Egy
biztos. Ez a könyv mérgező és nem hevered ki egyhamar.
Nem
sok olyan könyv van, amelynek az összetevői megfelelnek az ember lányának az elvárásainak,
de Miss Snydernek itt és most sikerült. Nálam legalábbis biztosan. Az írónőnek ugyanis
sikerült minden olyan elemet belecsempésznie ebbe a könyvbe, ami a gyengém,
kezdve a karakterek személyiségétől, a cselekményen át még a legkisebb
pormacskáig is a középkori helyszíneken. Plusz, ehhez hozzájárult az írónő különösen
olvasmányos és igényes stílusa, et voilá! Kész is a tökéletes recept az év
legjobb YA regényéhez…
A történetről: Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az
égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot.
Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek.
Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok.
Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet.
Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a
mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy
a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell
ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások…
Kezdjük is a világgal, amit imádtam. Epic fantasy mű lévén a történet Ixiában játszódik, egy sötét középkor ihletésű világban, amit a Trónok harca óta csak üdvözölni tudok. Ixiát az írónő kellő részletességgel festette le, bár az igaz, hogy maradt még kifejtenivaló a világfelépítés szempontjából a következő részekre – de ezt egyáltalán nem bánom. A tájleírások rövidebbek, de igényesek voltak, míg a sztori, bár nem száguldott egy versenyló gyorsaságával, mégsem éreztem egy cseppnyi vontatottságot sem, mert mindig történt a karakterekkel valami érdekes vagy izgalmas. Ráadásul Snyder a nívós, olvasmányos stílusával a történet első oldalától kezdve megfogott, és még jó sokáig nem eresztett. Komolyan, végre egyszer igaz, amit a könyv borítójára írnak ajánló tekintetében! Sokszor még akkor is gondolkodtam a sztorin, amikor már nem olvastam.
Velem egyidős, erős, intelligens és bátor hősnőket a YA piacon egyre nehezebb találni, most mégis sikerült. Yelena, a főhősnő ugyanis minden szempontból telitalálat volt. Emellett pedig nem az a hősnő volt, aki első perctől kezdve tökéletes mindenben, mert Yelena jellemfejlődését is végig követhettük a cselekmény során. Láthattuk, amint egy tragikus múltú, megtört, halálraítélt lány, kapva kap az alkalmon – csöbörből, vödörbe effektus – hogy ételkóstoló legyen, amivel az életének a kockáztatása mindennapi eseménnyé válik. A nem túl fényes jövő ellenére Yelena a történet során csak erősebbé válik, rengeteg találékonyságról téve tanúságot, miközben önmaga védelmére harcolni is meg tanul. Ez utóbbi jellemvonás az Üvegtrón vagy a Gyilkos kegyelem olvasói számára biztos ismerős lesz, de megnyugtatok mindenkit, ez a könyv előbb íródott, így szó sincs másolásról.
Valek karaktere szerelem volt első látásra, viszont a kiismerése annál tovább tartott. Nem mintha egy percig is bántam a kiszámíthatatlan/titokzatos/majdnem mindenben tökéletes, de azért mégsem pasi jellemét, ami mellett karaktere egy idő után – Spoiler! - a romantikus szálhoz is hozott drukkolnivalót. A regény többi szereplője sem volt személytelen és közömbös, mert egytől egyig jól voltak kidolgozva, ha kellett, szerethetők voltak, mint Janco és Ari, ha kellett, gyűlölni lehetett őket, mint Brazellt és Reyad szellemét.
 |
| Fanart Valek & Yelena |
A cselekmény első oldaltól az utolsóig izgalmas volt, kellőképpen véres vagy erőszakos, esetleg drámai. A mágikus szál jól volt vegyítve a többi eseménnyel, mint például a politikai intrikákkal, vagy Yelena mindennapos túlélésével a Parancsnok kastélyában. Ráadásul a romantikus történetek kedvelői sem panaszkodhatnak, mert bár a szerelmi szál aprócska volt, de annál erőteljesebb és érzelmesebb. Yelena sötét múltja jelentős meglepetésre adott okot, nem gondoltam volna, hogy ilyen merész lesz Snyder ezzel kapcsolatban. Az egyetlen problémám az volt, hogy a sztori végére egyre inkább úgy éreztem, hogy az írónő szeret biztonsági játékot játszani a jelenben, mert akármilyen drámai vagy életveszélyes esemény volt készülőben, Valek mindig jókor bukkant fel megmenteni Yelenát.
Ettől függetlenül viszont végig izgultam a regényt, és egyértelműen állíthatom, hogy az utolsó oldal befejeztével újabb kedvencet avattam a Méregtan trilógia tekintetében…
Amit nagyon szerettem benne: Minden egyes elemét, kezdve a történelmi romantikus fantasy szállal a legkisebb mellékszereplő kidolgozásáig,
Ami kívánnivalót hagy maga után: A biztonsági játék.
Kedvenc karakter: Yelena, Valek
Borító: 5/5
Pontozás: 5/5*
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése