Drámai Filmes Projekt: Begin Again

[Bár én alapjáraton véve könyvadaptációkról írok a blogon filmek terén, de az év eleji filmkritikás poszt óta rájöttem, szeretnék minél több kevésbé könnyed témájú filmet nézni. Ezt követően pedig szívesen folytatnám az ilyen műfajú filmekről való mini kritikás bejegyzéseket egy Drámai Filmes Projekt keretein belül, melyben kortárs filmdrámákról és független művész filmekről lesz szó (vagyis minden olyan filmről, aminek van mondanivalója és nem egy sima popcorn mozi).] 

A projekt első posztjaként, a Begin Again, vagyis Szerelemre hangszerelve című filmet választottam, amit nemrég sikerült moziban megnéznem. 

A történetről: Gretta (Keira Knightley) és barátja, Dave (Adam Levine) a főiskola óta járnak, és közös szerzői a daloknak, melyekkel a férfi fellép. Amikor egy komoly kiadó szerződést kínál Dave-nek, New Yorkba költöznek, csakhogy a frissen szerzett dicsőség hamar a férfi fejébe száll, és szakít Grettával. A veszteségtől még kóválygó lány sorsa akkor fordul jobbra, amikor Dan (Mark Ruffalo), a levitézlett ex-lemezkiadó vezető egyik este meghallja énekelni egy kis East Village-i színpadon, és azonnal felismeri Greta nyers, átütő tehetségét. A véletlenszerű találkozásból egy kölcsönösen sorsfordító kapcsolat elbűvölő portréja formálódik ki, melynek hangkulisszáját a nyári fényben fürdő New York adja.

A magyar cím, de még a film posztere is egy klisékkel teli, megszokott Hollywoodi romantikus comedyt ígért, ezért minimális elvárásokkal ültem be a filmre. Meglepetésemre, szó sem volt ilyesmiről. Ugyanis a sablonos, előre garantált nyálas happy enddel végződő vígjáték helyet kaptam egy életszagú, musicalszerű drámát, tele isteni dalokkal, amiben a zene és a karakterek problémái domináltak. Persze, volt benne szerelem is – manapság melyik filmben nincsen? - de ez a szála a filmnek inkább a továbblépésről szólt, az újrakezdésről valamint a boldog függetlenségről. Ennek pedig elengedhetetlen kelléke lett a zene, amelynek segítségével, főhőseink, Gretta és Dan a gyógyulás útjára léptek a szakítások és egyéb magánéleti problémák után.

A színészi alakításokban is ért meglepetés, ugyanis kiderült, hogy Keira Knightley tud énekelni. Nyílván nincs olyan képzett hangja, mint akik ezt a hivatást választották, de még így is nagy kedvencemmé vált a soundtrack. Mark Ruffalo bebizonyította, hogy nem csak pedáns, szmokingba öltözött tudóst tud alakítani, hanem alkohol problémás zenei producert is (bár a dühkezelési gondokkal való küszködés nem újdonság Hulk óta), ráadásul a Maroon 5 rajongók is örülhettek, mert Adam Levine nem csak játszott, hanem énekelt is a filmben.  

A karakterek sokszínűsége mellett, ami legjobban megfogott a filmben, az az események véletlenszerű tálalása. Miután Gretta és Dan megismerték egymást és elindult Gretta a zenei karrierje útján, csak sodródtunk a cselekménnyel, ugyanúgy, ahogy Gretta a számait is felénekelte random helyszíneken, New Yorkban, különleges művészfilm jelleget kölcsönözve a filmnek. Nem csoda, hogy végül a film francia címe New York Melody lett, szerintem ez sokkal jobban hangzik és még illik is a történethez.

Összességében egy igazán kellemes élmény volt a Szerelemre hangszerelve, mert azon kívül, hogy a készítők megkíméltek minket a túlságosan is kiszámítható befejezéstől, még egy kis tanulságot is leszűrhettél, feltéve, ha figyeltél. Végezetül tehát, bárkinek ajánlom a filmet, akik egy kis érzelmi feltöltődésre vágynak, de a túl nyálas romantikát ki nem állhatják. Valamint azoknak is érdemes megnéznie, akiknek nem az akció a lényeg és nem kifogásolják a kissé lassú cselekményvezetést, de szeretik a különleges körítést, ami ebben az esetben a zene volt. 

Pontozás: 10/9