Kezdem kicsit úgy érezni, hogyha egy könyvben megjelenik egy komolyabb téma, akkor automatikusan mindenki felkapja, imádja és hájpolja. Félreértés ne essék, nem vagyok a komolyabb témájú, elgondolkodtató regények ellen, tényleg. Inkább elolvasok egy ilyen könyvet, mint tíz komolytalan témájút. De számomra a kivételezés is sokat számít. A kiemelkedően jó értékeléseknek köszönhetően ráadásul olyan magas elvárásai lesznek az embernek, amelyeket később nagyon nehéz lesz megugrani. Ez történt esetünkben is, a Reménytelennél.
A történetről: Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését…
A történet maga jól kezdődött. Adott egy érdekes személyiségű végzős, Sky, aki kétes hírneve ellenére igazából nem ribanc, hanem csak egy lány, aki a 21. század technológiájától megfosztva, életében először el szeretné kezdeni a gimit. A suli első napjától látszik, hogy talpraesett, nem érdeklik a pletykák, mert csak egy cél lebeg a szeme előtt, leérettségizni. Aztán belép Dean Holder az életébe, ettől a perctől kezdve Sky szerelembe esik és minden megváltozik.
Nem fogok kertelni, de az első kétszáz oldalt untam. Persze az írónő kivételesen olvasmányos és színvonalas stílusának köszönhetően hamar a végére értem a történetnek, de ötven oldal után éreztem, hogyha továbbra is Sky és Holder románca lesz a központban, egyéb cselekmény és bonyodalom nélkül, akkor képtelen leszek maximális pontot adni. Sajnos a szerelmi szál – vagy nevezzük inkább huzavonának esetleg Sky és Holder szeret, nem szeret játékának? – egy idő után nyáltengerbe fulladt és az egyetlen érdekes esemény Sky legújabb meleg öribarijának, Breckinnek a felbukkanása volt, ötven oldalanként egyszer. Rendben, lehet, hogy egy nagyon antiromantikus hangulatomban kapott el a könyv, de tényleg úgy érzem, ha az írónő jobban ráfókuszál a nagy titokra, és a romantikus szálnak kevesebb oldalt szentel, akkor én sem csalódok a történetben.
Dean Holder. Olvasók kedvence, plátói szerelme, a srác, aki megváltoztatta Sky életét, és megmutatta neki, milyen élni. Bírtam Holder titokzatosságát és életfelfogását, a tragikus múltja meglepett és elborzasztott, de mégsem szerettem bele, mint más olvasók. Bár Sky szenvedélyesnek mondta Holdert, de a hirtelen hangulatváltozásai, az indokolatlan dühkitörései inkább furcsának hatottak, és már-már viszolygást keltett bennem, akár kaptunk utólagos magyarázatot erre, akár nem. Nem beszélve arról, hogy öt éves kora óta keresi Sky-t, azzal a tudattal, hogy bármikor felismerné tizenhárom év távlatából, de vajon tényleg lehetséges ez? Mármint nekem alig van pár emlékem ebből az időszakból, és az is kissé hihetetlen, hogy egy öt éves tényleg képes ennyire elkötelezni magát azért, hogy megtalálja rég elveszett barátját… Összességében viszont nagyon érdekes karakter volt, és ezek a jellemvonások csak még különlegesebbé tették a karakterét könyves pasi fronton.
A második fele a regénynek viszont megrázó volt. A téma, amit az írónő fokozatosan felvezetett, hihetetlenül komplex módon volt adagolva, és az apró kis információk, amelyeket lassacskán megtudhattunk, hamar elővetítették Sky tragikus múltját, de mégis volt bennem egy félsz, hogy vajon akarom-e én tudni biztosan, hogy mi is történt. Nem jobb-e a jótékony hazugság, amikor az igazság ilyen fájdalmas? Nem jobb-e a gyermeki tudatlanság, amit szereplőink átéltek kiskorukban, mint megvilágosodni és elveszíteni mindazt, amit eddig hittél magadról? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal fejeztem be a könyvet, egyszerre sokkolva és lenyűgözve, amiért az írónő egyáltalán felhozott egy ilyen tabu témát… hiszen hányan mernének-e egyáltalán gondolkodni erről, nem hogy írni róla? Nem sokan, az annyi szent.
Summa summarum, bár a történet egyes fordulatai kiszámíthatóak voltak, és kevesebb romantikát is elbírtam volna, de a regény második felét, főleg az utolsó fejezeteket, nagyon szerettem.
Amit nagyon szerettem benne: Az utolsó fejezeteket és az egyedi karaktereket.
Ami kívánnivalót hagy maga után: A túlcukrozott romantikus szál.
Kedvenc karakter: Breckin, Sky, Holder (?)
Borító: 5/5
Pontozás: 5/4
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése