden apró részlet, a színek és a látványvilág egészen egyedi hangulatot teremt, na és a karakterek öt évvel idősebb kinézete… Sok fangirllel ellentétben a legkritikusabbak azon panaszkodnak, hogy Hablaty kinézete nem reális. Míg a többiek szinte ugyanúgy néznek ki, mint az öt évvel korábbi énjeik, addig a már említett jótékony pubertás kor Hablatyon eléggé jelentős változásokat végzett jó irányba.  Nem mintha engem ez annyira zavarna, de akkor sem értem mások hitetlenkedését. Rendben, először nekem is voltak kétségeim, hogy a készítők direkt változtattak Hablatyon, de mozgóképen látva elég sokszor megláttam benne a korábbi énjét. Másrészt pedig – a még mindig szkeptikusok kedvéért - nem ez történt Neville Longbottommal is a Harry Potter filmekben, na meg a valóságban? ( Személy szerint nekem a színész nem jött be, de sok rajongó őt hozta fel példának…) 

A cselekmény főszála lassabban bontakozott ki, mint vártuk, de a készítők így sem hagytak minket unatkozni az érzelmekkel teli mellékszálnak köszönhetően. De még milyen érzelmek! Amíg az első részben a barátság dominált, addig itt a család került előtérbe. Mint az előzetesekből kiderült, Valka, Hablaty édesanyja előkerült húsz év után, és ez rengeteg megindító és érzelmes pillanatot eredményezett például Valka és Pléhpofa találkozásánál, vagy Valka és Hablaty között. Bár romantika szempontjából egy kicsit csalódott vagyok, mert sokkal több Astrid és Hablaty meghitt jelenetet vártam (hiszen már az első részben is kaphattunk utalásokat), de úgy gondolom, a filmvégi jelenet azért jócskán kárpótolt. Hablaty és Fogatlan barátsága erősebb, mint valaha, nem beszélve arról, hogy kettőjük párosa szintén nem egy megható vagy éppenséggel humoros percet okozott nekünk. 

Ami kimondottan tetszett, az Hablaty karakterfejlődése. Míg az első részben nem találja a helyét a vikingek között, addig itt olyan problémákkal szembesül, mint a felelősségvállalás, a béke vs. háború kérdése, vagy milyen egy jó vezető és milyen jó döntéseket kell hoznia ahhoz, hogy megvédje a sajátjait. Eközben Hablatyban ott van a kétely, vajon képes-e apja nyomdokaiba lépni és mégis, amikor a film végén eljön a perc, akkor már csak az számít, hogy képes-e önmaga lenni. Ennek a dolognak az iránymutatásában nem kis része van Astridnak és Valkának is. Mindketten erős női karakterek, bár a valóság az, hogy Astrid mintha kicsit elvesztette volna önmagát, vagy legalábbis azt a vadóc énjét öt évvel korábbról. (Vagy csak felnőtt? Az is lehet.) 

Az új szereplők közül számomra Valka volt a legérdekesebb, mert akármennyire is rossz döntésnek tűnik, amit húsz évvel korábban tett, valamilyen szinten azért meglehet érteni. Drago, mint főgonosz, bár nem volt száz százalékig kidolgozva, de az indokai elég személyesek voltak ahhoz, hogy tudjuk, nem azért akar bosszút állni, és világuralomra törni, mert csak. Hablatyék bandájának többi tagját kissé hiányoltam, mert érdekes módon sokkal kevesebbet szerepeltek az első filmhez képest (mint például Halvér, Takónypóc és Fafej), de történet szempontjából - mint utólag rájöttem – nem von le semmit a film érdemeiből. 

Ellenben Kőfej és Bélhangos jelentősebb mennyiségű „screen time-ot” kaptak, mint comic relief karakterek, akik a humort szolgáltatják –előbbi főleg azért, mert vicces volt látni a pasizós módszereit, ahogy Eretet szeretné elcsábítani, kevés sikerrel. Bélhangos karaktere pedig sikeresen dobta fel azt a témát internetes berkekben, vajon tényleg betettek egy homoszexuális szereplőt egy gyerekfilmbe? Személy szerint engem az sem zavar, ha igen, az sem, ha nem, azt viszont egyáltalán nem értem, miért kell ezért egyeseknek kiakadni. Egyrészt azért, mert ez a „coming out” annyira nem egyértelmű, másrészt pedig a 21. században vagyunk. 

Az első részhez képest tényleg sötétebb tónusú mesét kaptunk, több drámai jelenettel és tragédiával, amire egyesek még csak nem is számítottak. Én magam viszont gondoltam rá, ezért nem is lepett meg az, ami egyik vikingünkkel történt. Ilyen értelemben tehát azt mondom, hogy a második rész sokkal kiszámíthatóbb volt, és kevésbé eredeti, mint az első. De ez valójában nem volt baj. Mert a tragédia körülményei ennek ellenére igenis megleptek – nem gondoltam volna, hogy ő lesz az elkövető, aki, ráadásul Hablaty reakciója is meglepetésként ért, mégha tudom is, hogy ez volt a reális.

Összességében nagyon szerettem. Úgy érzem, izgalomból és akcióból egy percig sem szenvedtünk hiányt a végjátékban, míg a teljes játékidő események szempontjából folyamatosan fenntartotta az érdeklődést. Megrendítő és szeretnivaló volt, isteni zenei aláfestéssel, ráadásul joggal mondhatjuk, hogy a legvégén megkaptuk a levonható tanulságadagunkat, ami miatt annyira imádtuk az Így neveld a sárkányodat 2010-ben és most idén. 

És még mindig nem csak gyerekeknek szól! :) 

Pontozás: 10/10 

How to train your dragon 3 2017-ban!