George R. R. Martin: Királyok csatája

A történetről: A vastrónért folyó harcnak a küzdelme 

kiélesedik, önjelölt királyok születnek, kik harcmezőkön és elmékben folytatják küzdelmüket. A Stark család tagjai Ned Stark halála után szétszóródtak, Sansa Királyvárban „vendégeskedik”, Arya után keresés folyik, aki szőrén, szálán eltűnt, Robbnak új királyi szerepéhez kell felnőnie, ami eddig úgy látszik, sikeres, hiszen magát a Királyölőt ejtette foglyul, míg a két kisebbik Stark fiú Deresben tartja a frontot… de vajon meddig? A néhai Robert királynak mindkét fivére igényt tart a trónra, amin jelenleg Joffrey Baratheon ül, Robert király törvényes fia, aki mögött a teljes Lannister-ház áll, jogosan… vagy mégsem? És amíg Tyrion, a Pók Királyvárban azon ügyeskednek, hogy mindenki a legjobb helyzetbe kerüljön, amit megérdemel, addig a Falon túlról – ahol Jon fekete köpenyben, dacol nap, mint nap a hideggel – és a Keskeny tenger túl oldaláról – ahol Daenerys, a Targaryen-ház utolsó leszármazottja embereket gyűjt maga köré – más fenyegetések is várhatóak…

Amikor a Trónok harcát befejeztem, el se tudtam képzelni, hogy Martin bácsinak sikerül felül múlnia az első kötetet. Na, nem mintha nem akartam volna a második részt szeretni, de általában az írók hajlamosak egy jó kezdés után ellustulni, pláne ha kilencszáz oldalról van szó és mégis… George R.R. Martinnak sikerült. Ezek után mondja nekem valaki, hogy nem zseniális író!

A történet cselekményszálai megsokszorozódtak az előző kötet váratlan függővége után, meglepő fordulatok egymás hegyén, hátán, amik többé-kevésbé okoztak azért meglepetéseket szerencsére, hiszen a sorozatot korábban már láttam. De így is élmény volt, ami nem kétség.

Hihetetlen módon, az írónak sikerült úgy kevernie ezeket a bizonyos szálakat, hogy legfeljebb maga az olvasó gabalyodjon bele, mert, hogy nincs két ugyanolyan szereplő, az is biztos. Szerintem a Trónok harca kritikájában már említettem, de nem győzöm ismételni, hogy a könyvsorozat legnagyobb erőssége a karakterek. Egyszerűen imádom, hogy a szereplők olyan emberiek, nem fekete-fehérek, hanem „színesek”, hiszen egyikre se mondhatjuk, hogy a jó és a rossz. Na, jó, talán egy kivételt azért tudok. Mindegyik karakternek megvannak a saját céljai, ki becsületesen, más erkölcstelen módszerekkel éri el ezeket és mindig okoznak meglepetéseket. Bár a fő kedvencem szereplőim nem változtak igazán, de azt kell mondjam, a többiek is egyre jobban a szívemhez nőnek. Ami viszont fatális hiba… ismerve Martint.

A 2. évad plakátja

Tyrion Lannister: A Törpe, a Félember, az Ördökfióka, mindenki kedvence, talán még az íróé is. A legjobb karakter, akit valaha megírtak. Nagyon szeretem a karaktert, mert hiába mondhatjuk rá, hogy „fogyatékos”, nem hagyja, hogy szánalmat ébresszen az olvasókban. Erős, találékony, intelligens, ravasz, aki Jaimevel ellentétben az agyát használja az erejével szemben. Ami sokszor többet is segít… Sokszor cinikus, gunyoros, néha saját magával szemben is, és megvannak a saját önhatalmú céljai is, de a legtöbb Lannisterrel ellentétben, mégsem gázol át a gyengéken. Shae-jel való kapcsolata először gyenge lábakon áll, hiszen Tyrionnak korábban nem volt szerencséje a szerelemmel, de joggal remélhetjük, hogy még Martin bácsi is azon van, hogy Tyrionnak legyen legalább egy valós öröme az életben. Vagyis, jobb, ha korrigálok. Mi, olvasók reménykedünk, hogy Martin bácsi lesz olyan kegyes, hogy megkegyelmezik nekik. Pont.

