The Maze Runner - Az útvesztő film: A kritika

Amióta két éve elolvastam a regényt, azóta tudtam, hogyha valaha lesz belőle film, akkor száz százalék, hogy fantasztikus lesz. Látványra legalábbis biztosan. A film többi részével kapcsolatban sem nagyon kételkedtem, mert tudtam, ha csak fele annyira sikerül könyvhű adaptációt kapjunk, mint amit az átlag könyvrajongó elvár, akkor azt már joggal mondhatjuk sikernek. Olvasva az eddigi kritikákat pedig egyre bizakodóbbá váltam, így amikor hétvégén végre valahára eljutottam a moziba, már csak hátra akartam dőlni és beleveszni az útvesztőbe Thomasékkal egyetemben… de a film azért tartogatott pár meglepetést is.

A történetről: Thomas egy sötét liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Mikor az ajtó kinyílik, sok fiatal srác társaságában egy rejtélyes Tiszáson találja magát. A különös csapat egy dologra koncentrál: a menekülésre. Világukat egy titokzatos és veszélyes labirintus veszi körül. A szökés lehetetlennek tűnik, de ők nem adják fel a reményt. Minden nap Futárokat küldenek ki, akiknek egy feladatuk van: feltérképezni az Útvesztőt. Egyszer csak egy lány is csatlakozik hozzájuk, aki végzetes üzenetet hoz magával: hamarosan minden megváltozik…

Kezdjük is egy hatalmas pozitívummal. A castinggel. Rég nem láttam olyan YA könyvadaptációt, ahol ennyire jól sikerült eltalálni a karaktereket, összevetve az olvasás alatt általam elképzelt arcokkal, míg a színészek fiatal korukhoz képest mind nagyon tehetségesek voltak, és mind ügyesen hozták a könyvbeli szereplők eredeti egyéniségeit.  Will Poulter által alakított Gally kellően unszimpatikus volt, Newt (Thomas Brodie-Sangster), a főszereplő mindig bölcs, jó tanácsokat osztó haverja is hozta a figurát, míg a főhőst játszó Dylan O'Brien szintén telitalálat volt, nem csak fangirlök számára. Tény, hogy a szereplők többségének nem voltak hatalmas karakterbeli mélységeik (amelyeket – ha jobban belegondolunk - a pár nap alatt történő események alatt nem is igazán lehet kidolgozni), és a Kaya Scodelario alakított Teresa is kevesebb szerepet kapott a filmben, mint amit vártam volna a promóciós kampányokból, de amit egy jövőben játszódó akció filmből ki lehetett hozni, azt ki is hozták a készítők sikeresen.

Ugyanis a film, bár fokozatosan épül fel, de egész végig fent tartotta a figyelmet, és csakúgy, mint a könyvnél, ott volt az a hátsó gondolat, hogy igenis, nem azért szeretném látni a végét, mert elég volt belőle, hanem azért, mert kíváncsi voltam rá, hogy mi vár minket az útvesztő végén. Rengeteg akció, rohanás és rejtély keresztezte az útvesztő útjait, így izgalomból nem volt hiány és az adrenalin függők sem panaszkodhattak.

A látvány pedig, ahogy reméltem, elképesztő volt. Szívfájdalmam, hogy pont, amikor 3D-ben szeretném élvezni a filmet, akkor nincs abban (bezzeg az X-mennél a szemüveg csak egy bosszantó kiegészítő volt…), de azért túléltem. A vizuális effektek tehát átlagon felüliek voltak, főleg a siratóknál volt rémisztően élethű a látvány, amitől valószínűleg rémálmom is lesz, mivel a nyolclábúaktól mindig is irtóztam. Bár nem értem, hogy miért pont így néznek ki, amikor a könyvbeli leírás alapján csigaszerű lényekről van szó. 

És itt is lennénk.  A regény rajongóinak rémálmánál, amikor a könyvadaptáció a rengeteg változtatásnak köszönhetően inkább „könyvhűtlen”, és amibe én, személy szerint már rég beletörődtem. Hiszen egy könyvet nem lehet száz százalékig filmvászonra adaptálni, ezért a személyes nézetem szerint azt vallom, hogy a rendezőnek arra kéne inkább koncentrálnia, vajon áttudja-e adni könyv történetének lényegét, üzenetét és főcselekményét. 

Az útvesztő film, mint könyvadaptáció, követte a regény főcselekményét többségében, bár egyes eseményeket felcserélt kronológiában és naptár szerint sem minden pontos a könyvhöz viszonyítva. Ezt viszont nem tekintettem problémának, mert történet szempontjából egyáltalán nem volt lényeges. A főprobléma az volt, amikor olyan változtatásokat csináltak a készítők, amelyektől a film egyes esetekben logikátlanná vált. Nem volt sok ilyen, de például az a mozzanat, amikor Teresa hozza el a siratók szúrása elleni ellenszert a Tisztásra, az például felesleges volt, mert ez azt jelentette, hogy Gally mérhetetlen ellenszenvének Thomas ellen nincs is alapja, hiszen korábban, amikor megszúrta egy sirató, nem kapta meg az ellenszert és így nem is lehettek emlékképei róla, a könyvvel ellentétben.  Másik nagyobb változtatás, amit sok fan hiányolt, az a telepátia hiánya Thomas és Teresa között. Megmondom őszintén, ez engem nem igazán zavart, mert kivitelezés szempontjából eléggé furcsának hatott volna, főleg magyarázat nélkül, valamint ha a realitás talaján akartak maradni a filmkészítők. Ebből kifolyólag viszont nem is lehetett sejtetni, hogy Thomas és Teresa közt kialakulhat romantikus kapcsolat, de szerintem ezt a kritikus hímnemű nézők egyáltalán nem bánták. 

Összességében egy igazán akciódús poszt-apokaliptikus jövőben játszódó filmes élményt kaptunk, amit bárkinek ajánlok nemtől függetlenül, főleg, ha valami nagyon különlegesre vágyik. Hiszen már maga az ötlet is elsőrangú és egyedi, és ez, a YA történetek piacán mindenképp rendkívülinek számít. 

Pontozás: 10/8