Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Az én történetem Böszörményi Gyulával úgy kezdődött, hogy valamikor pár éve kölcsön kaptam egy barátnőmtől a 9…8…7… trilógiát. Őszintén bevallom, akkor még nem voltam az a bátor olvasó, aki ha műfajilag ismeretlen könyvet kapott a kezébe, akkor simán elolvasta, így sikerült a polcomon ülnie kb. három hónapig a sorozatnak. Sajnos sem a fülszövegben lévő démonok, sem a borítón lévő emós lány nem vonzott, de mivel egy idő után lelkiismeret furdalásom volt, hogy bele sem néztem, így egy délután megtörtént a dolog. Belekezdtem és azzal a lendülettel be is fejeztem. A teljes trilógiát, mert annyira jó volt.  A Leányrablás Budapesten ezek után csont nélkül került fel a várólistámra, és a már említett trilógiával ellentétben, itt már a borító és a szinopszis is első perctől megfogott….de Böszörményi Gyulának megint sikerült meglepnie. Mit meglepni? Sokkolni (!), mert ez valami hihetetlen briliáns volt…

A történetről: 1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró. 

A Milleniumi ünnepségek

Túlzás lenne? Nem hiszem. Mert egy jó regény alapfeltételei mellett – jó karakterek, izgalmas történet, olvasmányosság – volt ebben a könyvben valami plusz, ami miatt, ha nem olvastam, akkor is rajta gondolkodtam. Ha meg éppen olvastam, akkor pedig úgy éreztem magam, mintha egy filmet néznék. Vagy mintha én is egy szereplője lennék a történetnek, aki ha nem is közvetlenül részt véve, de VIP szektorból nézi az eseményeket egy hatalmas bödön karamellás popkornnal. Mint a cirkuszban. 

Ennek a könyvnek egyszerűen zseniálisan fantasztikus a hangulatteremtése. Aminek köszönhetően nem is tudok egy melléknév fokozót használni.  Először is ott az idő és a helyszín. Az 1900-as kezdete, a Millenniumot ünneplő Magyarország. Bár szeretem a történelmet, de hazai regények közül nem sokat olvastam a műfajban, így nagyon kíváncsi voltam a saját múltunkra, egy olyan időszakban, amivel nem igazán vagyok szoros ismertségben. Az pedig csak egy ráadás volt, hogy egyes városokat, mint helyszínt, Budapestet és Marosvásárhelyt többé-kevésbé ismerem.  Böszörményi leírásai emellett könnyen adaptálódtak egy creepy elmegyógyintézethez vagy egy cirkusz sötét és egyszerre vidám hangulatához.

A Donnert Család Cirkuszának cégére - ahova "Gerlice" csatlakozik.

A történet két szálon futott a két Hangay lány elmesélésében E/1-ben a jelenben és E/3-ben a múltban, Emma elrablása idején. A történet főhősnőjének Milit tekintem, aki négy évvel nővére eltűnése után indul Budapestre, hogy Emma után nyomozzon. A tizenhét éves Mili zsenge kora ellenére abszolút találékony, szabad szellemű, okos és bátor, bár néha túlságosan is önfejű. Utóbbi jellemvonásának köszönhetően viszont rengeteg csípős és szellemes megjegyzést és dialógust kapunk tőle és Ambrózy bárótól, amelyeket személy szerint nagyon élveztem. 

Ha már a báró került szóba. Ambrózy Richárd báró teljesen meglepett. Úgy látszik, nagyon felületesen olvashattam el a fülszöveget, mert az valahogy kimaradt, hogy a sorozat főcímében emlegetett báró hogyan kapcsolódik majd a történethez. Arra pedig meg mertem volna esküdni, hogy egy idősebb, középkorú bárót kapunk, aki esetleg majd finanszírozza Mili nyomozását. De nem. Ugyanis Ambrózy Richárd egy nagyon helyes és intelligens huszonéves báró, aki mesterdetektív „hobbiszinten”, annak ellenére, hogy egy valószínűleg korábbi esetéhez kapcsolódóan, elvesztette a fél karját. Profizmusának –ami miatt egyáltalán nem érzékelhető „fogyatékossága”, az akkori pasikra jellemző hímsovinizmusának, valamint rengeteg titkának köszönhetően egy nagyon érdekes, karizmatikus férfikaraktert kapunk, amelynek következtében meg sem lepődnék, ha mások is velem együtt már elkezdenék shippelni a két főhőst. Hiszen egy kis kémiát már most is éreztünk köztük, nem igaz?

Emma, az eltűnt Hangay lány szintén nagyon érdekes személyiség volt. Vele kezdett a történet, amint éppen a Milleniumi ünnepségen vesz részt, akkori naivságában és hatalmas lelkesedésében az események iránt, ami minden rosszat elfelejtett számára a világról. Kissé talán idegesítő is volt ez a tulajdonsága, viszont a rablás hatására jelentős személyiségfejlődésen ment keresztül, ami miatt a sztori végére őt is megkedveltem. 

Az Andrássy út a századfordulón

A történet hihetetlen korhű volt a számtalan régies kifejezéseknek köszönhetően, miközben világosan látszott már csak olvasva is, hogy ezt a regényt rengeteg kutatás előzte meg. Mint például annak a sok akkori időkben élt valós történelmi személyiségnek a „cameója”, akik – mégha említés szinten is – de belekerültek a sztoriba mellékszereplőként. Bár YA könyvről van szó, de narrációjában így is nagyon különleges, mert Böszörményinek sikerült egyszerre elképesztően olvasmányosan írnia, ami mégis a szépirodalmi regények színvonalán mozog, magyar irodalmi értékét megtartva.

Annak ellenére, hogy a cselekmény kezdetben lassan indult be, de már az elején megfogott és nem is engedett az utolsó oldalig. Pár tucat oldal után ugyanis roppant izgalmassá vált ez a több szálon futó krimi történet a színes karakterekkel, meglepetésszerűen véres gyilkosságokkal – ez tényleg csak tizennégy karikás? -, árulással, rejtéllyel és nyomozással, miközben a könyv végére mindenki megtanulja, hogy itt semmi sem az, aminek látszik…  A rengeteg fordulatról már nem is beszélve, amelynek tanúi lehettünk a cselekmény során. Na meg a gyilkos függővégről a befejezésben, ami miatt a folytatás karácsonyi megjelenése borzalmasan távolinak tűnik…

Amit nagyon szerettem benne: A hangulat teremtést és a karaktereket.

Ami kívánnivalót hagy maga után: A következő könyv várható megjelenése elfogadható ide?

Kedvenc karakter: Mili, Ambrózy báró

Borító: 5/5

Pontozás: 5/5*