Élménybeszámoló a Bábelfesztről (Leiner Laura)

Sokakkal ellentétben
nekem tetszik a borító.
Egyszerű, nagyszerű és LeinerLaurás. 

Nulladik nap

Első gondolataim a könyvről. A történet

Nagyon kíváncsi voltam mit fog Laura kihozni az új könyvéből. Ez valamilyen szinten számomra egy próba volt, hogy kiderítsem, Laura tényleg olyan jó író-e, vagy egyszerűen csak szerencséje volt a Szent Johanna gimivel. Oké, ezt én sem gondolhatom komolyan, de akkor is ki fogok tartani az álláspontom mellett, miszerint Magyarország legnépszerűbb tini sorozatában kell, hogy legyen valami turpisság. Tudjátok, mint Rowling Harry Potterében. Amiről többen is állíthatják, hogy egy Mágiaügyi minisztériumbeli nyomozás során mágikus eredetű nyomokra bukkantak a könyv megírását illetően.

Viszont visszatérve a Bábelre, ez volt az első fesztiválom. Rendben, valószínűleg sokan el fognak szörnyülködni ezen, hiszen mindjárt tizennyolc évesen azért illett volna, hogy legyen hasonló élményem, de az igazság az, hogy az utóbbi két év nyara sűrű volt, elfoglalt, tehát semmi esélyem se volt, hogy eljussak egy ilyesmire. De ígérem, ha jövőre elmegyek, akkor számíthattok egy hasonló élménybeszámolóra, mint ami a Zsófié… :)

A történetről: Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

Első nap

A Szent Johanna gimi feeling

A könyv gerince

Első körben nem azt kaptam, amit vártam. A történet lassan kezdődött, ráadásul Zsófi gondolatai mögött folyamatosan egy másik könyv, egy másik főszereplővel jutott eszembe. Nem nehéz kitalálni, melyik… Valamint az a tény sem tudta elfelejtetni velem, hogy ez a SzJG 2.0, hogy bár Zsófi nem mindenben hasonlított Renihez, de olyan szavakat használt, mint a „respekt neki” és társai, arról nem is beszélve, hogy a többi szereplő karaktere, mint például Napsi sokban hasonlított Virághoz és így tovább.  Ekkor tudtam, hogy baj van. Miért hasonlítgatok folyton egy másik könyvhöz vagy egy másik szereplőhöz? Miért ne lehetne az írás stílusa ismerős, hiszen az író még mindig ugyanaz, vagy nem? A válasz persze igen - hacsak nem fogadott fel Laura egy szellemírót, de nem hiszem -, ezért amikor tudatosítottam magamban, hogy Zsófi gondolatait még mindig Laura kelti életre, elhatároztam, másnap, újult erővel és vidámabb hangulatban (mert az is fontos), csak azért is folytatni fogom. Nem bántam meg.  

Második nap

Még mindig Leiner Laura

Felvilágosodásomnak köszönhetően teljesen másképp éltem meg a regény többi részét. Ahogy haladtam a lapokkal, egyre izgalmasabb lett a történet, előkerült a megszokott humor és Laurának olyan szinten sikerült leírnia a fesztivál minden egyes momentumát, hogy az ember lányának kedve lett volna azonnal vonatra szállnia elutazva egyenes Pápára, a fesztiválra. Ráadásul a könyv új típusú bejegyzésekkel gazdagodott, szó szerint, mert Zsófi a blogján lévő posztok mellett üzenetekben, blogos és facebookos kommentekben jelenítette meg a mindennapjait a Bábelen, amelyeken a legtöbbször, szépen fogalmazva dőltem a nevetéstől. Kedvenc részeim azért a „Chili junioros” és esküvős részek voltak. 

