Percy Jackson - Szörnyek tengere: A filmkritika

Percy Jackson és az Olimposziak könyvsorozat nagy kedvencem a görög mitológiai vonal miatt, így nem volt kérdés számomra, hogy amint kijön a második film, azt is megnézem.

Ami végre-valahára meg is történt. Mivel még a premier utáni második napon megnéztem, nem alapoztam más véleményekre, nem voltak bennem előítéletek, ezért nyugodtan kialakíthattam a saját véleményemet a film nézése közben. Az első gondolatom, mikor befejeződött a film: jó volt. Ennyi. Nem csalódtam benne, nem volt rossz, de nem is volt, hű de fantasztikus. Igen, voltak hibái és eltért a könyvtől apróbb részletekben, de most őszintén. A filmnek csak alapja a könyv, ergo nem várhatjuk el a rendezőktől, hogy szóról szóra hasonlítson minden cselekményben.

A film kezdete elég jól megragadta a görög mitológia misztikus hangulatát, amikor Percy visszaemlékezett Thalia fájának történetére, majd a félvér táboros versengés és a bronzbikával való harc is izgalmas volt, ahonnan később a főcselekmény fokozatosan beindult. Magával a történettel tehát nem volt semmi bajom, annak meg főleg örültem, hogy a filmből sem hiányzott az az ironikus humor, ami olyan egyedivé teszi a regénysorozatot. Persze ez főleg Grovernek volt köszönhető, akit a könyvbeli énjével ellentétben itt tényleg megkedveltem. A másik kedvencem a filmben Clarisse volt, aki a karakterével színt vitt be a többi, jellegtelen mellékszereplő közé. Zárójelben megjegyzem, tudtátok, hogy a Clarisset játszó Leven Rambin az Éhezők viadalában Glimmert játszotta, csak szőke hajjal?

Ahogy említettem, sajnos azért voltak hibák is. Nyilván most nem fogom a színészek játékát kritizálni laikusként, bár az szemet szúrt, hogy a Percyt játszó Logan Lerman a The Perks of being Wallflowerben szerintem sokkal jobban játszott. Ami igazán zavart, az a szinkron. Rendben, bevallom, az első részt is szinkronosan néztem, de olyan rég láttam, hogy nem is emlékeztem már rá és ezért az itteni magyar hangok sokkal jobban kiríttak az eredeti karakterhez illő hanghoz képest. Másik zavaró tényező, a Kheirónt alakító színész volt. Az első részben Pierce Brosnan játszotta, itt meg egy másik színész alakította azt a tíz-tizenöt perces szerepet és bár lehet, hogy megvolt az oka ennek a döntésnek, de én akkor sem fogom megérteni. Mármint, nem egy több száz epizódos Barátok köztös szereplésről van szó, így a színészcsere számomra érthetetlen. (Ilyenre már volt példa, vegyük csak a Harry Potter filmeket, ahol Dumbledore karaktere kapott új színészt a harmadik részre, de jogosan, hiszen az előző színész meghalt.)

Akik szeretik a Castle sorozatot, azok örülhettek, mert a filmforgatás elején már kiderült, hogy Nathan Fillion is szerepet kapott ebben a részben. Én is kíváncsi voltam, hogyan fogja alakítani Hermészt, Luke apját és… csalódtam. Nem a játékával volt bajom, de hogy a fenébe sikerült így elhíznia a színésznek?  Az öltönyös jelenetében nagyon látszott, így már nem is lepődtem meg, amikor Flox mellettem kijelentette, hogy, „jé, ez a színész hasonlít Castle-re”. No comment.

Vizuális effektek. Manapság szinte mindegyik film számítógép által kreált jelenetekkel van tele, hiába, haladnunk kell a 21. századi technikákkal. Nekem semmi bajom velük általában, de amikor egy film minden második percében van ilyen, vagy amikor már a természetes dolgokon is látszik, mondjuk a tűzön, hogy csak számítógépes technika, az egy kicsit sok nekem. Egyik leggagyibb jelenet szerintem a Kronoszos rész volt. Nem hiszem el, hogy ne tudták volna megoldani egy kicsit élethűbben.

Kirázott a hideg...és nem a félelemtől

Utólag elkezdtem nézegetni a filmes oldalakat, hogy általánosságban milyen pontozásokat kapott a film. Imdb-n a középmezőnyben van a 6,6 pontjával, ami szerintem reális. Az a baj a filmmel szerintem, hogy azok az emberek, akik a könyveket nem ismerik, másra számítanak. Először is tudni kell, hogy a második könyvben, ami alapja volt ennek a filmnek, Percyék tizenhárom évesek. A filmben huszonévesek játsszák a karaktereket, így nyilvánvalóan nem mondhatták a rendezők, hogy ők is tizenhárom évesek, inkább megöregítették őket egy kicsit. (Bár a filmben nem említették, de szerintem itt tizenhét évesek kb.) Én nem tudtam biztosra, de szerintem a felnőtt nézők többsége úgy ült be a moziba, hogy most egy tini akció filmet néznek meg. Az akció meg is valósult, viszont a könyvhöz hasonlóan nuku romantika volt, és ott volt az a tesós rész a végén, amit szerintem nyugodtan kihagyhattak volna. Persze nem azért, mert nem kell a filmbe egy kis mondanivaló, de véleményem szerint ettől sokkal gyerekesebb lett a mozi. Összességében tehát, a filmet inkább a fiatalabb korosztálynak javaslom, akik szeretik a humort, az akciót és a görög mitológiát. Továbbá mindenkinek, akik szerették a könyveket. Mert könyvadaptációhoz képest nem volt azért rossz. :)

UI: Valamint, aki Ian-fan volt a Burokban, most sem fog csalódni... :)

Pontozás: 10/6