Készülődés Szentestére, ezt jelenti az adventi visszaszámlálás.
Ám nem csak az ajándékvásárlással lehet egy kicsit ünnepi hangulatba kerülni,
hanem a téli esték legjobb unaloműzésével is. Karácsonyi filmekkel és
könyvekkel elképesztő mennyiségben. Ja, és természetesen a forró csoki sem
maradhat el. Ennek köszönhetően pár bloggerel úgy döntöttünk, hogy elhozzuk
azokat a könyveket, amelyeket az Adventi blogturné eseményének alkalmából a
karácsonyfa alá ajánlanánk olvasóinknak. Az én választottam tehát, Alex
Flinntől a Szörnyszívű.
Gondolom mindenki számára ismerős az eredeti történet a
Disney meséből. A Szépség és a Szörnyeteg meséje a lányról, aki egy francia kis
falucskában tengeti minden napjait szeretett könyvei társaságában, egészen
addig, amikor is az apja kénytelen egy alkut kötni a Szörnyeteggel. Ettől
kezdve Belle fogoly lesz a szörnyeteg kastélyában, ám rá kell jönnie, hogy még
egy szörnyetegnek is lehet szíve…
A történetről: Szörnyeteg vagyok.
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya,
hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény,
akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. New York Cityben
vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség
támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az
átkot. Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám.
Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az
utcákon settenkedik? Elárulom. Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként,
olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és
tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.
Alex Flinn ezt a történetet dolgozta fel a Szörnyeteg
szemszögéből, a 21. századba áthelyezve, nagyon is hitelesen. Szerintem viszont
a hitelesség, mint fogalom, kevés lenne erre a regényre. Ugyanis ez az egyik legszebb
romantikus regény, amit valaha olvastam, még a kiszámíthatóság ellenére is. És
ez nem túlzás. Szeretném azt hinni, hogy az egész rajongás ez iránt a könyv
iránt kizárólag az eredeti történetnek szól, de az igazság az, hogy maga az író
is olyan jól adaptálta át a mai New Yorkba ezt a mesét, egy kis misztikummal,
rengeteg valóságalappal és tanulsággal, hogy a YA romantikus regények és a
modernizált mesefeldolgozások szerelmesei biztosan imádni fogják.
 |
| Kyle a filmben |
Kyle Kingsbury, a történet főhőse tipikus tizenéves annyi
különbséggel, hogy minden megadatott neki. Szépség, gazdagság, népszerűség és
egy nagy adag arrogancia egoizmussal fűszerezve. Erre a baráti társasága is
rátesz, de nem hiszem, hogy sokat kellett kéretnie magát, amikor mások
megalázásáról volt szó. Amikor viszont Kendra elvarázsolja, akkor minden
megváltozik. Kylenak rá kell jönnie fokozatosan, hogy nem minden a kinézet és
szép lassan olyan jellemfejlődésben lesz részünk, ami nem sok regényben
található. Számomra, cselekmény szempontjából ez volt a legnagyobb pozitívuma a
regénynek. Másrészt meg arra is rájöhetünk, hogy Kyle jelleme nem csak annak
köszönhető, hogy mindent meg kap, hiszen e mögött van más is. A tény, hogy az
apja abban a pillanatban lemondott róla, amikor kiderült, hogy az új szörnyeteg
kinézete ellen semmit sem tehetnek, rámutatott arra, hogy az apja nevelésének,
vagy is inkább hiányának van köze Kyle korábbi jelleméhez.
 |
| Lindy a filmben |
Lindy, a másik
főszereplő apránként került képbe. Karakterileg szerény, kedves de erős lány, akinek lepukkant apja árnyékában
kell élnie, aki számára a mindennapokat az alkohol, drog vagy egyéb sötét
ügyletek töltik ki. Lindy jószívűségének és szeretetének köszönhetően
lelkiismeretesen gondoskodik az apjáról, miközben azért küzd, hogy meg tudja
keresni a pénzt a napi betevőre a tanulmányai mellett. Ami nagyon tetszett még
a jellemében, azok a rózsák és a könyvek, amiket nagyon szeretett.
A többi szereplő, mint Will, Magda vagy Kendra is nagyon jól
ki voltak dolgozva. Érdekesek voltak, Will beszólásai nagyon humorosak voltak,
míg Kendra többször is meglepett. A humor forrása ezeken kívül azok a
chatbeszélgetések, amelyek minden fejezet végén megtalálhatóak voltak. Ettől a
sztorinak még modernebb hangulata lett, miközben megismerhettük Kendra, a
boszorkány többi áldozatának a háttértörténetét is (mint például a
Békakirályfit a Cloakedból, ami szintén egy különálló regény a szerzőtől).
A cselekmény főszála, a romantika lépésről lépésre alakult ki.
Ehhez persze hozzájárult Kyle jellemfejlődése is, de jó volt látni, ahogy napról
napra fedez fel dolgokat, amelyek csak azért szolgálnak boldogságot, mert ott
vannak. Mint például a rózsák gondozása, az önfeláldozás és a másoknak való
segítség.
Összességében egy gyönyörű modern mesét kaphattunk az igaz
szerelemről.
A regény cselekménye, bár nem volt újdonság, mégis olyan fontos
dolgokra világított rá a történet, amelyek a valóságban is megtörténhetnek.
Ráadásul izgalmas is volt és kitűnő karakterek voltak benne. Ennél többet
nem is kívánhatunk egy romantikus regénytől, nem igaz?
Valamint, és akik kétkednének azzal kapcsolatban, hogy ez a regény
nem is karácsonyi, azoknak meg kell, mondjam, azon kívül, hogy egy
szívmelengető történet ez, még Karácsony is van benne. Tehát a ünnepi
ráhangolódás garantált. :)
Pontozás: 5/5*
Egy kis extra:
Akik korábban már olvasták a Szörnyszívűt, lehet, hogy
hallottak a Lindy’s Diaryról, ami Lindy szemszögéből íródott. A történet szinte
ugyanaz, de megtudhattunk több információt Lindy családjáról, és a szomorú
gyerekkoráról. Összevetve a Szörnyszívűvel, úgy gondolom, kevésbé lett izgalmas
a történet, de szerintem nem is egy akciódús könyvnek szánta az írónő. Ennek ellenére érdekes volt olvasni a másik
szemszöget is, valamint azt a folyamatot, ahogy Lindy fokozatosan beleszeret
Kyle lelkébe. 
És a film: Ne nézd meg! Vagy legalább is a könyv elolvasása
előtt, ne. Ugyanis ez a legilluziórombolóbb könyvadaptáció, amelyet láttam.
Kezdve a szörnyű magyar címmel (Csúf szerelem… milyen igaz) és a Voldemorthoz
hasonlító „szörnyeteggel”. A történet cselekménye talán még rendben volt, mert
nagyjából követte a regény eseményeit, viszont a főhősnőt játszó Vanessa
Hudgens teljesen más karakternek mutatta Lindyt. (Nem is beszélve a Machu
Picchu belecsempészésével.) Alex Pettyfer Kyleként még jó volt, viszont ahogy említettem,
ez a kopasz, tetkós kinézet nem is kicsit hasonlított Tudjukire. Akit szerintem
a legjobban eltaláltak az Will lett (HIMYM és Barney fanok figyelem!) és Kendra
lett, akit MK Olsen alakított. A legjobb jelenet is neki köszönhető, a film
legeslegvégén, amikor Kendra új áldozat után néz, akit elvarázsolhat (és ami
nem volt benne a könyvben, így meglepetés volt).Film Pontozása: 10/4
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése