2014. szeptember 16.

If I Stay - Ha maradnék film: A kritika

Az olvasmányaim kiválasztása során legtöbbször arra törekszem, hogy olyan regényeket válasszak, amelyek vagy elgondolkodtatnak, vagy elszórakoztatnak, de azokat próbálom inkább elkerülni, amiknek a főcselekményszála valami tragikus történet, és ahol a könyv végén garantált a sírás.  Ezért Gayle Forman Ha maradnék című regénye sem érdekelt jó sokáig, egészen addig, amíg meg nem pillantottam a belőle készült könyvadaptációnak az előzetesét. Ami valami hihetetlenül fantasztikusnak ígérkezett, ezért a premiert követően, amint tehettem, beültem a moziba. 

A történetről: Mia Hall a tinédzserek gondtalan életét éli és a legfontosabb döntés, amit meg kell hoznia, nem más, mint, hogy zenei pályára készülve felvételizzen a nívós Juilliard zeneakadémiára vagy szerelmével, Adammel fűzze szorosabbra a szálakat. Azonban minden megváltozik, amikor egy felszabadult családi kirándulás tragédiába torkollik, Miának pedig élet és halál között egy sokkal fontosabb döntést kell meghoznia, amely nem csak a jövőjét, hanem egész sorsát befolyásolja.




Hangulat, drámaiság és az élet. Ezek jellemezték a filmet az első perctől az utolsóig, mialatt a mozi terem egyik fele sírt vagy lélegzet visszafojtva leste Mia döntését, ami széthullott élete darabjain kellett meghoznia. Menni vagy maradni?


Ami anno elsősorban megfogott a trailerben, a hangulat. Valami eszméletlen jó színvilágot sikerült elkapnia a készítőknek, a havazás, a vakító fehér kórházi folyosók, Mia pasztell színű ruhája, a színes, élénk flashbackek és visszatekintések Mia életére... valamint ehhez hozzájárult a drámai zene, na meg a felejthetetlen csellójáték, de főleg az utóbbi. 



A Miát alakító Chloë Grace Moretz fiatalkorához képest hihetetlenül tehetséges és ez ebben a filmben is megmutatkozott, mert alakításával sikerült elvinnie az egész filmet a hátán. Természetesen a többiek is jól alakították az eljátszott karaktert, mint például az Adamet alakító Jamie Blackley. Köszönhetően neki és Chloénak, egy olyan gyönyörű, romantikus történetet kaptunk, ami, bár nem mentes a kliséktől, de mégis emiatt reális és hihető, aranyos és szívszorító egyszerre. A flashbackeken keresztül sikeresen kibontakozott minden fontosabb mozzanat Mia és Adam kapcsolatának, mint például Mia első hitetlenkedő reakciója a randira hívásnál, az első csók, az első veszekedés, és az első komoly döntés, ami befolyással lehet nemcsak az egész kapcsolatukra hanem a további sorsukra is. 


Mia harmonikus kapcsolata a családjával szintén átjött a képernyőn, szívszorító volt látni, ahogy mindez megszűnik számára, egyik napról a másikra. A történet drámaisága is ebből a tragédiából fakadt, de érdekese módon, bár rákészültem a százas zsepi felhasználására, mégsem volt rá szükség. Nem, nem vagyok kőszívű, mert amikor először láttam az előzetest a moziban, már akkor majdnem elsírtam magam, de úgy látszik, a filmbeli vágás nem ezt eredményezte. Bár a történetet végig körül lengte a szomorú atmoszféra, de köszönhetően a boldog múlt és a tragikus jelen folyamatos váltakozásának, valamint a kevésbé drámai aláfestő zenének, a film nem lett olyan megható, mint számítottam, és ezért nem is siratott meg… annyira.  Ugyanis a Mia kórházi ágya mellett elmondott utolsó beszédeket, kezdve a nagypapáétól, már én is megkönnyeztem.  És ezzel úgy látszik nem voltam egyedül, olvasva más nézők véleményét.  

A zárójelenettel személy szerint tökéletesen elégedett vagyok, mert ellentétben mások kritikáival, szerintem egyáltalán nem baj, hogy a történet nem lett teljesen kerek. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e második film. 


Bár, mint könyvadaptációt nem tudom értékelni, de továbbítva Flox véleményét – aki olvasta korábban a könyvet -  a film sikeresen követte a regény cselekményét. Állítólag még jobb is lett, mert az érzelmek jobban átjöttek. Egy biztos, abból nem volt hiány. 

Pontozás: 10/9



Share:

2 megjegyzés:

  1. Körülbelül két hete láttam a filmet, és szinte teljes mértékben egyetértek veled. Ami engem nagyon elgondolkodtatott a film kapcsán az az, hogy az életünk egyik percről a másikra teljesen megváltozhat. Ugye Mia is egyik pillanatban még boldog a családja körében, majd a másikban megtörténik a tragédia. El tudja gondolkodtatni az embert magáról az életről, és megmondom őszintén, hogy nem számítottam erre a film kapcsán. Korábban hallottam róla, majd gondoltam megnézem már, úgyis valami könnyed filmet akartam. Hát ez pont nem az volt. :) De nagyon tetszett. Én hasonlóan éreztem magamat a Still Alice kapcsán, ott inkább arról van szó, hogy milyen az amikor azt veszted el, amitől önmagad vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, meglepően elgondolkodtató történet, ha mélyebben beleássuk magunkat. Örülök, hogy neked is tetszett a film. :) A Still Alice-ről én is hallottam, lehet, hogy meg is nézem majd valamikor. De előtte jól felkészítem magam lelkileg. xD

      Törlés