Sansa Stark: Szerintem nagyon kevesen állíthatjuk, hogy szerettük Sansát a sorozat első kötetében. Nekem legalábbis nem volt kedvencem, főleg azért mert egy hisztis, naiv kislánynak tűnt. Végül persze rátették a pontot az i-re, Sansa felismerte Joffrey igazi jellemét és a második kötetben már egyre erősebb karakterré vált.

Arya Stark: Arya fejezetei mindig izgalmasak voltak számomra, főleg itt a második részben. A kislány, aki fiúnak adta ki magát és megszökött, majd Jaqen H’gharral egyezkedett? Egyik kedvenc jelenetem.

Bran Stark: Számomra elég közömbös karakter volt az első kötetben, egyszerűen nem tudtam megsajnálni. Viszont érdekes, hogy attól kezdve, hogy a Reed testvérek megjelentek, egyre jobban élveztem a fejezeteit. Felvetődött viszont a kérdés.  A filmsorozatban a Reed testvérek még nem jelentek meg a második évadban, nem?

Havas Jon: Jon karakterét már az első részben megszerettem a filmsorozattal ellentétben, ezért megkérdem. Mi a fene történt itt? Ha volt olyan rész, amit egy kicsit is untam ebben a kötetben, akkor a Jonos fejezeteit. Nem tudom mi történt a Falon túl, de nagyon remélem, a harmadikban lesz némi javulás… de azért Szellemet még mindig szeretem.

Theon Greyjoy: A legutáltabb karakter Joffreyn kívül az egész sorozatban. Becsvágyó, hiú, hímsoviniszta, elégedetlen, naiv és hülye… de azért az ember egy kicsit megsajnálja a harmadik évad végére. (Bűzös!)

Catelyn Stark: A Branes részeken kívül Catelyn fejezetei voltak számomra a legközömbösebbek, ennek ellenére csodálom, hogy Ned halála után nem omlott össze teljesen és most, mint Robb királyi segítőjeként asszisztál. Azért a véleményem még mindig az, hogy egy anyának a gyermekei mellett a helye. És Catnek nem csak egy gyereke van…

Tengerjáró Davos: A Hagymalovag kalandjai Sárkánykőn. Bár nem feltétlenül kedvenc szereplőm, de a fejezetei érdekesek és tetszik az, hogy amennyire királya, Stannis mellett áll minden helyzetben, mégis kételkedik a szavában, ha Stannis dolgai már az erkölcstelenség határait súrolják. Főleg Melisandre ügyében.

Daenerys Targaryen: Ahhoz képest, hogy csak tizennégy, tizenöt éves, az egyik legbátrabb és legerősebb női karakter, akit valaha megalkottak. Na és a sárkányai, a kedvenceim…

Ezek voltak tehát a fő karakterek a Királyok csatájában. Legtöbbjük, szinte kivétel nélkül mindig izgalmas perceket tartogattak számomra, mindig az olvasás folytatására késztetve. Legszívesebben, máris folytatnám az olvasást a Kardok viharával csak… van egy aprócska tényező.  Mostanában alig van időm olvasásra, ráadásul a harmadik könyvet most Apu olvassa. Bár senki sem mondta, hogy nem vehetem ki a kezéből… :)

Közeleg a tél...

Amit nagyon szerettem benne: Kivétel nélkül az egész könyvet. Mind a 930 oldalával…

Ami kívánnivalót hagy maga után: Talán a Jonos fejezetek lehettek volna izgalmasabbak.
Kedvenc karakter: Tyrion, Arya, Sansa, Dany, Véreb      

Borító: 5/5

Pontozás: 5/5*- Mostanában úgy tűnik, túl sok kedvencet avattam… na, nem mintha ez nagy baj lenne, nem igaz?