Marketingfogások a könyvpiacokon III. rész - A borító

Az egyik legmeghatározóbb vonzerő egy könyvben, mielőtt bármit is tudnál róla, a borító. Egy szép, igényes, egyedi és különleges borító csodákat művelhet. Odavonzza a tekintetet, felkelti a figyelmet egy ismeretlen könyv iránt és fontos tényező is lehet egy könyvvásárlási döntésben. Egy szép borító tökéletes kiegészítője lehet a szobának és a könyvespolcnak, mint „lakberendezési tárgy”, főleg akkor, ha elolvasás után kiderül, a könyv mégsem volt olyan jó, mint eleinte hittük, túladnánk rajta, de a gyönyörű borító megakadályoz benne. Legalább van már egy okunk, hogy mégis jó vásárt csináltunk.

Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a kiadóknak az a céljuk, hogy minél tetszetősebb csomagolásban adjanak el egy regényt. Az amerikai könyvpiac élen jár a szép borítójú könyvekben, de véleményem szerint mi sem panaszkodhatunk emiatt. Persze, ha nagyon keressük a kákán a csomót, akkor találhatunk „érdekesebb” példányokat itthon, mert azt tudni kell, hogy a könyvborítót különböző jogok védik, amit ugyanúgy meg kell vásárolni, mint magát a regény tartalmát. Viszont szerintem az sosem rossz ötlet, amikor egy könyvre „fanmade” borító kerül, amit egy magyar olvasó készített, hiszen ezzel a kiadók ösztönözhetik az olvasói réteget a kreatív gondolkodásra. Bár én nem szoktam részt venni, de ha jól tudom, a Könyvmolyképző szokott ilyen könyvborító készítő versenyeket hirdetni az olvasóknak…

A blogos borítómánia rovatoknak köszönhetően rengeteg gyönyörű könyvborítóhoz lehetett már szerencsénk. Pár kedvencemet be is mutatom most, de ahogy az éremnek is két oldala van, úgy bemutatok pár kevésbé szép vonásokkal rendelkező borítót is, amit szerintem jobb lett volna hanyagolni.

Az egyik legötletesebb borító szerintem Ally Condie: Matched sorozatának van. Bár a könyvet még nem olvastam (más értékelések alapján kapott már hideget-meleget is), de kétségkívül a borító tartalma amennyire szépen néz ki, ugyanúgy megjeleníti a regény tartalmát is. A regény egy disztópiás világban játszódik, ahol az emberek egy diktatúra által korlátozott világban élnek, amit a borítón a burokban lévő lány szimbolizál. A trilógia következő részeiben a borítón lévő lány kezd kitörni a burokból, majd az utolsó kötetben teljesen kiemelkedik a burokból/  fellázad a rendszer ellen.

Másik kedvenc borítóm, Kendare Blake Vérbe öltözött Annája. Az egész borítónak van egy misztikus hangulata, a vörös és szürke színek megadják az alaphangulatát a regénynek és Anna, a borítón látható lány megjelenésétől az egész olyan kísérteties hangulatot teremt. Ami szintén tükrözi a regény tartalmát.

A magyar regények is büszkélkedhetnek szép vagy legalábbis különleges borítókkal. A Szent Johanna gimi sorozat borítói nagyon ötletesek a parafa táblán lévő füzetcímkével, ami megmutatja, hogy a történet alapja, maga az iskola, míg az apró kiegészítők, fényképek, Reni a főszereplő lány életét tükrözi.

 Sajnos nem minden regény olyan szerencsés, hogy ilyen igényes borítója legyen. Rowling könyve, az Átmeneti üresedés nagyon vegyes értékeléseket eredményezett, de én azért kíváncsi lettem volna, hogyha nem Rowling neve alatt fut először a könyv (gondoljunk csak a Cuckoo’s callingra), akkor is ilyen népszerű lett volna a könyv? Mármint a borító lehet, hogy megmutatja a tartalmat, de szerintem bűn ronda lett. Főleg ez a piros-sárga keverék… brr.