Harmadik nap

Aki elvitte a hátán… a könyvet: Zsófi

Bár nem fogom azt mondani, hogy a Bábel teljes mértékben lepipálta az SzJG-t, de egy szempontból biztosan állíthatom, hogy így van. Ez pedig a főkarakter, Zsófi. Sokkal, érdekesebb tulajdonságokkal rendelkezett, mint amit a nyolc kötet alatt valaha elért jellemfejlődésben Rentai Reni. A vagányságon kívül, beszédes és szarkasztikus humora volt, megszállottan rajongott a Red Hot Chili Peppersért, ritkán hisztizett, nem voltak depis napjai, ahogy önértékelési problémái sem, amit a legjobban értékeltem. Ráadásul blogot vezetett, nem volt „anyuci és apuci jó kislánya”, tehát rendes tini módjára viselkedett. Összefoglalva, Zsófi karakterének köszönhetem, hogy megszerettem ennyire ezt a könyvet. Ilyen is rég volt.  

Negyedik nap

És a többiek

Zsófin kívül a másik kedvencem Kolos volt. Mily meglepő… Valamilyen szinten szurkoltam is nekik Zsófival, de természetesen Laura itt is meglepett. Végül is nem baj, mert Kolos így is a komoly kritikus nemtörődöm szerepében maradt, akinek a beszólásain és a Zsófival való „eszmecseréin” fel-fel lehetett kuncogni. Sajnos úgy érzem, többiek karaktere már kevésbé volt ilyen jól kidolgozott, ezért őket nem is kedveltem meg annyira. Szasza és Abdul a szépfiú szerep két végletében, Napsi, a szőke, őrült pasizós legjobb barátnő, akiről szerencsére kiderült annyira mégsem Virág, valamint Hipó és Boldi, akik szerepük szerint inkább idegesítőek voltak, de természetesen rajtuk is sokat lehetett nevetni. 

Ötödik nap
Semmi sem lehet tökéletes

A mellékszereplők kidolgozatlansága mellett van egy dolog, ami miatt tényleg lehet egy párhuzamot vonni az SzjG és a Bábel között. Nem, most nem a szereplőkről lesz szó, hanem arról, hogy a romantikus cselekmény végkifejlete miért is úgy végződött, ahogy. Emlékeztek a Reményre, amikor kiderült, hogy Cortez mégis elolvasta Reni levelét? Na, itt is pontosan ez történt, a különbség csak annyi, hogy kézzel írott levél helyett, egy bizonyos email volt az oka annak, hogy a regény végére Zsófi mégis kiérdemelte a nagybetűs boldogságot. Valamint nem volt fura, ahogy Zsófi rájött kibe is szerelmes? Hiszen minden olyan gyorsan történt – konkrétan egy nap alatt – amikor kiderült, hogy valójában kit szeret… Emiatt számomra kissé hiteltelen volt a romantikus szál.  

Aminek örülök, hogy a felsorolt hibái ellenére, tényleg érezhető volt, hogy Laura igyekezett minél kevesebb hasonlóságot beleírni a Bábelbe az SzJG-vel összehasonlítva. 

Hatodik nap
Befejezés

Összefoglalva egy élmény volt. Rengeteg szép pillanata volt, könnyes és nevetős, humoros és komoly. Nem is említve azt a tényt, hogy maga az alapötlet mennyire egyedi és különleges… de komolyan. Hányan találkozhattunk eddig fesztiválról szóló könyvvel? Per pillanat nekem egy se jut eszembe, de nem is hiszem, hogy fogok találkozni még egy ilyennel. Mert a Bábel teljes mértékben páratlan a maga nemében minden hibája ellenére is... 


Kiknek ajánlom? Azok, akik egy SzJG színvonalú könyvre várnak, meg fogják kapni véleményem szerint. :) 

Amit nagyon szerettem benne: A fesztivál alapötletét és felépítését, a humort és Zsófit, mint főszereplőt. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: Az email, a mellékszereplők kidolgozatlansága és a szerelmi szál kibontakozása.  

Kedvenc karakter: Kolos, Zsófi

Borító: 5/4

Pontozás: 5/4,5

UI: A kritika rendhagyó szerkezete a Bábelnek köszönhető. :)