Lauren Oliver Delírium sorozatát a kiadó más borítóval adta ki, mint amilyen az eredeti volt. Nekem tetszik az amerikai változat, ezért nem értem, miért nem lehetett volna megtartani az eredetit. Ja, igen. A jogok… de szerintem akkor is készíthettek volna valami tetszetősebbet, főleg a második kötethez. Az első rész még rendben van, de következő résznél azt sem lehet eldönteni, hogy fiú vagy lány van a borítón.

Spirit Bliss könyvét, a Kígyók sziszegését nagyon szerettem, viszont a borítóval van egy kis baj. Nem magával a mennyasszonyi ruhával van probléma, ahogy a virággal sem, de az a koncepció, ahogy ráhelyezték ezt a két tárgyat a borítóra, jó nagy távolságban egymástól (ami azt vetíti, hogy a tartalomhoz nincs is közük, pedig van), nagyon úgy tűnik, hogy alig valamit foglalkoztak az elkészítésével. Pedig ahogy emlékszem, rengeteg másik szép borítóból is választhatott volna a kiadó…

Egyik kedvencem az, amikor a könyvkiadók dupláznak. Persze, amikor egy magyar könyv borítóképe ugyanolyan, mint egy angol borítóé (és két különböző könyvről van szó), az még a kisebbik baj. Hiszen a könyvpiac világméretű, ergo egy kiadó sem nézheti végig az addig megjelent összes külföldi könyv borítóját. A probléma akkor van, amikor két magyar kiadó, két különböző könyvet egy hónapos pontossággal, ugyanazzal a borítóképpel jelenteti meg. Na, nekem ez azt sugallja, hogy egyik könyvkiadó sem volt képes visszalépni, mindketten túl büszkék voltak ahhoz, hogy változtassanak. Pedig ez sokkal kínosabb…

Filmes borítókhoz akkor van szerencsénk, amikor a könyv borítója egyezik a belőle készült film plakátjával. Nagy sokszor, hazánkba már csak ekkor érkezik meg egy könyv, miután filmet készítettek belőle és kiderült, a film forgalma volt-e annyira népszerű, hogy a könyvváltozatát is olvasásra érdemesnek tartsák az emberek. Sajnos ilyenkor általában már csak a filmváltozat plakátját használják fel borítóképként, nyilvánvaló marketingfogásként, hogy felkeltsék azok figyelmét, akik látták már a filmet. Ez főleg manapság divat, amikor az emberek már egyre kevesebbet olvasnak, maximum megnézik a filmet, hiszen az legfeljebb csak két óra, nekik meg olyan szörnyen kevés idejük van, hogy a könyvre nem is lenne idő… Ugyanígy járt a Vámpírnaplók sorozat is. A könyvkiadó már csak a filmsorozat szereplőinek karakterfotóit használta fel a regényekhez, ami máskor nem lenne baj. De ez a sorozat tökéletes ellenpélda arra a mondásra, hogy a film jó, de a könyv jobb volt. Most nem szeretném elkezdeni kritizálni a Smith által írt könyveket, így remélem elég annyit mondani, hogy Elena karaktere teljesen más (egy szőke hisztis P…), Damon is csak árnyéka a sorozatbeli énjéhez képest, a cselekmény teljesen más és szörnyen unalmas. Ennél rosszabb könyvet szerintem még csak nem is írtak soha. Sajnos, mivel a borítón a filmes karakterek szerepelnek, a rajongók így folyton rá asszociálhatnak, ha meglátják a könyveket, ami nagy hiba. Hiszen a film és könyv két különböző dolog, amit nem csak ennél a sorozatnál szoktak elfelejteni az emberek, hanem minden más filmnél is, és ami a könyvadaptációs csalódások alapkövei.

Milyen érdekes, hogy a Harry Potter sorozatnak sosem volt szüksége a filmes borítókra, na persze a siker ebben az esetben szerencsére a regénysorozathoz köthető... 

Az új borítók a 15 éves évforduló alkalmából

Ez a borítókról szóló bejegyzés volt tehát az utolsó előtti poszt volt ebben a cikksorozatban. A következő és egyben utolsó részben az ajánlókat fogom kivesézni. :)